Skip to content

Miért nem kell játszani a gyerekkel?

August 11, 2015

Tök érdekes, hogy legtöbbször a gyerekneveléses posztjaim verik ki mostanában a biztosítékot. Tolhatom a feminista cuccot ezerrel, nézettség abból lesz, ha pedagógiáról mondom a frankót. Kicsit meg vagyok lepve, de nem baj, mert amúgy is szívesen beszélek ilyesmiről, ha igény van rá.

Teljesen lazán most beleszövöm a szövegbe, hogy három gyerekem van, a két nagyobb már felnőtt, nem is él velem, a legkisebb 11 lesz és autista. Csak hogy megalapozzam a hitelemet. Na nem mintha ezektől a tényektől bárki jobb szülő lenne, mint ahogy az sem feltétlenül számít, hogy már tizenévesen Allan Pease-t olvastam, kora huszonévesen meg a Gordon-módszert nyomtam – ettől még lehetnék hülye.

Két dologtól különleges az én megközelítésem szerintem: az egyik, hogy nem vagyok elfogult. Lángolva szeretem őket, de közben valahogy mégis látom, hogy milyenek valójában. Ez nagyon nagy segítség, mert ha nem is azonnal, de észreveszem, ha gáz van. És attól sem szállok el, ha valamiben nagyon-nagyon jók. A fiam testnevelés szakos felvételijén kijött a tornatanár, hogy kinek a gyereke az a bizonyos, mert ő még ilyet nem látott. Örültem persze, de annyira nem érdekelt, hogy profi sportolót neveljek belőle. Ahogy a nagylányom verseny és felvételi eredményeitől sem gondoltam, hogy zseni, azt addig is tudtam róla.

A másik fontos dolog, hogy mivel szélsőségesen tudatosan gondolkodom, nincs bennem büszkeség, így képes vagyok belátni, ha tévedtem vagy nincs igazam. Ez jelentősen megkönnyíti az újratervezést és a fejlődést. Nem állítom persze, hogy minden helyzetben meggyőzhető vagyok, de például azt hamar beláttam, hogy a kakaóba szívószállal buborékot fújni igenis lehet, nincs rá racionális ok, hogy megtiltsam. De engem idegesít, úgyhogy csinálják hallótávolságon kívül. És engedjenek vizet a pohárba, mert büdös a tej, ha beleköt.

12 évesen kezdtem el bébiszittelni, évekig abból vettem magamnak farmert és egyéb ékességeket. Ez 34 évvel ezelőtt volt. A lakótelep kedvence voltam, mert nem kértem sokat, viszont el is mosogattam és szívesen olvastam mesét a dedeknek. Nagy kedvem lett volna hozzá, de sose plántáltam a szülőkétől eltérő elveket a gyerekek fejébe. Középiskolában vasárnaponként gyöngyfűzést tanítottam az Almássy téren, ott viszont már szándékosan mentem szembe a normákkal. Kifejezetten utaztam a kisfiúkra, direkt becsábítottam őket, ha a szüleik azt mondták, ez lányoknak való, még inkább. Azt is utáltam, ha azzal jöttek, hogy á, úgyse tudja megcsinálni. Nagyon ritkán vallottam kudarcot. Persze rég volt, lehet, hogy csak a jóra emlékszem. A legfőbb büszkeségem egy vak kisfiú volt, aki hónapokon át minden vasárnap jött, baromi jó fej anyja volt.

Az úgynevezett gyerekkel foglalkozás tehát mindig is közel állt a szívemhez, örömmel csináltam. Játszani viszont soha nem voltam hajlandó. Sem együtt rajzolni, sem együtt agyagozni, sem legózni, sem társasozni. A szerepjáték a legfőbb halálom, semmi pénzért nem fogok boltost, papás-mamást játszani, vagy pónihangon beszélni. Tanítok technikát, adok ötleteket, megnézem a kész műveket, beszélgetek az opciókról, de én nem játszom. Egyetlen kivétel a gyerek Carcassonne, mert az csak 20 percig tart.

Nekem ugyanis nem az a feladatom, hogy lekössem a gyereket, hanem hogy megtanítsam neki, hogyan kösse le magát. Ehhez minden szellemi és fizikai feltételt örömmel biztosítok. A mérhetetetlen mennyiségű kézműves izén kívül elég sok építőnk, babánk, könyvünk volt-van, ugrálóasztal, hinta, alagút – bármi, ami nem iszonyú drága és értelme van. De ha nincs értelme, csak jó móka, azt is szabad. Jöhet hozzánk mindenféle gyerek játszani, csak a szüleit ne hozza, ha nem kedvelem őket. Jártunk a hegyekbe, utaztunk vidékre, évekig lovagoltunk, görzenáloztunk, bringáztunk, úsztunk. Három dolog nálunk alap: jól bringázni, biztonságosan úszni és megtanulni tűzzel bánni. Ezért nincs kitámasztós biciklizés, kötelező az úszótanfolyam és lehet tüzeskedni megfelelő feltételek mellett.

De én nem játszom. Kb. azonos súllyal esik latba, hogy utálom csinálni és hogy nem praktikus rászoktatni, hogy velem játszon. De ha te szeretsz játszani a gyerekeddel, csak csináld nyugodtan. Az egyik barátnőm ilyen szülő volt, a fiaink egyidősek, nem mondanám, hogy az elmúlt húsz év alatt előny lett volna a sok gyerekkel játszásból. Ez persze csak egy tényező, felesleges belőle különösebb következtetést levonni. Legfeljebb annyit, hogy ha egy gyereket helyesen szeretnek és jó körülményeket biztosítanak neki, nem azon múlik a fejlődése és a jövője, hogy játszanak-e vele. Mint ahogy a hordozáson, szoptatáson, textilpelenkán és az összes többi ilyen izén sem. Hozzáadnak, de nem határozzák meg. Szóval ha van kedved, csináld. Ha nincs, csináld azt, amihez van.

(Egyébként hordoztam, szoptattam, textilpelenkáztam, együtt aludtam. És babakocsiztam, hozzátápláltam néha idő előtt, eldobhatóztam, cumisüvegeztem, másik szobába költöztettem és néha sírni hagytam. Mikor mire voltam képes és mi esett jól. És amikor teljesen kész voltam, sokat kiabáltam és sajnos többször is megütöttem őket. Ez is hozzátartozik a történethez. Évek óta kérem érte a bocsánatot és bánom meg, azt hiszem, már nem olyan rossz.)

From → gyerek

10 Comments
  1. annafacska permalink

    köszi, hogy leírtad. én is így gondolom nagyjából. egy nagyon fontosat kihagytál szerinten: hogy ha nem is játszol vele, akkor is nagyon sokat kell vele és hozzá beszélni. és mondjuk a foglalja le magát semmiképpen nem jelentheti a tévé előtt/ipad fölött ülést. de én is azt gondolom, hogy szoptatás, hordozás, kiabálás, kicsúszott pofonok, sírni hagyás ha nincs erő ide vagy oda olyan mindegy. én néha játszom néha nem.🙂

    • jaja, a beszéd az magam miatt is kell, már csecsemőkorban, hogy meglegyen a kommunikáció illúziója legalább:) de a kicsúszott pofonok nem mindegy, azt az egyet bánom nagyon

  2. És hogyan csináltad “technikailag”? Főleg a legnagyobbal, mert a kisebbeknek már a testvérek játszópajtások. Szóval adtál valamilyen indító ötletet? Megmutattad, hogy milyen játékot hogyan kell használni, utána tetted a dolgod nem messze? Hogyan reagáltak? Nem nyaggattak, hogy anya gyere játszani? Kíváncsi vagyok.🙂

    • de nyilván nyaggattak, a legkisebb is, aki a korkülönbség miatt gyakorlatilag egyke ebből a szempontból. ahogy egy csomó más miatt is nyagattak, de mindig megmondtam, hogy én nem szeretek játszani, viszont segítek kitalálni, te mit játszhatnál. és akkor elétettem dolgokat kisebb korában, később meg felsoroltam az opciókat. meg néha vadiúj dolgokat találtam ki. tényleg, csinálok is majd egy listát, ha lesz rá időm, hogy miket játszottak a gyerekeim egyedül vagy együtt.

      • Ez a lista engem is érdekelne, teljesen önző okokból.🙂 Szívesen eljátszom sokszor a fiúkkal, mondjuk a fejhangon imitálom és mozgatom a macit ideje még nem jött el, lehet, az nem lesz már olyan örömteli. 🙂 Most még főleg eszközbemutatás és -megismerés megy. Viszont jó lenne, ha megéreznék, milyen, amikor maguk alakítanak, irányítanak és kontrollálnak játékot, egyedül, aztán akár a testvérrel, akár nélküle. Ikreknél amúgy is elkél a külön lét erősítése.

  3. másik anna permalink

    úgy képzelem, a remek ‘kifli és levendula’ blog nálad is a rémálmok 500-szorosa. vagy nem?

    • ne szórakozz velem, Anna, csak azért se nézem meg, ha már eddig kimaradt:)

      • másik anna permalink

        minden elkepzelhetonel durvabb. bogyo es baboca komolysagu alkotasok nagyreszt wc-papir gurigabol, ES MINDENT AZ ANYUKA CSINAL EGYEDUL.

      • Jézus! Ne. Nemnemnenm nezem meg!😀

      • másik anna permalink

        ^_^ en ugy felevente egyszer odanezek es mindig utan fel napig csak meredek magam ele, annyira durva szokott lenni az elmeny. sose ertem h leteznek ilyen emberek, raadasul nagyon sokan (sok a komment, rendszerint ajuldozasok a gyonyortol, pl egy kottapapirba csomagolt gyufasdobozokbol soroskopakokbol es dugokbol osszehekkelt vintage hangulatu koszoru okan).

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: