Skip to content

Szerencsés

March 9, 2015

Sokáig azt gondoltam magamról, szerencsés vagyok. Aztán szép lassan elhittem végre, hogy nem ezen múlnak a döntéseim. Egy idő után odáig jutottam, hogy amikor valaki azt mondta egy eredményemre, legyen az lakás, okos gyerek, jó munka, képes voltam hangosan is kimondani, hogy nem, ez nem szerencse kérdése. Tehetséges vagyok és jó döntéseket hozok, ennyi. (Oké, a tehetség genetikai lottó.) De van egy terület, ahol láthatóan tényleg csak a szerencse játszik szerepet.

A magyar oktatásüggyel vívott mindennapos csatáim közepette gyakran gondolok a különböző pedagógusnak látszó egyedek édes szüleire. Ami nyilván nem helyes, de én sem vagyok hibátlan. És amikor a tanárokat ekéző bármilyen negatív megnyilvánulásra valakinek mindig muszáj benyögnie, hogy vannak kivételek, vagy hogy nem ez az átlag, akkor szeretnék üvöltve az arcukba tolni valami statisztikát, hogy vajon hány darab tényleg jó tanár volt és van ebben a kibaszott országban? Összeszámoltam a saját 12 évnyi közoktatás tapasztalatomat: 8 darab. És most, hogy megkérdeztem FB-n a párszáz olvasómtól, már látom, hogy ezzel nagyon jól állok. Mindig is sejtettem, nem véletlenül vagyok nekik olyan hálás. Viszont ha olyan embereknek, akik nálam elvileg sokkal jobb iskolákba jártak, csak 1-3 hasonló élménye volt, akkor aztán tényleg nincs más magyarázat, mint a szerencse. Ami szörnyű, mert én irányítani szeretem a dolgokat, megoldani a problémákat, de ha ez a helyzet, akkor nincs esélyem.

A saját oktatási helyzetem tökéletesen független bármilyen szülői döntéstől. Alsóban a Dunakeszi 1-es volt a körzetesünk, a mögötte lévő oviba jártam, nem volt kérdés. Első két évben egy undorító szadista pszichopata, Barna Kató tanított, aki gyerekek nemzedékeinek tette tönkre az életét. Remélem, boldogtalanul halt meg. Harmadiktól jobb volt, került oda egy rajztanár fickó, akihez szakkörbe jártam és aki zseninek tartott engem, versenyekre küldte a műveimet. Persze nem voltam az, csak a gondolkodásom volt sokkal szabadabb, mint a többieké. Csak egy évig ismertem, de ez elég volt, hogy örökre emlékezzek rá. A nevét sajnos nem tudom.

Aztán negyediktől elköltöztünk egy lakótelepre, ahol egy vadiúj iskolába jártam, tele fiatal, lelkes tanárokkal. Nem kevesebb, mint 5 jó tanárral találkoztam itt. A negyedikes osztályfőnököm hozta be az angolt az életembe, nem tudok elég hálás lenni neki ezért. Aztán felsőben szinte tobzódtam. Az osztályfőnököm Planicska Szilvia volt, oroszt és magyart tanított. Eleve mindkettőben jó voltam, ami jó alap a kapcsolathoz, de nem röhögött ki, amikor Adyról tanulva elolvastam Az igazi Csinszkát és beszélgetett velem a témáról. Tán még ötöst is adott érte. Nagyon szerette a tantárgyait, sokat izgult az órákon, lelkes volt és ezt jó volt látni, hogy felnőtt ember csinálhat ilyet. Kovács Árpi bá a töritanárom volt, amiből persze szintén jó voltam, de annyira nem, hogy kiérdemeljek egy olyan embert, aki 13 éveseknek Görgeyről beszél. Egyszerűen lenyűgözött, hogy mennyi mindent lehet gondolni egy adott dologról, hogy nem csak egy megoldás létezik. Ő volt az, aki szinte már erőszakosan rávett, menjek érettségit adó középiskolába. Anyám ugyanis, bár mindig büszkélkedett az okosságommal, simán elhajtott volna szakmunkásnak. Miközben megyei tanulmányi versenyeken nyomultam. A hosszúhajú Kati rajzot és művtörit tanított, minden stílussal, designnal kapcsolatos tudásom nála gyökerezik. Még mindig emlékszem a művtöri füzeteimre, milyen öröm volt őket kidíszíteni képekkel. Sokáig megtartottam mindet és csak nézegettem. Ili, aki valamilyen né volt, de most nem ugrik be, milyen, biológiát és éneket tanított. Tekintettel rá, hogy kicsi audiofil vagyok, viszont énekelni egyáltalán nem tudok, ez érdekes helyzet volt. Fantasztikus zenéket mutatott, tudott zongorázni és nem hajtott el az énekkarból sem. Mondjuk azt elárulhatta volna, hogy egyedül ki ne nyissam a szám, mert magamtól nem tudtam, de csak rájöttem 6-8 évvel később. Nagy csalódás volt.:) Biológiából Durrellt olvasott fel – na milyen? Mindezt basszus 35 évvel ezelőtt! Szóval ez tényleg csak szerencse, semmi más.

A közgáz szakközép persze nem volt már ennyire gáláns, de ott is akadt két fontos ember. Szőke Kati matekot tanított, amiből azt hittem, nem vagyok túl jó, de bebizonyította, hogy bizonyos területeken nagyon is – négyesre érettségiztem. Nagyon gáz, hogy a töritanárom vezetékneve nem jut eszembe, pedig őt szerettem ott a legjobban, Márta volt. Gyönyörű, elegáns, okos nő, aki meggyőződéses komcsiként is hagyott teret a gondolkodásnak, a kérdéseknek és kétségeknek.

Úgy számolom, 12 év alatt minimum 50 tanárt ismertem meg elég jól ahhoz, hogy véleményt tudjak róla alkotni. Ötvenből nyolc nem is tűnik rossznak, de ezzel attól tartok, messze az átlag fölött vagyok. Úgyhogy ne jöjjön nekem senki azzal, hogy vannak kivételek, meg nem minden tanár szar. Az én saját 8 darabom igen kedvesen számolva 16%-os arányt jelent, köszi Szöszi, amiért belémverted a százalékszámítást. Akinek ez jó, az nem normális. Vagy csak szimplán magyar.

ide jártam általánosba. az épület előtt kellett reggelente kettesével sorakoznunk, amit annyira gyűlöltem, hogy inkább elkéstem. vagy bemásztam hátul a kerítésen és belógtam a tornatermen keresztül

6360220

From → gyerek

9 Comments
  1. flamingjune@freemail.hu permalink

    Nagyon jó téma. Egész életemben ezen töprengek, hogy milyen is a jó tanár. (Sokszor meglepödtem, miket mondtak a barátaim az általam kedvelt tanárokra. )Hogy van-e olyan általánosságban egyáltalán, hogy “jó” tanár. Aki tud motiválni? De ahhoz alapanyag is kéne, nem, tehát csak azt tudom motiválni, aki már Eleve hoz magával “valamit”, tehetséget vagy csak valami normális hozzáállást. ès itt már megint elkezdödik az állandó egymásra mutogatás a szülöi ház és az iskola között.

  2. flamingjune@freemail.hu permalink

    Ja, és nem is tudnám egyértelmüen megmondani, hány jó tanárom volt. Volt 1-2 eszméletlen egyéniség, aki egy életre szólóan alapos, megbizható tudást kaptam és bekerültem a megcélzott egyetemre és ezáltal borzasztóan megkönnyitették a dolgomat késöbb. (és én is szuper jól boldogulok bizonyos osztályokkal, jól haladunk, lelkesek, olvasnak maguktól is a kötelezö témákon kivül, stbstb irogatnak évek múlva is és emlegetik, mennyit tanultak nálam. Ugyanazokat a témákat, könyveket más osztályban, más diákokkal nyögvenyelösen olvassuk, unjuk egymást, érzem, hogy milyen béna órákat tartok , /volt egy diákom, aki azt mondta, hogy a földön nincs még egy ilyen szar tanár/ és mégse tudok változtatni rajta)

  3. egy valami azonban más volt akkor (tudom, hogy nem ez a fókusz most, csak eszembe jutott), és többek is megerősítettek ebben: nem volt szegregáció / nem kacsintottak semerre tanárok cigánygyerekekkel kapcsolatban. én kaposváron a zselicség felé eső városrész oskolájába jártam, ahova értelemszerűen a környező falvak gyerekei is, köztük sok cigánygyerek. (a földrajzi szociológia szerint nyilván mindenhol más helyzet volt / van) minden osztálynak kb átlag negyedét ők alkották, és teljesen természetesen kezelt bennünket nem megkülönböztetve minden! tanár. megerősített ebben pl. nálam jó 10-zel fiatalabb kaposzvári ismerősöm is, hogy soha gyerekkorában nem találkozott rasszista attitűddel, és az ismerősei is így emlékeznek. lehet, hogy anno ez kommunista verdikt volt, de engem mindez egy életre meghatározott (jó, otthon is erre neveltek), hogy bár számos szempontból mások vagyunk — amúgy ez így nem is volt téma, hogy ki cigány, ki nem –, de az semmit_nem_számít. úgyhogy amikor már felnőtt koromban beköszöntött az egyre nyíltabb rasszizmus, nekem rettentően fájt, ahányszor csak meghallottam gyűlölködő mondatot, és fáj máig, mert velük együtt nőttem fel, és némi pátosszal mondom, de azonos vagyok velük.

    • lolli, nem hiszem, hogy néhány példából le lehetne vonni bármilyen következtetést

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: