Skip to content
Tags

Velence

March 23, 2015

Van néhány hely, amiket egyrészt a rájuk rakódott máz, másrészt a saját élményeim miatt egészen misztikusnak érzek és akárhányszor képes vagyok oda visszamenni. Párizs, Velence mindenképpen. Fura módon a Dunakanyar is. Múlt héten Velence volt soron.

Biztos racionális okok miatt alakult úgy, hogy Velencébe egy bazi hosszú hídon keresztül lehet bejutni, de ha csak a drámai hatás kedvéért csinálták volna, akkor sem találhattak volna ki szebbet. Egyszerűen nem tudom megunni, sokadszorra is fülig érő szájjal, az ablakon kihajolva, mérhetetlenül izgulva közelítek felé.

20150319_141433

Az első élményem talán Fellini Casanovája volt, istenem, az a karneváli jelenet a gigászi szoborral. Aztán 18 évesen, az első külföldi utam oda vezetett, nem tudtam betelni vele. Szerintem utána a Velencei kurtizán következhetett, közben persze az a Diane Lane film is bejátszott. A harmincadik születésnapomat is ott ünnepeltem, csak egy napra mentünk át Ljubljanából, emlékszem a nyűgös kamasz nagylányom arcára, ahogy kiléptünk a vasútállomásról. És ahogy alszik az ölemben este a vaporettón. Voltak könyvek is, talán Donna Leon sorozata leginkább, a kajamániás felügyelővel, tuti vannak olyan túrák, amik körbeveszik a helyszíneken a népet. Én inkább csak mászkálni szeretek. Azért most a San Marcot és a Rialtot is meg kellett néznünk, mert a gyerek, aki szintén kezd vinnyogó, idegesítő kiskamasszá válni, rajongott A tolvajok fejedelme című regényért, ami szintén ott játszódik.

20150319_153225

Életemben először aránylag rendesen ettem is Velencében. Több mint húsz éve akartam végre megkóstolni a híres velencei süteményeket és végre volt rá pénzem. Hát, többet nem kell.:) És megkóstoltuk a Tripadvisor legjobb olasz street foodjának tartott Antico Forno pizzáját is – finom volt, de nem sokkal jobb, mint a Pizzica mondjuk. Viszont volt wifi, ami nem annyira gyakori arrafelé.

o

A kutyának konkrét rajongói voltak, egy idő után elengedtem, nagyon rendesen viselkedett. A gyerek is és kiderült, hogy meglehetősen fotografikus a memóriája, mert konkrétan meg tudta mondani visszafelé, hogy jártunk-e egy bizonyos téren, üzlet felé és milyen az a környék, a spaletták színei, a tereptárgyak elhelyezkedése és hasonló viccességek. Mi meg a nagylányommal megjegyeztünk egy csomó embert a ruhájáról és felismertük órákkal később is, hogy már láttuk. Autisták egymás közt.:) Fura módon egy nap pont elég volt, annyira színpadias és valószerűtlen, a tömeg és a zaj miatt pedig elég fárasztó is nekem, de ki nem hagytam volna. És a gyerek erre már örökre emlékezni fog, jó tudni, hogy adtam neki egy életre szóló élményt.

20150319_180326

 

From → utazás

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: