Skip to content

Terápiás

February 20, 2015

Asszem, most nem fogom tudni kikerülni a személyességet, de nem baj, mert fontos és érdekes is.

Sokáig az őrülettől féltem a legjobban. Attól is, hogy rólam kiderül, nem vagyok normális és attól is, hogy egy őrült csinál velem valamit. Nyilván ezért érdekelt már középiskolás koromban a pszichológia és olvastam rakás ilyen típusú könyvet. Hajlandó voltam a praktikusnak látszó módszerek befogadására (Rogers, testbeszéd) és a játszma-elméletről is azonnal látszott számomra, hogy az racionális alapokon nyugszik, jól átlátható és használható. De az analízis egyoldalúsága és tolakodása ijesztett.

Aztán mikor 30 éves lettem, úgy éreztem, összeomlott az életem. Túl voltam több tartós kapcsolaton, de akkor már jó ideje folyton csak igyekeztem nem közel kerülni a másikhoz és minden pasit kiröhögtem, aztán kirúgtam. Attól féltem, úgy végzem, mint az anyám. Fogalmam sincs már, miért és mit mondtam a Munczurkó névre hallgató fórumos ismerősnek, de elirányított egy ismerőséhez a Nádor utcába, aki pszichológus hallgatóként kortárs segítő munkát végzett. Ha valaki kapcsolatban van még Munczurkóval, mondja meg neki plz, hogy hálás vagyok. Nem emlékszem a csajra, akihez elkezdtem járni, se a neve, se az arca nincs meg, pedig baromi fontos szerepe volt az életemben. A szobát látom magam előtt kívülről nézve, a függőfolyosó ablakán keresztül. Párszor találkoztunk és folyton azt hajtogattam, hogy nincs nekem semmi bajom. Aztán egy beszélgetés alkalmával, azt állította, hogy mondtam valamit, amit szerintem nem. Azt mondtam, hogy ott volt az a kislány, én, aki nem kellett senkinek. Ahogy belementünk, elkezdtem zokogni. Nem sokkal ezután azt javasolta, hogy menjek el egy rendes pszichológushoz, mindenképpen pasihoz. Nem tetszett, de addigra már kezdett felsejleni az a rengeteg szar, amit takargattam, úgyhogy gondoltam, csak megnézem. A csaj az egyik tanárát javasolta az egyetemről, Szabolcsot.

Muszáj leírnom a nevét, ha másképp nevezném, hazugságnak érezném és azt nehezen viselem. Fiatalabb nálam, elképesztően kisfiús a külseje, nem volt benne sok bizodalmam. Fogalmam sincs, mással hogy csinálja, de nekem aktív analízist ajánlott. Ülünk egymással szemben, szerződést kötünk problémák megoldására és én legjobb tudásom szerint dolgozom. Ő főleg kérdez. Azt hiszem, kétszer tíz alkalmat csináltunk végig közte egy évnyi szünettel, azóta csak évente párszor találkozunk, amikor helyzet van. Akkor még nem tudtam, hogy az egyébként nyilvánvaló szakmai tudása mellett az az egyik legnagyobb előnye számomra, hogy nincsenek előítéletei, csak érdeklődése. Fura módon ebben nagyon hasonlít néhány pasira, akibe szerelmes voltam, a műfaj bajnoka az ember, akivel most már talán járunk is. A több mint 15 év alatt egyetlen egyszer fordult elő, hogy érzései voltak azzal kapcsolatban, amit mondtam. Ki is mondta, de ha nem teszi, akkor is tudom. Amikor ilyen kis térben vagyok összezárva valakivel, minden rezdülése átjön, egy más típusú terapeutával biztos nem ment volna ilyen jól. Ez az egyetlen alkalom is annyira megviselt, hogy utána azt mondtam neki, másra van szükségem és ez az áldott ember, szerzett nekem egy idősebb női terapeutát. Aki drága volt és utáltuk egymást, úgyhogy három alkalom után nem mentem. De túljutottam a krízisen és visszamentem Szabolcshoz, aki megint csak mindenféle negatív érzelem nélkül fogadott és azóta is a legmegbízhatóbb támaszom.

Amikor a héten megint meglátogattam, még azt ígértem, sírni fogok. De úgy van ez, hogy elég már tudnom, megyek hozzá, beindítja a gondolkodásom és egyedül is rájövök a megoldásokra. Azért mindig odaviszem, mert szükségem van a dicséretre. Az övé különösen értékes, hiszen kedvel engem, de nem kötődünk egymáshoz. Elmeséltem neki, hogy milyen közös vonása van az emberrel, akivel ilyen jól elviseljük egymást. Felvetettem, hogy nyilván nála, mármint Szabolcsnál sem stimmel valami, ha képes ennyire előítéletmentesen szemlélni a világot. Idegrendszeri izék, elfuserált szocializáció. És akkor azt mondta, hogy az ő gondolkodását én változtattam meg, amikor elkezdtem neki felvázolni, hogyan gondolkodom, ott az egyetem Izabella utcai pincéjében. Nem is tudom, mihez kezdjek ezzel, az első reakcióm az volt, hogy akkor most nem fizetek, jó? El is mondtam neki, jót röhögtünk.

Az egész történetnek az a lényege, hogy ne szenvedjetek, nem kell. Igen, a saját, családi és baráti tapasztalatok alapján vannak nem túl jó terapeuták is. Néha évek múlva derül ki, hogy az elején hiába működött, most már nem. Akkor menj tovább, kérj tanácsot mondjuk Isoldétől, lehet, hogy más módszerre, más emberre van szükséged. Csak ne fogadd el, hogy szar.

From → gyerek

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: