Skip to content

Segítség

January 15, 2015

Mármint nem nekem van szükségem segítségre, bár tulajdonképpen erre is használom az írást, hogy valami megoldást találjak vagy legalábbis ventillálhassak kicsit.

Bár nem rajongok az emberiségért, amikor valaki bajban van, szívesen segítek, ha ő is akarja. Sajnos leginkább a saját feltételeim szerint szeretem ezt csinálni, de mondjuk nincs azzal bajom, hogy a hajléktalan bort vesz a pénzből, amit adok. Onnantól kezdve, hogy átadtam, az övé. Azt meséltem már, hogy néhány civil szervezetnek minden hónapban adok pénzt, összesen kb. tízezer forintot. Ennél közvetlenebbül is segítek, ha van rá igény, pénzzel, információval és egyebekkel. Van néhány sikersztorim, hogyan változtattam meg kallódó vidéki fiatalok életét, persze mind okos volt, sajnos anélkül nekem nem megy, mert nem tudom motiválni.

A közvetlen kapcsolatnak az az előnye ugye, hogy az ember maga látja, mit ért el a párfogoltja, vagy akárhogy is nevezzük a másik felet. Most azonban valahogy belekeveredtem egy túlságosan hosszú távú támogatós kapcsolatba és egyre nehezebben viselem. Nem tudom, talán azért van, mert a január valahogy amúgy is mindig nehezebb anyagilag és pszichésen is, tényleg nekem is kevesebb pénzem van és nyomaszt az évkezdés, ilyenkor úgy érzem körül vagyok véve elvárásokkal. De valójában azt hiszem, az a bajom, hogy úgy érzem, túl vagyok használva.

Amikor valakinek sok a problémája és talál valakit, aki néha meghallgatja, mond okosakat és segít is megoldani azokat, valószínűleg nagy megkönnyebbülés lehet. Én nem szeretek ilyesmiben sokszor segítséget kérni, anyagilag meg főleg nem, mert túlságosan lekötelezettnek érzem magam, de talán nem mindenki ennyire kontroll freak. Szóval nem ismerem a helyzet másik oldalát, de mostanában úgy érzem, hogy a segítségre szoruló fél egyszerűen rászokott erre a megoldásra. Mert ez az egyszerűbb.

És közben viszont az agyammal sejtem, hogy mivel egy nálam milliószor rosszabb helyzetben lévő emberről van szó, ez nem lehet, az ő életében nincsenek egyszerű megoldások, amikor majdnem minden nap van valami komoly gond. Eléggé utálom magam, amiért most nincs kedvem bevonódni és igyekszem elkerülni, még ingerült is voltam a többszöri próbálkozás hatására. Szeretném kicsit lezárni az ajtót és azt mondani, kérek két hét szünetet, amíg nem vagyok segítő, nem kell éreznem, hogy a pénzem, az időm megvonásával felelőssé válok, mulasztok.

Az is nagyon rossz, hogy nincsen valódi fejlődés vagy ha van is, nem tudok róla, és nyilván nem is kérhetem számon, mert nincs hozzá semmi alapom. Pedig az megnyugtatna, de ahhoz sincs kedvem, hogy más alapokra helyezzem ezt a kapcsolatot. Csak azt szeretném, hogy hagyjanak békén. Legalább egy kicsit. De ha megtörténik, attól sem érzem magam igazán jól, mert tudom, hogy a nem segítéssel további problémákat generálok a másik fél számára.

Nincs megoldás, csak elmondtam.

From → Uncategorized

2 Comments
  1. baksaanna permalink

    Az elmúlt évben egy súlyos betegség kapcsán igazán sok segítségre volt szükségem, olyan mértékben, ami megterhelő is lehetett a környezetem számára. Nekem nagyon nagy könnyebbség volt, hogy még a történet elején tisztáztuk a barátaimmal, hogy jelzik, sőt, amennyire lehet, időben jelzik, amikor nekik már túl megterhelő ez a helyzet, pont azért, hogy amikor adnak, segítenek, azt jó érzéssel tehessék, és bennem se legyen félelem, hogy túlterhelem őket. Volt is ilyen helyzet, amikor a legközelebbi barátnőm jelezte, hogy ő most hátrébb _kell_, hogy lépjen kicsit, mert sok neki az enyém, a saját terhek is megszaporodtak, fáradt, nem bírja.
    De azt gondolom, hogy ehhez kölcsönösen nagyon érett, felnőtt működés kell mindkét oldalról: éberség a segítségadó oldaláról, hogy időben érzékelje, ha már túl nagy teher neki, amit adnia, tennie kellene, és fogadókészség a segítség elfogadójának oldaláról, hogy ez egy jogos határhúzás, nem végleges magára hagyás, nem cserbenhagyás.
    Felmerül bennem, hogy nem tud-e valaki átmenetileg belépni a szerepedbe, amíg te pihensz, erőt gyűjtesz.
    De nem könnyű helyzet, értem, és minden tiszteletem a tiéd azért, amit teszel.

    • De jó, hogy volt segítséged, nagyon örülök. A barátaimmal nem lenne gond, velük ezt általában meg lehet beszélni, ez egy sokkal kívülállóbb ember, akit mondhatni felkaroltam. Gondolkodtam még és arra jutottam, hogy ha megint keres, megmondom, hogy ebben a hónapban már nem, majd csak februárban tudok neki megint segíteni. Nekem ettől jobb és legalább ő is tudja, meddig tart.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: