Skip to content

Válós

January 3, 2015

A Boyhood kapcsán volt egy kis vitaszerűség FB-n és amúgy is kezdem magam unni jódolgomban, szóval akkor válás.

Az egész onnan indult el, hogy Csilla felvetette, a feleség talán jobban járt volna, ha a férjével marad, akinek szerinte rendezettebb lett az élete a végére, mint a csajé. És hogy utólag könnyen okos az ember. Nos, ha valamiben biztos vagyok két nagyon hosszú és néhány pár éves kapcsolat után, az az, hogy sem akkor, sem utólag nem tudok okos lenni még a saját dolgaimmal kapcsolatban sem, nemhogy másnak mondjam meg a tutit.

Nagyon fiatalon úgy gondoltam, hogy megtaláltam az igazit. Emlékszem, amikor összefutottam egy régi barátnőmmel már a válás közben, aki csak gúnyosan mosolygott és megjegyezte, csak nem korán mentünk férjhez? Csak azért nem húztam be neki egy kurva nagyot, mert volt elég bajom enélkül is. Mentségére legyen mondva, hogy 15 évesen lefeküdtem a pasival, akiért odavolt, mondjuk ő meg utána összejött egy későbbi barátommal és évekig járt vele – azt hittem, ezt kipipáltuk, de úgy tűnik, mégse.

tumblr_n9obwxpc1A1rzzynoo1_500

Szóval mindenki röhögött rajtam valószínűleg, amiért férjhez mentem 18 évesen. Pedig a későbbi fejlemények azt mutatják, ennek valószínűleg semmi jelentősége nem volt. Nagyon jó pár voltunk, vállvetve, örömben-bajban, baromi jól működtünk. Ahogy a 11 évig tartó kapcsolatomban, amibe 33 évesen kezdtem bele, is szinte tökéletesen konfliktusmentesen teltek el az évek, szinte már ijesztő volt, mennyire egyszerűnek tűnt minden. Mindkét esetben az volt egyik fontos tényező, hogy megváltoztak az életkörülményeink, főleg az enyém, több munka, nagyobb felelősség és ez nyilvánvalóan magával hozott egy rakás új helyzetet, érzelmet, szükségletet. Amennyire emlékszem rá, már első alkalommal is elég jól kommunikáltam, mit szeretnék, nem mintha nem lett volna teljesen egyértelmű a férjemnek is, csak kényelmesebb volt úgy csinálni, mintha nem léteznének a változások. A jól kommunikáltam nálam azt jelenti, hogy igyekszem indulat nélkül verbalizálni a frusztrációimat és segítséget kérek. Persze egy csomó alkalommal meg rohadt indulatosan verbalizáltam, bár a korai Gordon-módszeres önfejlesztésemnek köszönhetően kb. 25 éve kínosan kerülöm viták közben a mindig és soha szavak használatát és igyekszem hiteles én üzeneteket küldeni, meg tükrözni is szépen. És csak néha ordítok, hogy hogy lehetsz ekkora ostoba seggfej – utána általában bocsánatot kérek. Azt is tegyük hozzá, hogy engem fizikailag nem nagyon lehet megfélemlíteni és ha a másik dühös lesz, csak még idegesítőbben intelligensen kezdek el érvelni, olyankor szokták akarni kitekerni a nyakam. Elismerem, hogy ez egyfajta bántalmazás, hogy visszaélek a helyzeti előnyömmel és belemanipulálom a másikat az agresszióba, őszintén szólva egyelőre nem tudom, mit kellene ezzel kezdenem. Szoktam néha sírni is, amikor megengedem magamnak, de szinte mindig kontrollált körülmények között.

tumblr_n8wx71REV31qzeu42o1_500

A rengeteg szakkönyvnek köszönhetően tényleg rögtön az elejétől tisztában voltam vele, hogy a kapcsolaton dolgozni kell, élményeket gyűjteni, megosztani, támogatni a másikat, nem hanyagolni el a szexuális életet. És mondom, szinte felhőtlenül működtek is a dolgok, a gyerekszülések önmagukban nem jelentettek problémát, sem a költözések, anyagi bajok. A gond akkor jött, amikor az én terhelésem extrém mód megváltozott és az addiginál jóval nagyobb támogatásra lett szükségem fizikailag és lelkileg is. És nem ment. A válás előtt hat hónapig mondogattam szépen-csúnyán, hogy nem bírom tovább, a tavalyi szétköltözés előtt két évig próbálkoztunk. Nyilván voltak más tényezők is minden esetben, de az volt a lényeg, hogy azt akartam, a másik többet tegyen bele a kapcsolatba, mint eddig. De hát hiába. Nekem ezt nyilván szinte lehetetlen feldolgozni, mert kemény vagyok ugyan, de a megváltozott élethelyzetekhez elég jól alkalmazkodom, még szép, egy borderline mellett nőttem fel, aztán meg szültem három gyereket. Tulajdonképpen még élvezem is a problémák megoldását, mert feladatot ad. Hozzáteszem, hogy sosem volt mellettem senki tartósan beteg, munkanélküli vagy addict, sajnos, ezeket egészen biztosan nem tudom elviselni. Valószínűleg egy darabig iszonyú energiákat raknék bele a javulásba, de ha nincs eredmény, nem tudok kitartani. Szerencsére minden szerettem jól tudja ezt és nem szoktak sokáig nyomorultak lenni.:) Kicsi és közepes nyomorúságban viszont kevés nálam jobb háttér van, gyógyult már meg mellettem anorexiás és húztam ki embert bántalmazó kapcsolatból. Kell hozzá a másik is persze, hogy akarja és értse, amit mondok.

Mindkét válás/szakítás iszonyú nagy kudarc volt számomra hosszú időn keresztül. A rövidebb kapcsolatok is fájtak, de azokba sosem tettem annyira sok energiát. De azt megélni, hogy ennyire akarok valamit és ilyen sokat dolgozom rajta, mégsem tudom megjavítani, a legborzalmasabb érzések egyike. Viszont mindkettőt túléltem, ami ad némi elégtételt.

tumblr_n9obwxpc1A1rzzynoo2_500

Nem tudnám megmondani, hogyan lehet elkerülni, hogy egy kapcsolat tönkremenjen. Rengeteget tanultam magamról a szakításaimnak köszönhetően, de még saját magamnak sem tudnám megmondani, sőt, nem is akarom, mibe érdemes belemenni és mibe nem. A tomboló feminizmusom közepette kifogtam tavaly egy kéthónapos bántalmazó kapcsolatot egy Kedves Pasival, csak néztem, hogy lehettem ekkora hülye. De annak is megvolt a maga tanulsága. A legeslegjobb barátaimnak és a gyerekeimnek sem mondom meg, mit csináljanak egy kapcsolattal/ban. Azt nem titkolom, ha szerintem valaki szemét vagy ocsmányul viselkedik, de azzal sincs bajom, ha ennek ellenére folytatódik a dolog. Közben remekül ki lehet tárgyalni, miért is van néha az önvédelmi rendszerünk is alacsony szinten, nem rossz téma az. És ha a másik boldog közben, akkor legyen úgy. Mondjuk a fizikai bántalmazás más téma, de az nem szokás mifelénk szerencsére.

Egyébként meg úgyis mindennek vége van egyszer, szóval.

GRETCHEN: We’re gonna do this, even though we know there is only one way this ends. Whether in a week or 20 years. There is horrible sadness and pain coming, and we’re inviting it.

From → feministás

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: