Skip to content

Szégyen

November 23, 2014

Nem ezt a címet akartam eredetileg adni, amikor a Shame című filmről írok, de közben pont ezt érzem, egészen más okokból és valahogy összefolytak a dolgok.

Amikor annak idején párterápiába jártunk az exemmel, az egyébként valóban megkérdőjelezhető szakmaiságú, bár nagyon kedves terapeuta megkérdezte, hogy én milyen mértékben érzem magam felelősnek a kialakult helyzetért. Többször is, egymás után makacsul ragaszkodtam hozzá, hogy semennyire, némi erőszak és józan ész hatására hajlandó voltam elmenni tíz százalékig. Akkor komolyan is gondoltam.

Aztán tegnap meséltem az embernek, akivel hat hónapja nem vagyunk kapcsolatban, a múltkori posztomról, ami a gonoszságról szólt. Azt is elmondtam neki, milyen jó is vagyok én ebben a műfajban. Meglátni a másik gyengeségeit és hideg számítással egy bizonyos irányba manipulálni. Hogy szembesítsem a saját szerencsétlenségével és az én felsőbbrendűségemmel. Sok évig csináltam ezt régen, viccből, és persze a komplexusaim kompenzálásaként, de egy idő után úgy döntöttem, nem ebbe az irányba kívánom fejleszteni a személyiségemet. Sajnos bizonyos helyzetekben nagyon nehéz megállnom, főleg, ha bántva érzem magam. Ez az az eszköz, az emberek működésének a megértése, amin olyan rengeteget dolgoztam az első 15-20 évben és amiben, persze csak ha képes vagyok megőrizni a hidegvérem, annyira jó vagyok. Vannak persze pozitív oldalai is, nem csak rosszra tudom használni, ez segít a gyerekek megértésében is, persze náluk más eszközöket használok. De ettől még nem ment fel a felelősség alól, amikor a másik bántására használtam. Az ember, aki szerint csak akkor érdemes írni, ha tényleg őszinte vagy, azt mondta, hogy gonosz voltam és bármennyire is szeretném megcáfolni, igaza volt. Aránytalanul használt önvédelmi eszköz egy olyan emberrel szemben, aki tényleg sokat bántott akkoriban, de ezen a területen tökéletesen fegyvertelen volt. Most már 50 százaléknak látom a részem és ez jó érzés.

Hogy jön mindez egy szexfüggőségről szóló filmhez? Elég sokáig kerülgettem a Shame-et, érdekelt, de azt mondták, nagyon nyomasztó film. Aztán nemrég nagy érzelmekre vágytam, valamire, ami üt és nekiláttam. Azt hiszem, ez az egyik legszebb film, amit valaha láttam. Annyira végtelenül igaznak érzem és olyan mélyen bele tudtam merülni, nyilván, mert voltak már bizonyos átfedések az életemben. Ezért is nem akartam erről írni eddig, pedig a Nimfomániást is nagyon szerettem, de nem akarnám elmondani, miért. Értem, hogy miért Szégyen a címe, de nekem ez inkább szomorú, mint szégyenletes, szerettem volna megölelni a Fassbender által játszott főhőst, hogy a fülébe suttogjam, tudom. Mit művelt az a csávó ebben a szerepben, mit? Le kell előtte borulni. Tegnap pont arra a Bach számra futottam, amire ő, jó volt, tökéletes a ritmusa. Vajon ha szeretem mosogatás és előjáték közben is a Goldberg Variations-t hallgatni és ez az egyik legcsodálatosabb dallam számomra, Gould dünnyögésével együtt, az azt jelenti, hogy beteg vagyok én is?

Ma megnéztem ezt az elképesztően jó animációt a drogfüggőségről és megint rájöttem, hogy nézőpont kérdése, szerencsés vagyok-e, de semmilyen vegyület nem volt rám eddig ilyen hatással. Ettől függetlenül tudom, miről szól, csak én bizonyos hormonoktól vagyok ennyire függő, ilyen az agyam, az idegrendszerem. Nem hiszem, hogy jobb lenne, csak más.

És bár a társadalom szeretné, ha a függők szégyellnék magukat, én egyre merevebben ellenállok ennek az elvárásnak. Én azt akarom, hogy azok szégyelljék magukat, úgy, ahogy én, akik visszaélnek a helyzetükkel és a náluk gyengébbet bántják.

Shame-Fassbender-rain

From → film, futás

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: