Skip to content

Gonosz

November 13, 2014

Szeretem, hogy ennyi okos ember van körülöttem, jó velük beszélgetni, vitatkozni, egy csomó dologra rájövök és még fizetnem sem kell érte, mint a pszichológusomnál.

Az úgy volt, hogy elmentem feminista olvasókörbe. Több szempontból is csodálatos élmény volt, például mikor rögtön az elején többen is mindenféle gátlás nélkül felvállaltuk egy szenzoros érzékenységünket, ami akadályozta az adott helyszín használatát. Aztán ahogy minden érintett képes volt ezen mégis csak túllendülni a közösség érdekében, viszont a többiek igyekeztek könnyíteni a helyzetünkön és együtt érezve érdeklődtek, bírjuk-e még. Nem tudom, voltam-e már ennyire figyelmes és őszinte közegben valaha.

A könyvről mondjuk nem olyan sokat beszéltünk, meg amúgy is igyekeztem befogni a szám, tekintettel rá, hogy nem rajongok Virginia Woolfért. Tényleg remek stílusa volt és elképesztően korán mondott ki nagyon feminista dolgokat, de sajnos oly mértékben elitista, hogy azt én nem tudom elviselni. És még ha úgy lenne elitista, mint én, hogy agyra, de nem, képes valakit a gyári nyakkendője alapján leírni. Hozzáteszem, hogy valószínűleg azért van ez a bajom Woolffal, mert magamat látom benne sokszor. Szóval én inkább az emberekért mentem és az meg jó volt.

De persze a beszélgetés folytatódott utána is és az egyik nővérrel épp a párkapcsolati tapasztalatainkat egyeztettük, amikor ismét belefutottam egy érdekes véleménykülönbségbe. Már ott az olvasókörben is próbáltam jelezni néha, hogy bár életem és vérem a patriarchátus lebontásáért, és egyébként Woolfban az is szimpatikus, hogy próbálja megérteni a dolgok okát, de hogy engem az érdekel igazán, hogy MIÉRT vannak ezek a dolgok?

Nyilván ez az én szerencsés, az átlagtól eltérő működési formám, hogy gyakorlatilag bármit elviselhetőbbnek érzek, ha tudom, mi okozta. Nem vagyok nagyon jó ebben a felgöngyölítésben, sok időre van szükségem, hogy megértsem a hátteret, néha kicsit bele is magyarázok. Például mikor Emma meghalt, akkor ugye azt mondtuk, hogy az egyetlen értelmes következménye, hogy megmenthetünk egy másik kiskutyát. Aztán végül kettőt mentettünk meg, mert Palkót is odaszámítom, akkor is, ha csak egy hétig volt velünk. Mangónál meg túlvagyunk a tíz hónapon. De amikor azon gondolkodtam, miért rúgtak ki a HVG-től, illetve nem pont ezen, hanem hogy miért utáltak ott annyira és annyian, akkor sikerült egész rendesen tisztáznom, mi is történt. És látom a saját felelősségemet is, de azt is, hogy bizonyos emberek mindig is rühellni fognak, akármit csinálok. És hogy ez nem az én hibám.

A szexizmusnál már nem csak annak van számomra jelentősége, hogyan működik a rendszer, az volt az első lépés a számomra. Legalább ilyen lényeges, hogy az egyes alanyok, akik engem bántanak szexista indíttatásból, miért teszik ezt? Nem névtelen kommentelőkre vagy érdektelen seggfejekre gondolok, akik csak érintőlegesen vannak jelen az életemben, hanem olyanokra, akiknek hiszek, akiket beengedek, tehát kvázi képesek megtéveszteni. Olyan is akad, akiről egészen biztosan tudom, hogy jó ember különben, és mégis.

A nővérem szerint, akivel a privát beszélgetést folytattuk, azért csinálják ezt, mert gonoszok. Egyrészt ugye évek óta küzdök ez ellen a szó ellen, már a Harry Potterben is felkúrt az egész ellenségkép jelenség, oké, hogy az egy mese, de azért ezen jussunk már túl. Vannak az emberek, akiknek vannak tulajdonságaik. Ezek a tulajdonságok néha pozitív, máskor negatív módon nyilvánulnak meg számunkra. Vicces módon a párkapcsolatokban szerintem pont azok a tulajdonságok tudnak a legjobban idegesíteni, amikért a legjobban odavoltunk az elején. Meggyőződésem, hogy gyermekeim apjai rendkívül vonzónak tartották eleinte, hogy milyen határozott és talpraesett, vagy ahogy álláshirdetésben szokták mondani, agilis vagyok. A végén meg természetesen a szememre vetették, hogy mennyire erőszakos vagyok és hogy kihasználom az embereket. Hozzáteszem, ez fordítva is igaz volt.

Szóval az emberek ilyenek is, meg olyanok is. Jó, léteznek a pszichopaták is, de amióta elolvastam a pszichopatás könyvet és rájöttem, hogy magam is rendelkezem számos pszichopátiás tulajdonsággal, már azt sem tartom annyira egyértelműnek. Gonosznak meg feltétlenül sem, bármennyire is próbálják őket annak leírni, hiszen a világnak számos képességükre szüksége van. (Oké, kérdezzetek meg újra, ha valamelyik csinál velem valami rosszat. De lehet, hogy nem lesz miről kérdezni, mert simán megölöm, nem volt rossz a pontszámom.) De ennél sokkal nagyobb bajom van a gonoszság, mint ok, mint motiváció elfogadásával.

Hinni abban, hogy létezik gonosz, amit nem lehet/kell megmagyarázni, olyan, mintha elhinném, hogy valamiféle isten irányítja az életem. Ebben az esetben nekem nincs semmiféle ráhatásom a másik viselkedésére, a gonosz csak úgy van, jön néha és bánt. Ha van valami, amit gyűlölök, akkor az a kiszámíthatatlan fájdalom. Ha tudom előre, hogy fájni fog, a Bene Gesserittől tanult technikákkal elég jól kezelem a helyzetet szükség esetén, de akkor is jobban örülök, ha van oka, még ha csak utólag tudom is meg.

Nekem is voltak már kifejezetten bántalmazó kapcsolataim, persze csak verbálisan. Illetve előfordult, hogy a kifejezetten nem annak indult kapcsolatban voltak bántalmazó jelenetek, periódusok. Ez általában a kontrollvesztés időszaka volt, a vége felé, amikor látszott, hogy nem fog ez menni. Ott és akkor persze nem tudtam én ezt, csak azt láttam, hogy hiába zokogok és kérlelek és panaszkodom, a másik leszarja, viszont ha a legkisebb erőt is mutatom vagy megpróbálok értelmesen beszélni, akkor meg erőszakos lesz és igyekszik bizonyítani, hogy én micsoda egy ostoba, rosszindulatú ribanc vagyok.

Akit éppen bántanak, annak talán mindegy, miért csinálják. Akit ver a férje, azt nem vigasztalja, milyen komplexusok állnak a háttérben. Akit megerőszakolnak, nem azon töri a fejét, mit kompenzált az elkövető. A pedofil áldozata sem a lelki okokra kíváncsi. És talán egyszerűbb azt mondani, hogy a gonosz beszélt belőlük, ütött a kezükkel. De akkor hol van az elkövetők felelőssége? Hol a lehetőség a javulásra/változtatásra? Hogyan tanulom meg elkerülni ezeket az embereket, helyzeteket?

 

From → feministás

5 Comments
  1. Reblogged this on Rájás pizza.

  2. isolde permalink

    Egyszer arról tartott kiselőadást okos főnököm ebédnél, hogy a pszichopaták viszik előre a történelmet, ott van pl. Dózsa György, akiről ha elolvasod a sztorit részletesen, nyilvánvalóvá válik, hogy ez egy állat. Hogy a fennálló erkölcsi rend semmibe vétele tud olyan, később történelmivé váló eseményekhez vezetni, aminek akár pozitív eredménye is van, mivel láthatóvá teszi a régi rend hibáit, illetve azt, hogy ez akár meg is változhat. De akik betartják a szabályokat és a tízparancsolatot is, meg fontos nekik, hogy mások ne szenvedjenek, azok nyilván nem vezetik vérfürdővel végződő csatákba a népüket vmi nagyobb ügy érdekében. Szóval in the big picture szükségünk van se embert, se istent nem tisztelő gátlástalan pszichopatákra, ugyanakkor az nekem sem tetszik, hogy a szomszédunk az, békeidőben hibernálni kéne őket a Holdon vagy valami.

    • pont ezt boncolgatja a könyv is, hosszasan és részletesen, hogy bizonyos foglalkozásokban eleve muszáj, hogy pszichopata légy, például sebészként. olyan jó lenne, ha az összes ilyen idegrendszeri sajátossággal (mert bizonyos kutatások ugye azt állítják, hogy a pszichopátia is egy idegrendszeri spektrum) békében élnénk, nem lenne muszáj normálisnak lenni.

      • isolde permalink

        De pszichopatákkal hogyan tudsz békében élni, amikor az is a jellemzőjük, hogy bántanak másokat? Valahogy csak kordában kellene őket tartani. A pszichoterápia pont lepereg róluk, mert hiába tanulnak meg empatizálni, gyakran nem társul hozzá az együttérzés, vagyis tudják, mit érez a másik, de nem érdekli őket és inkább csak a saját céljukra fordítják, csak profibbak leszenk tőle. Legalábbis kutatások szerint egyedül a nagyon szigorú viselkedésterápiával (ami kb. a nagyon szigorú kutyaidomítást jelenti, büntetés-jutalom) lehet rajtuk picit alakítani. Mindenkit meg nem küldhetünk intézményes viselkedésterápiára, hová vezetne az. Kiveszne a világból a gonoszság🙂

      • hát ugye ha lenne elég dolguk, amiben kiélhetik magukat, nem a többieket basztatnák. de ez mindenkire igaz. ha az elején kiszűrnénk, kinek milyen hajlamai vannak, ő is, meg a maradék is jobban érezné magát. persze tudom én a sci-fikből ez mennyire nem működőképes, szóval leginkább egyéni alapon kéne csinálni. és persze az is van, hogy az ember és az igényei változnak, tehát nem elég egyszer gondolkodni ezen.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: