Skip to content

Amorf

July 1, 2015

Valahogy odajutott az én csodálatos személyiségem fejlődése, hogy véget érni látszik a befekszem az ágyamba és olvasok időszak. Kezdem megint élvezni a megmondást és a magamutogatást, ami egy időben eléggé meghatározott. Nem tudom még, melyik az igazi, talán csak az egyensúlyt kéne megtalálni. Ennek keretében azon gondolkodunk a nagylányommal, hogy csinálunk egy feminista életmódblogot, ahol divat, kaja, sport és önfejlesztés témában megmondjuk a frankót. Közben pedig fotózzuk a saját kis testünket. A project munkacíme a magyar internet seggkirálynői. Nem állítom, hogy tutira megcsináljuk, de élvezzük a tervezgetést.

Ennek keretében írtam egy cikket a fürdőruhákról, amit magammal illusztráltam már megint. Sejtettem, hogy néhány embert ki fogok akasztani, és tulajdonképpen nem is voltak olyan sokan, de azok viszont igen hevesen gyűlöltek. Az volt a célom, hogy nagyon póztalan, mesterkéletlen képeket csináljunk, egészen konkrétan egy budi oldalához álltam oda és fordulgattam. Merci végül azért csak retusált egy kicsit, mert fűfoltos volt a seggem és kiverte a szemét a fehér bőröm, de különben nem nyúlt hozzám. Amikor kész lett, felhívott és aggódó hangon figyelmeztetett, hogy nem lettek annyira jók és ha akarom, megismételhetjük.

Őszinte leszek: magam sem tapsikoltam az örömtől, amikor megláttam a képeket. Pont az elmúlt év fotózásainak köszönhetően van egy igen pozitív képem magamról, de még a próbafülkés szelfijeim is jobbak ennél. De úgy gondoltam, jó kis terápia lesz mégis megírni és kitenni. És tényleg. Mostanra eljutottam odáig, hogy amikor valaki amorfnak nevezi a testem és burkát, meg mellplasztikát javasol, csak röhögök és csodálkozom, hogy utálhatja magát ennyire szegény.

Nektek talán nem kell elmondanom, hogy bár a cikkben átlagosnak neveztem magam, de bár tényleg ez lenne az átlag. Függetlenül attól, hány gyereket szültem és hány éves vagyok. Persze nem én vagyok ebben a lényeg, hanem az a vallásos düh, amivel néhányan szinte elpusztítanának, csak azért, mert volt merszem fürdőruhában lefotóztatni magam. Úgy is, hogy nem én vagyok Cindy Crawford. És még azt mondják, nem számít a médiafogyasztás.

legkisebb

De vonatkoztassunk el a látványtól. Az egy dolog, hogy valaki szépnek találja-e a testem vagy sem és az sem érdekel, mihez viszonyítja. Nekem az a legfontosabb, hogy egészséges, erős és rengeteg örömöt szerez nekem, biztonságos alapot teremt hosszú távon. Az összes többi szempont már csak kellemes mellékhatás. És továbbra sem fogok úgy öltözködni, hogy ilyenebbnek vagy olyanabbnak látszódjak. Legfeljebb egy fotózás kedvéért.

bor2

 

From → beauty, feministás

3 Comments
  1. Első gondolatom az volt, hogy mennyire jól nézel ki. Engem a fűfolt se zavart volna😛

  2. nincs semmi baj az alakoddal, csak a nyakhoz közeli pánt körtésít, a vállhoz közeli pánt (szélesebb dekoltázs) sokat segítene. valami ilyesmi (a csavart mellrész sem hátrány): http://cdn0.notonthehighstreet.com/system/product_images/images/001/079/290/original_twist-swimsuit.jpg

    egyrészesben meg szintén nem nyakban megkötős, hanem ilyen: http://images.swimwear365.co.uk/is/image/OttoUK/cloudzoom/LASCANA-Purple-Push-Up-Bikini~476219FRSP.jpg (akár pushup nélkül).

    • Lucia, most direkt idegesítesz?:) Kurvára leszarom a fürdőruhákat, az egész cikknek az volt az értelme, hogy működnek az ajánlások. Nekem csak az számít, hogy kényelmes legyen és minél kisebb, mert utálom a vizes anyagot magamon. És nyilván tudom, hogy nincs semmi baj az alakommal, van itthon tükör.:)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: