Skip to content

Fás

December 19, 2014

Amikor nyár elején összeköltöztünk Annával, őszinte érdeklődéssel kezdtem el összehangolni a szokásainkat. Különös tekintettel rá, hogy ő sokkal rendesebb, mint én. Nem tudom, hogy Anna alkalmazkodásán múlt-e, de remekül működött egyébként az a három hónap.

Nem vagyok vészesen problémás, de bizonyos dolgokra még saját magam számára is meglepően hevesen reagálok. Ilyen például a fakanál. Egy darabig használtam műanyagot, de valahogy olyan élettelen volt, nem volt jó fogni. És sokkal rondább volt, amikor befogta a paprikás zsír, úgyhogy feladtam.

Azóta leginkább fából készült darabokat használok, bár persze van néhány műanyag is, már újgenerációs, jobb anyagból, de azok más alakúak. A dráma lényegét az jelenti, hogy külön használom a húsos és tejes fakanalakat és képtelen vagyok elviselni, ha valaki összekeveri. Nem vallási okaim vannak, leginkább a beszívódó íz miatt döntöttem így, de azóta annyira lényegessé vált, hogy konkrétan sikítani tudnék, ahogy valaki közelít a hagyma felé valamelyik tejes fakanalammal.

Az egész arról jutott eszembe, hogy az imént láttam a TBBT-ból Pennyt olvadt sajtot keverni egy ugyanolyan fakanállal, mint az én egyik tejesem és összerándultam. Ez számomra is új információ volt, hiszen a sajt tejtermék, viszont sós és ezek szerint az ocd-m nem engedné.

Persze tisztában vagyok vele, hogy egyetlen alkalom még nem jelenteni azonnali és végleges minőségromlást az egyébként kb. ötven forint értékű fakanálnál, mégis viccesen erőteljes a belső reakcióm.

Ha valaki idáig elolvasta, már nyilván azt sem bánja, ha elmondom, pontosan melyik a tejes fakanál nálam. Jól jöhet egy esetleges vendégeskedésnél. Nos, elképzelhető, hogy létezik valamiféle univerzális összefüggés a fakanalak alakja és a felhasználás módja között, mivel ahogy rákerestem, rögtön találtam egy olyan csoportképet, amin pont az én tejes fakanalaim viselték a megfelelő címkét. Az alábbi képből az is kiderült, hogy vagy valójában nem is vagyok olyan vészes, mert őszintén megmondom, én a lekvárt a nagyobbik tejessel szoktam keverni. És a krumpli, zsír, curry, paprika számomra teljesen okés ugyanazzal. Szinte megkönnyebbültem.

fotó innen, egész jó kis blog: http://kajapiazongora.blog.hu/2013/04/04/fakanal_titkok

fakanál 007

From → kaja

4 Comments
  1. Erről az Agymenőkből az a rész jutott az eszembe, amelyikben Leonard palacsintakeverésre használta Sheldon mérőpoharát, amelynek az alján ott virított a felirat: vizelet😀

    • speciel azzal nem is lenne bajom, hiszen egy üvegedény elmosogatva szerintem kellőképpen megtisztul:)

  2. Milla permalink

    Az anyósoméknál élésben nekem a legnehezebb az, hogy nincsen külön hagymás és édes fakanál és vágódeszka. Minden alkalommal, amikor gyülölcsöt aprítok a vágódeszkán és hagymaízű lesz a kicsorgó lé, fel tudnám vágni az ereimet.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: