Skip to content

Önvédelem

June 24, 2015

Nagyon tetszik ez a hatalmas nézettség, ráadásul megint van egy kis időm, úgyhogy belecsapok a lecsóba.

Amióta csak belekezdtem ebbe a blogba, tervezem, hogy írni fogok az abortuszról. De mindig halasztgattam, mert bár sokszor beszélgetek, vitatkozom erről emberekkel, de itt írásban mégis nagyon nehéz téma és elég személyes is. Úgy érzem, nem mondhatok róla semmit, ha nem árulom el, mennyire vagyok érintve.

18 éves voltam, illetve nem is, még kellett anyám engedélye, együtt ültünk a bizottságra várva. Őszintén szólva az akkor nem is annyira akasztott ki, le voltam fagyva, csak azt vártam, hogy vége legyen. Nem volt kérdés, mi a helyes döntés. A második sokkal jobban fájt, már volt két gyerekem, tudtam, mit csinálok. Átzokogtam egy éjszakát, de végig tudtam, hogy nem lehet, attól az embertől nem, pedig akartam még gyereket. A legmeghatározóbb élményem az, mennyire egyedül voltam mindkét esetben a döntéssel, a következményekkel, mennyire képtelen volt mindkét férfi részt venni a folyamatban. A hajlam sem volt túl erős bennük.

De nyilván nem a saját emlékeim miatt szoktam az abortuszról beszélgetni, hanem azért, mert ez jó mércéje annak, ki mit gondol a nőkről, mint emberi lényekről valójában. Nekem aztán jöhetnek a hüje dumákkal, hogy ő híve az egyenlőségnek, meg tiszteli a nőket és felnéz rájuk. Faszom. Válaszolj egy nagyon egyszerű kérdésre: kinek van joga eldönteni, hogy mi legyen az én testemmel? És ha a nők helyzetéről vitatkozom valakivel, azt szoktam megkérdezni, vajon tisztában van-e azzal, hogy Európában milyen esélyei vannak a nőknek a fogamzásgátlásra és az abortuszra? Sokan elvéreztek már ezeken a kérdéseken. (Van egy még korábbi, még személyes találkozó előtti: mit gondolsz a nőnek öltözött férfiakról? Még írásban is átjön a döbbenet.:))

A saját véleményem az évek során egyre radikálisabb lett. Tegnap volt a Jezebelen egy cikk a Sátáni Egyházról, amely beperelte Missouri államot, mivel az egyik hívőjük vallással kapcsolatos jogai sérültek. Imádom az érvelésüket: “Specifically, the state materials declare fetal tissue — in utero, not viable, and starting at conception — to constitute a ‘unique human being with a life of its own, separate and apart from the woman whose uterus it occupies.’ The question of when life begins is absolutely a religious opinion, and the state has no business proselytizing religious beliefs.”

Azt mondta Zsák, a francia barátom (aki egyébként magyar, csak Franciaországban él), hogy az élet kezdetének meghatározása erkölcsi kérdés. Oké, akkor maradjunk abban, hogy mindenki azt gondol erkölcsileg és vallásilag az élet kezdetének időpontjáról, amit csak akar. Viszont amíg biológiailag valami az én testem része és önállóan életképtelen, addig csakis nekem van jogom erről dönteni. És ebbe nincsen beleszólása egyetlen kibaszott férfinek sem. Annak sem, aki genetikailag részt vett a parazita létrehozásában. Amennyiben egy férfi azt szeretné, hogy a szívének kedves hölgy hajlandó legyen neki gyereket szülni, ugyanazt tudom javasolni, mint a kormányoknak: tessenek megfelelő helyzetet teremteni. Amiben az adott nőnek, nőknek van kedve végigcsinálni azt a mérföldes szopást, amit gyerekvállalásnak neveznek. Ahogy nem kényszerítünk jogi eszközökkel senkit mondjuk vesedonorságra, úgyanúgy lesz szíves mindenki kiszállni a méhünkből is.

Tudom én, hogy milyen cuki kisbabák lesznek azokból a parazitákból, én is kinyomtam hármat a hüvelyemen keresztül és eléggé szeretem is őket. De ettől még a halálba idegesít az az undorító össznépi manipuláció, amivel gyakorlatilag születéstől kezdve próbálják a lányokat ebbe az irányba terelni. Értem én, hogy sokkal olcsóbb elhitetni a nőkkel, hogy valami kurvára magasztos dolgot cselekednek, amitől végre tényleg IGAZÁN boldogok lesznek, ahelyett, hogy rendesen elismernénk a munkájukat, aminek köszönhetően a szaporodás, mint olyan egyáltalán létezhet. Én sem tudtam-tudom magam teljesen kivonni a tömegpszichózis alól sajnos. És ezzel nyilván nem arra céloztam, hogy megbántam volna az utódaim létrehozását, mert abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tökéletesen elégedett lehetek a végeredménnyel, ráadásul magát a folyamatot is élveztem. Nagyrészt.:)

De az, hogy van-e gyerekem vagy sincs, tulajdonképpen mellékes a véleményem szempontjából. A lényeg, hogy az én testem, az én döntésem.

 

From → feministás

10 Comments
  1. Dzoe permalink

    Hazudsz. Aki 3 gyermeket megszült, szeret, az soha nem mond olyat, hogy egy magzat parazita!

    • Én csak egyet szültem és imádom, de: de. Pontosan az mond olyat, aki már szült, aki már átélte azt, hogy a hasadban lévő kis lény hirtelen átvette az uralmat a tested, az étvágyad, a munkabírásod és a hangulatod felett. Eléggé ijesztő és kellemetlen.

    • gondolkodónő permalink

      Baszki, hármat szültem. Mind a három mind a kilenc hónapon át hánytatott, savasított, refluxoztatott, bevizesített, elvette a testemet… nem úgy éreztem, hogy egy tüncibüncibébi növekszik bennem… Igen, pont mint egy kis alien, aki birtokolja a testet… szóval egyetértek, csak az mond ilyesmit, aki végigélte ezeket a hónapokat (és nem, amikor kijön, akkor sincs vége, mert ugyanúgy birtokolja a testedet, a lelkedet, az energiád 100%-át.. szóval egy darabig még az is marad). Az más kérdés, hogy a parazita szót biológiai értelemben használja, vagy negatív tartalmat társít hozzá, mint pl. te is. Ha képes a szóhoz pozitív tartalmat párosítani, akkor kismamának hívják, ha meg szeretetet is, na akkor anyának.

  2. Én eléggé abortuszellenes vagyok, amellett, hogy igen, minden nőnek joga van rendelkezni a testével és senki ne ugasson bele, hogy akarok-e hónapokig hányni és utána pár évtizedre bekorlátozni az életemet. Ugyanakkor mai, modern világunkban kiváló módszerek léteznek a fogamzásgátlásra. Persze, tudom, van mindenféle élethelyzet, és egyik módszer sem száz százalékos, és én is voltam olyan hülye, hogy védekezés nélkül szexeltem, de a tested felett való rendelkezés itt kezdődik. Vagyis azzal rendelkezzél, hogy beléd élvezhet-e a fiatalember. Ha pedig ezen a ponton nem izgatott a tested feletti önrendelkezési jog, akkor utólag vállald, hogy bocs, beszoptam, és vállald a felelősséget. Az már nem önrendelkezés, arról lecsúsztál, az az elmulasztott önrendelkezés miatti következmények viselése.

    Persze konkrét esetekben, amikor a krízisben lévő barátnőimről van szó, stb, akkor valahogy mégis elfogadom, sőt bátorítom és támogatom az illetőt, volt már rá példa, de általánosságban akkor is az a véleményem, hogy az abortusz az legyen legális, de ne legyen már normális, hétköznapi dolog.

    • Tekintettel rá, milyen változatos körülmények között eshet teherbe valaki, ennek szerintem nincs sok értelme. Onnantól kezdve, hogy fogamzásgátlás mellett is előfordul, máris nincs értelme azon pörögni, hogy ha nem is védekezett, akkor ő a felelős. Mert elvi alapon nem tudsz köztük különbséget tenni.

      • Hát akkor úgy mondom, hogy míg mondjuk az tök jó lenne, ha két nő vagy két pasas nyugodtan smárolhatna az utcán és a szeme sem rebbenne senkinek és egyáltalán nem lenne fura, addig ha az abortusszal kapcsolatban történne meg ugyanez, hogy senkinek a szeme sem rebbenne és nem lenne fura, az szerintem baj lenne. Nem tudok teljes mellszélességgel kiállni mellette semmiképp.

      • Régebben én is kb. így gondoltam.

  3. Körmi permalink

    Hmmm. Anyám hasonló helyzetben volt, mint a “szerző”, a születésem előtt. Abortusz, mert apám hallani sem akart gyerekről, Egyedül csinálta végig, aztán az utolsó büdös kurva lett apám szemében, mert tuti azért vetette el, mert nem apámé volt. Ezek után anyám szült 2 gyereket ettől az embertől. Nem kellett volna. egyikük sem való szülőnek. A húgomat konkrétan nekem szülte, engem meg a nagyszüleimnek. Szépazélet! Irtó sokáig nem akartam gyereket…vajon miért?

  4. Juca permalink

    Az is oltári gáz, ha már itt tartunk, hogy ezt a fogamzásgátlós dolgot nagyrészt a nők nyakába varrják. Oldják meg akárhogy, aztán ha betalál mégis, akkor meg nulla/kevés támogatás, blabla. Nem így van? Nyilván sokaknak az utolsó ötlete lenne a születésszabályozásra az AB.

  5. gondolkodónő permalink

    A múltokoriban olvastam egy cikket arról, hogy kis hazánk szegényebb területein gyakorlatilag az abortusz az egyetlen elérhető “fogamzásgátlás”. Nyilván nem az, de mivel a fogamzásgátló irdatlanul drága, és az óvszer se ingyen van, ezeken a részeken a nők egyetlen lehetősége a szociális helyzet miatt ingyen végzett abortusz. Persze, a fővárosból, a bársonyszékből, a szolgálati autóval a seggünk alatt, meg a rózsadombi villa teraszáról baromira meg lehet mondani, hogy dehátmiértnemvédekezik… de szeritnem nálunk nem is az abortusz az alap kérdés, hanem maga a fogamzásgátlás. Amíg komoly tömegek léteznek, akik szerint asszony dobja szét a lábát, ha ember úgy kívánja, és nincs punktum, addig nekem egyetlen ember ne beszéljen arról, hogy milyen csúnya dolog az abortusz.
    Nem beszélve arról, hogy ugyanez a cikk taglalta, hogy míg a 60-70es években Magyarországon évi 7-800 ezer abortuszt végeztek, mára ez kétszázvalahányezerre csökkent (a számokra nem biztos hogy jól emlékszem, de az arányokra tuti, mert megmaradt, hogy kb 3X a szorzó). Szóval az meg külön vicc, hogy az akkori nőket felcsináló, és abortuszt simán elfogadó öregurak, és ezeket az abortuszokat elvégeztető “úrihölgyek” most hirtelen bazi vallásossá válva az élet védelmében szivatják a mostani nemzedéket. Komolyan gusztustalan.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: