Skip to content

Nyári könyvek

July 27, 2015

Az utazások közben végre volt kedvem és időm olvasni, ez valahogy azóta is tart, isten áldja a kindle-t.

Mivel a gyerek ajánlott olvasmányai között ott volt Celia Rees és sok könyvét szerettem már korábban, bepróbálkoztam a Sovay-val, ami egy úrilányból lett bandita sztoriját meséli el. Végigolvastam, de közben folyton dühöngtem és még undorodtam is, mert annyira közönséges volt az egész. Rég olvastam már Rees-t, de emlékeim szerint szépen írt és képes volt rendesen belerántani az adott korszakba. A Sovay csak egy béna történelemlecke kalandregénynek álcázva, kiszámítható, bombasztikus fordulatokkal. Azt akartam mondani, hogy ezt biztos nem fogom a gyerek kezébe adni, de marhaság, nem szólok én bele, hogy mit olvas. Majd rájön, hogy mi jó, mi nem jó, a lényeg, hogy olvasson.

Aztán a Sötét helyek jött Gillian Flynntől, bár komoly előítéletekkel kezdtem bele. Jó volt a Gone Girl, csak túlságosan manipulatív és mindenkit utáltam benne, ha az összes szereplő meghal (a fickó húgát meg a nyomozócsajt kivéve), az lett volna az egyetlen igazságos befejezés. Na, a Dark Places egészen más. Ez is úgy kezdődik, hogy senki nem szimpatikus, a főszereplő a legkevésbé. Az a truváj, hogy azok a dolgok, amik miatt nem szereted Libbyt, nem tűnnek el a végére sem, de csak a teljes kép egy kicsi részévé válnak. Igen, ez a jó megfogalmazás: Libby megnő, meggazdagodik. És ez történik a legtöbb szereplővel is. Nem állítom, hogy mindenkit megszerettem, de tényleg szinte mindannyian valódi emberekké váltak a fejemben. Nagyon nehezen engedtem el őket, még napokig gondoltam rájuk. Szerettem volna tudni, mi történik velük, de mégis nyugodt voltam, mert biztos voltam benne, hogy minden rendben lesz. Nyilván az igen erős Capote hommage is hozzájárult ahhoz, hogy ennyire megkedveltem a könyvet. Csak épp a Dark Places sokkal emberibb, sokkal igazibb, mint a Hidegvérrel, pedig ez is szinte dokumentarista részletességgel mutatja be az életet a farmon és még sok más részletet, csak hát ha te találod ki a szereplőket, sokkal könnyebb belőlük szerethető figurákat írni. Nagyon érdekes egyébként, ez a korábbi, a Gone Girl utána jött, pedig szerintem jóval érettebb, nagyobb könyv. Remélem, a következő inkább erre fog hasonlítani. Nem örülök, hogy a filmváltozatban ennyire eltérnek a könyvtől, de majd meglátjuk.

Author Gillian Flynn photographed at her home in Chicago, Illinois on February 2, 2013.

Author Gillian Flynn photographed at her home in Chicago, Illinois on February 2, 2013.

Letoltam még a Ken Follett millenium-trilógia harmadék részét és még mindig azt gondolom, hogy középiskolában az egészet kötelező olvasmánnyá kéne tenni. Egy kicsit szájbarágós, túl sok minden történik benne, de hát ez volt az utolsó 50 év, nem volt mit tenni. Szinte biztos vagyok benne, hogy úgy készült, Follett vagy inkább egy asszisztense felrajzolta egy gigászi táblára a különböző helyszínek idővonalait, rajta a lehetséges eseményekkel, aztán nekiálltak csapatban priorizálni. És aztán erre építették rá a szereplők életét, nagyon érezni, hogy a történelemnek van alárendelve minden. A cselekmény, a párbeszédek, a leírások. Mostanra szinte követhetetelnül sok a szereplő is, hiszen feltűnnek még az első könyv karakterei is, de tényleg csak vendégségbe, pedig őket szerettem a legjobban. Az még jó kis tempós, nyugis sztori volt, ez az utolsó már erősen sztakkatóban tolta az infót. Ami nem érdekelt, azt megint simán átlapoztam, speciel pont a magyar részeket is, fura volt Grószról, Hornról meg Némethről olvasni, valahogy nem tűnt helyénvalónak, hogy ezek az emberek egy regényben szerepeljenek. Gorbacsovval már könnyebb volt, de azért ott is bezavart, hogy volt róla egy képem, hogy emlékeztem rá, amikor feltűnt. A végén azért könnyeztem rendesen a berlini fal megnyitásánál.

Ken-Follett-ARA_ARAIMA20150422_0249_1

Ha már bestsellereket toltam szakmányban, kipróbáltam A lány a vonatont, ami most hatalmas menőségnek számít. Oké, maga az alap ötlet nem rossz, tényleg erősen hitchcocki. Csak két baj van vele. Az egyik, hogy végtelenül nőimagazinos a nyelvezete, engem rohadtul idegesített a sok rinyálás. Olyan, mint egy Bridget Jones krimi és már azt is nagyon utáltam könyvben. A másik gond a mesterkéltség. Utálom, amikor ennyire látszik, amit a kreatív írás órán tanítottak arról, hogyan kell egy több szereplő által elmesélt történet egyes szálait megfelelően adagolni és a cselekményt ügyesen előrevinni. Igen, ez a jó szó, A lány a vonaton egy ügyes könyv. Simán lehet, hogy a következő már sokkal jobb lesz, de az is lehet, hogy ennyi volt.

Majdnem elfelejtettem a Wayward Pines-t, nem véletlenül. Már közben is folyton panaszkodtam, milyen szar és ez egészen a végéig így volt. Erőltetett volt minden történés, a karakterek klisék alapján működtek, olyan volt, mint Coen-testvérek film másolata könyvben. Tudjátok, amikor épp a paródia határán mozog a műfaj hangsúlyozása és nagyon nehéz jól csinálni azon a vékonyka vonalon haladva. Na, a végén kiderült, hogy azért, mert az egész könyvet a Twin Peaks ihlette és egy aránylag fiatal pasi írta. Az a kedves vallomás a végén valahogy megenyhített és értékeltem a főszereplő végső döntését. Tetszett, hogy nem akart belőle hőst csinálni, jó kontraszt volt az egész sztorin végigvitt férfias őrjöngéshez.

From → könyv

3 Comments
  1. Zsófi permalink

    Nagyon hasonlókat olvastunk mostanában🙂 én még olvastam az éhezők viadalát is, tartottam tőle, de az első rész nagyon tetszett. Meg olvastam a húszezer éjszakát (kíváncsi voltam h mire föl ez a nagy felhajtás) hát ha nem ebook lett volna, kidobom az ablakon…

    • az éhezők viadala nekem nagyon bejött, mindhárom kötet, nálunk az egész család olvasta:) d tóth kriszta nála ki van lőve, de köszi, hogy megerősítettél:)

      • Zsófi permalink

        Én még ilyen sekélyes könyvet életemben nem olvastam, mint a húszezer éjszaka. Brrrrr. Az éhezők viadalának a többi része is jó volt (3 nap és éjszaka alatt kiolvastam a 3 könyvet :)) de az első eszméletlenül tetszett. A filmet láttad? Érdekelne, csak félek a csalódástól.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: