Skip to content

Torták végre

February 2, 2015

Kicsit felborzoltam a kedélyeket, mikor nyilvánosan kiírtam, hogy tortatesztre készülök, amihez bizonyos olvasókat is meghívtam, most egyrészt megjelent a cikk, másrészt elmondom, hogy is van ez.

Az emberek azt hiszik, tortát, illetve bármilyen édességet kóstolni a világ legcsodálatosabb feladata. Ez persze bizonyos szintig igaz is, de a cukor miatt iszonyú nehéz munka is. Főleg, ha nem a legjobb minőségű, amit enni kell. Egyszer zsűriztem a nemzeti fagylaltversenyen, az volt életem egyik legborzalmasabb élménye. Volt olyan fagylalt, amit konkrétan azonnal a mosogatóba köptünk – ennyit a cukrászkamara elvárásairól. De még ha minden csodálatos, akkor is rohadtul kell igyekezni, hogy érezd az ízeket és a textúrákat, hogy képes légy különbséget tenni. Nekem is, pedig ezen a területen elég jó vagyok. Steak tesztet pl. nem is vállalnék, mert nem értek hozzá, még ha szeretem is. Szóval egy ilyen feladatot csak olyan emberek társaságában végezhetek el, akiknek egyrészt van ízlésük és tapasztalatuk a témában, illetve annyira érdekli őket az édesség, hogy nem dőlnek ki nekem 4-5 torta után, hanem végig bírják kóstolni az összeset és közben még értelmes véleményt is alkotnak. Nem olyat, hogy ez finom, ez meg nem, hanem hogy bár a koncepció jól eltalált, de a magas vajtartalom nehezíti a fogyasztást.

Azt kell, hogy mondjam, nagyon jó csapat jött össze, szerintem csinálunk ilyet máskor is, már gondolkodunk a tematikán. Viszont a sok szakértő mellé kerültek amatőrök is, például a legkisebb gyerekem és az ő barátnője, az exem és az ember, akivel nem járunk szintén kóstolt. Az ő véleményük is értékes volt és hangot is adtam nekik a cikkben, mivel a tortákat nem a hozzám hasonló mániákusok veszik meg általában.

20150117-4598ak

A teszt abszolút győztese számunkra a Gerbeaud sós-mogyorós barackja volt. Nem lepődtünk meg nagyon, többen ismertük már ezt a süteményt, sokszor írtam róluk, az ország legjobb somlóiját is ők csinálják. Viszont a nem szakértők egyáltalán nem értékelték olyan nagyra, (hülye íze van és mi ez a fura izé az alján – ez volt a kifinomult croquant réteg) egyébként a Gerbeaud-ban sem ebből fogy a legtöbb, hanem a Dobos tortából, mert az benne van az útikönyvben.:)

Ami mindenkinek ízlett kivétel nélkül, az a gesztenyés sajttorta a Cake Shopból. Na, ez meglepetés volt, mert kb. fele-fele arányban voltam velük eddig megelégedve, úgyhogy most igen örültem.

A mezőny másik nagyon kellemes meglepetése az Auguszt volt nekem. Korábban néhányszor volt velük rossz tapasztalatom, de ez a maracujás alma tart annyira ízlett mindenkinek, hogy mindent megbocsátottam. Külön kiemelném, hogy milyen fantasztikusan kezelték a kritikát. Mindig megmutatom ugyanis a szöveget megjelenés előtt, mert nem vagyok tévedhetetlen hálistennek. Nyilván nem javítok át dolgokat, de ha valamit nagyon sértőnek éreznek, azon hajlandó vagyok változtatni. Nem tartalmilag, csak más szavakat használva.

A Desszert.Nekedet nagyon szeretjük, úgyhogy ott kicsit sajnáltam, hogy az íz megosztotta a tesztelőket, de ez semmit nem változtatott a nagyon pozitív véleményemen.

Számomra az Erdős és fiai volt a legnagyobb újdonság, tőlük még csak fagyit ettem. Mindkét tortájuk halványabb volt a kóstolás napján, viszont utána az utolsó morzsáig megettem őket. Az Erdőst tea és kávé mellé toltam, az Albrect pedig szerintem az egyik legjobb általános torta opció, mert szép is, tartós is és elég jól értelmezhető széles körben, hogy mindenki szeresse, közben pedig jó minőségű is.

Muszáj még a La Deliziáról is írnom. Ők ugye ragaszkodtak hozzá, hogy megint kóstoljuk a saját koncepcióra épülő karamellás almatortát és persze, hogy hagytam. Jó volt egyébként a csokis tortájuk is, de hosszú távon én szerelmes vagyok az almás karamellbe, csak a krémen kellene kicsit alakítani. Egyrészt imádom a karamellt (a múltkor megettem egy fél karamella krémes Milkát, ilyen kb 20 éve nem történt meg), másrészt tényleg csodásan sikerült a tészta is. Ezt is még egy hétig ettem kb., az iszonyú magas vajtartalmú krém részt kivettem belőle, a többit toltam be az arcomba. A krémet kéne valahogy puhítani és akkor ez lesz a város egyik legjobb tortája szerintem.

A Le Meridientől mi kértük az Opera Cafét, ami a többiek mellett szintén kevésbé villantott, de később kóstolva pontosan olyan jó volt, ahogy szokott ott minden. Nehéz jó mezőnyt összeállítani, ezért is örülök, hogy sokan voltunk és még napokig kóstolgattunk utána.

Egyetlen torta okozott csalódást: a Szamos. Tagadhatatlan, hogy ez nem pont ugyanaz a kategória, de szeretem a márkát és tudom, hogy vannak nagyon dögös dolgaik is. Ők úgy döntöttek, hogy inkább egy klasszikus marcipánt küldenek és egy édesítős csokitortát. Okésak voltak, de ez nem az a mezőny volt, amivel ilyesmivel labdába lehetett rúgni. Igazán és őszintén sajnáltam.

Az Édesmindegy Fekete mambája is később tudott igazán kibontakozni, sokáig ettük még és minden nap finomabb volt. Mondjuk nem volt felőlük kétségem, minden csütörtökön a portugál fánkjuk segítségével veszem rá a gyereket, hogy hajlandó legyen elmenni a fejlesztésre, az is annyira finom, hogy nyögdécselni szeretnék, amikor beleharapok. A Fekete mamba a gyerek egyik kedvence is lett, biztos veszünk még ilyet is.

A végén egyébként mindenki vitt haza kóstolót, egy majdnem egész tortát odaajándékoztam a szomszéd házban lakó nyolcgyerekes családnak és egy szép nagy adagot vitt be a gyerek kóstolónak hétfőn a suliba. Elég népszerű volt.:) Okosan hazahozta az ottani véleményeket is egyébként, érdekes volt. A tartós tortákat tényleg egy hétig ettük, hihetetlenül jól bírták.

tortateszt_mind3

From → kaja

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: