Skip to content

Hogy kezdődött

February 17, 2015

ezt még 2012. márciusában írtam az egyik fejlesztőnek

Harmadik gyereknél az ember más sokat tud, felkészült. Mégis meglepődtem, amikor R. méhen belül egyértelműen erős reakciókat adott bizonyos hangokra. Ez a fajta érzékenység szülés után is folytatódott, nem szeretett bizonyos zenéket, filmeket, ha sokat beszéltek hozzá, fárasztotta. A legrosszabb az volt, hogy egy idő után nem engedte, hogy énekeljek neki, a saját anyja hangját sem bírta.

Mindig is nehéz gyerek volt, nem szeretett alkalmazkodni, nem érdekelték a szabályok. Az óvodában ezt amennyire lehetett, tiszteletben tartották és szeretett is járni az elején. A végén azonban túl sok volt az elvárás, nyilvánvaló volt, hogy nem tud megfelelni. Nem intellektuálisan, mert okos gyerek, hanem valahogy nem volt elég érett még. A beszédfejlődésével sem voltam elégedett, de az óvónénik és a fejlesztőpedagógus szerint rendben volt. Elmentünk a nevtanba is, a pszichológus, akihez hetekig járt, azt javasolta, legyünk vele szigorúbbak.

Aztán elkezdődött az iskola és a gyerek lassan elviselhetetlenné vált. Mindig rossz volt a kedve, agresszív volt, undok, kiabálós. Nem akart az iskoláról beszélni, egy idő után már bemenni sem. A tanítónők és a fejlesztőpedagógus nem látott semmi problémát, az eredményei jók voltak, odabent alkalmazkodott, amennyire tudott.

Karácsony előtt kiderült, hogy bizonyos magánhangzókat nem hall jól. A hallásvizsgálat negatív lett, elindultunk több irányba is, Meixner Alapítvány, Új kapu, pszichiátria, nevelési tanácsadó újra. A diszlexiát már a Meixnerben is látták, és az Új kapuban és a nevtanban a logopédus is hallási túlérzékenységet jelzett. Amikor végre leültünk és összeírtuk a tüneteket, a lista hosszú lett, köztük jó pár autisztikus jellegzetességgel, a diagnózis általános idegrendszeri éretlenség volt. Elkezdtünk egy glutén és laktózmentes diétát, ami egyből látványos eredményeket hozott, a gyerek sokkal kevésbé fáradt, jobb kedve lett, de egyértelmű volt, hogy szükség van komolyabb segítségre is.

Őszintén szólva nem tudtam eldönteni, hogy a Bérard módszer jó lesz-e nekünk, olvastam róla jót is rosszat is a neten, de úgy gondoltam, ártani biztos nem fog. A zeneterápia kétszer 5 napos időszakában már voltak pozitív jelek, R. vidámabb lett, jobban alkalmazkodott, jobban érezte magát. A feltűnő az volt, hogy egyszeriben rengeteg sikerélménye lett az iskolában, két hét alatt annyi piros pontot kapott olvasásból, mint előtte négy hónapig.

Amikor befejeztük a terápiát, egyből nekiláttunk az alapozó tornának, amit a gyerek annyira szeret, hogy abba sem akarja hagyni, bár a terapeuta szerint talán fél év is elég lesz a szokásos 1 helyett. Nem állítom, hogy minden elmúlt, de nem is egy másik gyereket akartam, csak egy boldogabbat. És ez viszont maradéktalanul teljesült. Az iskolában már semmilyen komoly gondja nincs, a diszlexia veszélye még ott lebeg, de azt amúgy is enyhének mondták, majd gyakorolunk. Rengeteget nevet, ami nem volt sajnos jellemző, iszonyú érzés egy állandóan szorongó, rosszkedvű kislány. Most még az arcát is másnak látom, a mozgásán is látványos a változás, felszabadultabb, nyíltabb, jobban kifejezi az érzelmeit. Sokkal könnyebben alkalmazkodik változásokhoz, lehet vele kompromisszumot kötni, míg korábban hajlamos volt sikítva tiltakozni. Képes bocsánatot kérni, vágyait, igényeit késleltetni. Szívesebben játszik a testvéreivel, akik szintén érzékelik a változást.

Elmúlt egy csomó szenzoros problémája, többféle ruhát hajlandó felvenni, többféle ételt hajlandó megenni, a rituálékhoz sem ragaszkodik már annyira.

Még nem próbáltam neki énekelni, mert az elmúlt évek alatt erről teljesen leszoktam, de már az sem bánt, ha most sem engedi. Elég az is, hogy boldog.

From → gyerek

5 Comments
  1. másik anna permalink

    ♡♡

    • másik anna permalink

      (olyan szerettel irsz rola!)

      • azért is érdekes ez a szöveg, mert közel voltam még nagyon egy igen fájdalmas időszakhoz. azóta is szeretem persze, de ennél jóval lazább már minden:)

  2. ursa_minor permalink

    Azta, ez a dieta erdekelne bővebben, irnal rola meg? Hogy mi változott, mit hqgytatok el es hogyan?

    • mi csak autista diétának hívtuk, többféle irányzat van, asszem GAPS diétaként is emlegetik. az alapvetés a laktóz és a szénhidrátok bevitelének csökkentése. a szigorúbb változatban minden tejtermék kiesik, mi priorizáltunk, a parmezán sajt maradt és házi tejből itthon csináltam joghurtot. a glutént teljesen elhagytuk, rizsből csak barna, krumplit és cukrot is igyekeztünk csökkenteni. akkoriban még sokkal válogatósabb volt, úgyhogy nem volt egyszerű, de rengeteg recept van a neten szerencsére. az első egy-két hét megdöbbentően látványos eredményt hozott, utána még 5 hónapig csináltuk, az iskolába is itthonról vittük az ebédet. múlt szeptemberben még csináltunk egy hónapot belőle, az már nem volt akkora különbség. most már inkább egyfajta tudatos étkezés felé megyünk, hogy minél kevesebb szénhidrát, sok gyümölcs, zöldség. és gumicukor:)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: