Skip to content

Balladás

April 23, 2015

Gyerek, meg fiatalkoromban egy darabig eléggé idegesített Petőfi és Arany is. Petőfi egy kis pattogó köcsögnek látszott (ADHD?), aki szívesen verte más faszával a csalánt és lehetetlen volt komolyan venni. Aztán jött a Szeptember végén és akkor már sejtettem, hogy több van ebben a csávóban, mint ami az irodalomkönyven látszik. Ahol ugye letagadták az Itt van az ősz végét is, amitől egy másik versnek látszik kb, szóval mit is vártam, nem tudom. Mondjuk sok versétől még mindig a hideg ráz, mi minden lehetett volna belőle, ha nyugton marad egy kicsit.

Arany ugyan nyugisabb volt, de nála is zavart az a mérhetetlen pátosz. Egészen addig, míg nem jöttek be a képbe a balladái. Amiket ugye megkeseredve, vidéki magányában, úgy tálalták, mintha kínosak lennének, basszus. Hogy nem ment külföldre, hogy onnan ekézze Deákot, mint számos üresfejű szerencsétlen. Miközben nem csak irodalmi, de pszichológiai szempontból is mennyivel nagyobb élmény már bármelyik balladája, mint mondjuk a Toldi? Nekem mindegyik egy dal, még ha nincs is megzenésítve, elképesztően fegyelmezett, takarékos módon elbeszélve egy történet, közben bemutatva a szereplőket és a drámát is. Zseniális, na. Tudom, hogy nem elég romantikus és túlságosan átvitt, ezért is nem igazán élvezhető a magyarok többsége számára, hát bocs.

Mindez arról jutott eszembe, hogy van mostanában három dal, amiknél meglepő módon képes vagyok odafigyelni a szövegre és pont úgy összeáll ezen keresztül a fejemben a film, mint az Arany balladáknál. Az egyik Kate Nashtől a Birds, ami egészen lassan jött létre nálam, mert nagyon ugrál a párbeszédekben. Mondjuk kész csoda, hogy egyáltalán összeállt, mert sajnos hallás után nagyon nehezen értek meg mindenféle szöveget, magyarul is, hát még angolul. De aztán összeállt és azóta mindig látom is őket a cuki kis randijukon.

A másik kettő a már korábban említett Rebecka Törbquist-Sara Isaksson lemezről van, ami ilyen csajos, zongorás, gitáros cucc, ráadásul egy régi hippizenekar, a Steely Dan dalaiból, imádom az egészet. Egy egyik a Gaucho, amit szeretek, ez se gyorsan csapódott le bennem, hogy ki mondja a mit, de végül egy egész bonyolult sztori lett belőle. A zene itt, a szöveg meg itt, ha valakit érdekel.

Az utolsónak annyira rövid a szövege, hogy azt bemásolom, de sokkal jobb, ha énekelik a füledbe.:) Sajnos ez a verzió nem elérhető youtube-on, csak egy mintát tudok belőle mutatni Amazonon, de az eredeti hippis fent van, nagyon más, nagyon.

“Don’t Take Me Alive”

Agents of the law
Luckless pedestrian
I know you’re out there
With rage in your eyes and your megaphones
Saying all is forgiven
Mad Dog surrender
How can I answer
A man of my mind can do anything

[Chorus:]
I’m a bookkeeper’s son
I don’t want to shoot no one
Well I crossed my old man back in Oregon
Don’t take me alive
Got a case of dynamite
I could hold out here all night
Yes I crossed my old man back in Oregon
Don’t take me alive

Can you hear the evil crowd
The lies and the laughter
I hear my inside
The mechanized hum of another world
Where no sun is shining
No red light flashing
Here in this darkness
I know what I’ve done
I know all at once who I am

[Chorus]

From → zene

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: