Skip to content

A valódi kezdet

August 6, 2015

Mazochista módon nőgyűlölő kommenteket olvastam legalább tíz percen keresztül és ezzel párhuzamosan a klimaxról gondolkodtam. Ez utóbbit persze nem tíz perce.

Utálom ezt a szót egyébként, olyan végtelenül terhelt. Ahogy például a maszturbáció szót sem szeretem kiejteni a számon, miközben magát a tevékenységet legszívesebben taníttatnám az általános iskolában. Viszont szépelegni sem szeretek és még nem jutott jobb eszembe egyik helyett sem. Szóval egyelőre maradok a klimaxnál. Ami végül is igen közel áll az angol orgazmus szóhoz, gondoljunk most erre inkább.

A nőgyűlölő kommentek kapcsán megint felkapcsolódott egy lámpa a fejemben. Csinálhatnék valami csinos felvezetést, hogy aztán bedobjam a poént, de túl mesterkéltnek érzem és amúgy sem vagyok a kifinomult gondolatközlés mestere. Arra jöttem rá, hogy a klimax végtelenül negatív megítélése megint csak a patriarchátus szopatása: azért sulykolják belénk, hogy ez a nőiességünk vége, nehogy véletlenül észrevegyük, hogy valójában a szabadság kezdete.

Jó-jó, tudom, hogy már megint nem találtam fel a spanyolviaszt, angolul egy rakás cikk szól arról, milyen kurva szuper, hogy végre önmagad lehetsz, nem pedig a hormonok foglya. Persze a legtöbb ember számára baromi kényelmetlen lehet szembenézni azzal, hogy az addigi életükben mennyire korlátozott volt a szabad akaratuk. Még ennél is kellemetlenebb lehet rájönni, hogy mikor azt gondoltad, a feleséged szeretetből csinál meg helyetted mindent, valójában a hormonok irányították. Nyilván sokkal-sokkal kényelmesebb azt mondani, hogy a menopauza megőrjíti a nőket.

Pedig, ha tudnák, hogy a hangulatingadozásokon, a hőhullámokon és a vaginaszárazságon túl maga a legcsodálatosabb szabadság várja őket, valószínűleg jóval kevesebben vinnyognának ezek miatt. És ha nem azt programoznák beléjük, hogy a szülőképesség elvesztésével nemhogy véget ér, de valójában elkezdődik az az életük, talán még élveznék is a folyamatot a kevésbé kellemes mellékhatások ellenére.

Már csak azért is érdemes lenne másképp gondolni a klimaxra, mivel a nők nagy része élete egyharmadát a menopauza után éli le. Harminc év azért elég sok ahhoz, csak úgy lemondjuk róla. Tudom én azt, hogy ez a fajta szemléletváltás és felelősség vállalás az emberek többségének inkább riasztó, mint felszabadító, de ettől még muszáj róla beszélni, hátha valaki képes befogadni.

From → feministás

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: