Skip to content

Seraphina megint

April 7, 2015

Be vannak nekem csípődve rendesen a sárkányok, ez már biztos. Sokadszori újraolvasás után sem tudom megunni Naomi Novik sárkányos sorozatát és a Seraphinát is legalább háromszor végigélveztem tavaly óta, közben eléggé vártam a második részt is. És Rachel Harman kedvesen betartotta, amit ígért, márciusban megjelent a Shadow Scale.

Mondjuk csak áprilisban jutott eszembe, de jobb későn, mint soha, meg legalább most volt rá rendesen időm, hogy minden alárendeljek és hagyjam, hogy megegyen a sztori. Esküszöm, meg akartam venni, de az Amazonon nem volt ebook, viszont volt ingyen, hát így jártak.

Idegesítően lassan haladtam az angol miatt, már legalábbis a magyar szöveghez képest, amit biztos elolvastam volna maximum egy nap alatt, így kellett hozzá két teljes, megfeszített tíz órányi figyelem. A tájleírásokkal sajnos nem tudok mit kezdeni, angolul még kevésbé, mint magyarul, de minden szereplőt pontosan tudok, hogy néz ki és a ruhák is elég jól összeálltak a fejemben. A cselekmények meg, az izgalom és a nem ismert szavak ellenére is filmszerűen bekúsztak a fejembe.

Összességében azonban arra kellett rájönnöm, hogy bár fontos, mi történik és várom a fordulatokat, de alapjában véve nem azért, mert úgy általában érdekel, mi lesz a mese vége. Ezért is nem zavarnak soha a spoilerek, sőt, segít jobban odafigyelnem az igazán lényeges dolgokra. Engem sokkal inkább az emberek érdekelnek, hogy mi lesz azokkal, akiket kedvelek, mit éreznek, hogyan változnak, milyen a köztük lévő kapcsolat. Ráadásul, ahogy a krimikben sokszor történik, már a könyv közepétől tudtam, mi a megoldás (legalábbis részben) és szinte nyüszítettem a frusztrációtól, hogy Seraphina, bazmeg, azért nincs olyan sok opció, tűnjön már fel, kiről feledkeztél el. Amikor meg végre megtörténik, aminek meg kell, erősen eltúlzott szerintem, de hát végül is elsősorban kamaszoknak szól, nem nekem.

Mondjuk Harman is rendesen elfelejtett dolgokat, például Seraphina apját, aki pedig fontos szereplő volt az első részben, teljesen kihagyta. Pedig ez nem csak azért volt nagy veszteség, mert baromi okos és érdekes arc volt, de logikusnak sem mondható, ha már szeretetről van szó. Csak hogy ne spoilerezzek jobban. Kaptunk viszont egy szuper érzelmi csavart, amit nem sejtettem magamtól, igen kellemes meglepetés volt és a történet végső lezárásával is elégedett vagyok.

Azt pedig fura módon különösen nagyra értékelem, hogy úgy látom, nincs több rész. A gyerek persze ki fog akadni, ő azt szereti, ha minél több és minél vastagabb folytatás várja, amikor belekezd egy sztoriba, de én mindig is azt gondoltam, hogy a karakterek kárára megy a túl sok folytatás. Biztos vagyok benne, hogy Hartmannak lesznek még ötletei.

A1Mtw-pz1uL._SL1500_

From → könyv

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: