Skip to content

Sütis

October 20, 2014

A héten megint desszerteztem kicsit, bár még teljesen magánszorgalomból, az eclair forradalma cikk csak előkészítési fázisban van (Gresham, Meridien, A Table lesz). A La Deliziában ettünk egy-egy szelet tortát Annával, tegnap meg a La Mimosában fagyiztünk, sütiztünk. És a Sommerben is találtam igazán finomat, elmondom. Sőt, ha már édesség, ettem fánkot a Nagymező utcaiban.

Most az összes többi benyomástól függetlenül annyira nem értem ezt a kötelező cukiságot, amit minden cukrászda tol. Simán lehet, hogy csak a cukorsokktól, de hánynom kell ezektől a mosolygós, rózsaszín erőlködésektől – csináljál vaze rendes sütit és nem kell semmit mondani, tőlem rocker vagy punk is lehetsz, csak ne legyen margarin abban a kurva tortában. Na.

Szóval kezdjük a Sommerrel. Mivel a Szív utcai fagyizó bezárt, most oda megyünk minden nap suli után egy gombócra. A gyereket az olaszok teljesen elrontották, már húzza a száját az átlagos fagylaltra, de azért ezt megeszi, még ha morog is közben, hogy mi nem olyan, amilyennek lennie kéne. Általában túl fagyott a textúrája és nem elég természetes az íze. Nyáron még 160 volt egy gombóc, most felvitték 180-ra, ami ahhoz képest, hogy Albertonál 200 volt, nem túl fair, de a Sommer nyitva van, ezt a javára kell írni. Innen szoktuk vinni egyébként a suliba a szülinapi tortát minden évben és a gyerekek, meg a tanítónők imádják. Én egy darabig a házias krémesüket szerettem, de a múltkor az exem hozott a vasárnapi ebédhez néhányat, és soha többet, köszönöm. Viszont kipróbáltunk náluk nemrég két alternatív süteményt, a sütőtökös-nyírfacukros annyira nem jött be, de a hagyományos angol almatorta szilvalekvárral a tetején nagyon. Abból fogok máskor is venni, ha jól emlékszem, 480 volt egy szelet. Meg úgy egyébként is szimpatikus hely a Sommer, nagyon a kerület-környék része.

sommer_cukraszda1_budapesttimes.hu_

A Fánki Donutsba egyik környékbeli bringa körutam során estem be, csak megnézem már. Mert elvileg szeretem a fánkot, csak nagyon-nagyon ritkán találok olyat, ami tényleg ízlik. Az itteniek nagy része kiesett nekem, mert nem eszem cukormázas vackokat, azokon kívül leginkább a barackos maradt, azt is kértem. Illetve utána jöttem rá, hogy talán mégis inkább boston krémest kellett volna, na, azért még talán visszamegyek. A fánk maga okés, de semmi izgi, viszont jó sok lekvár volt benne és nem is rossz fajta. Annyira sok, hogy a ruhámat, a táskámat és a bringámat is sikerült vele leenni, még egy hét múlva is hozzáragadtam a vázhoz. 300 forintért nekem nem volt elég jó sajnos, különös tekintettel rá, hogy nem sokkal utána egy Dob utcai éjjel-nappaliban 150-ért szerintem ugyanolyan jót vettünk a gyerekkel, csak szilvalekvárral. A Fánki után egyébként elmentem a Pizzicába is megint és az annyira, de annyira csodás volt, hogy egy időre elgondolkodtam, nem hagytam-e el valahol az édes fogamat.

1795918_558083210960161_683714771094717752_o

A La Deliziába is a Pizzica után mentünk, ez egy tökéletes felállás nekem, egy szelet pizza, egy süti, még egy jó tea kéne ott helyben valahol. Na, a Delizia ugye a kekszekről híres, azt nem ettünk. Viszont egy puha csokitortát és egy karamellás almatortát igen. A csokis igen jó volt, simán verte a hasonló Cake Shop változatot, a karamellásban viszont mintha margarin lett volna. Tudjátok, az az íz, ami feltapad a szájpadlásodra, brrr. A kiszolgáló csaj szólt, hogy hagyjuk kicsit állni, mert ha felmelegszik, jobb az íze. Ja, öngyújtóval ne  melegítsük kicsit? Huh, de hiányzik a Nobu almás crumble-je, atyaég. De ide még fogunk menni szerintem, közel van, nem vészesen drága, 690 egy szelet.

Keksztároló

És akkor a tegnapi Sundayfunday rendezvényünket gondoltuk fagyizással befejezni. A Fragolába indultunk, de közben eszembe jutott a La Mimosa, hogy ott még nem voltunk, úgyhogy sétáltunk kicsit tovább. Cukiság a köbön persze, viszont nagyon kutyás hely, víz kint, bent kutyakeksz, kutyamuffin. Nyilván egyiket se vettünk, kacsaszívvel etetem az állatot, nem sütivel. Pedig egy néni hosszasan győzködött minket, hogy a kutyák nagyon akarnak fagyit, látszik rajtuk. És hogy ő nem bírja nézni, amikor ennyire vágyakoznak. Mondtam, hogy nekem három gyerekem van, hozzászoktam ehhez a tekintethez, jól kezelem. Arra nem kértem meg, hogy fordítsa el a fejét, ha annyira nem bírja, mert tulkép kedves volt, még ha idegesítő is. Én karamell fagyit kértem, egy gombócot, és ott rögtön elromlott a kedvem, mert megláttam, mennyibe kerül és bele is nyaltam. 250 forint és gagyi. A többiek kértek valami somlói szeletet, egy marcipános izét és a gyerek kihisztizett magának két gombóc fagyit egy csokis rolettivel – úgy fizettem, mintha a véremet csapolnák. Ezer örömmel adok pénzt jó kajáért, a nyáron elég sokat is költöttem ilyesmire (istenem, azok a jó kis junkie bulik, amikor pl. a Funky Phoből hoztunk limited edition húsgombócot!), de ha nem elég finom és még túl is van árazva, kurva dühös leszek. Szóval részemről a Mimosa kizárva mostantól. A helyzet súlyosságát érzékelendő elmondom, hogy nem ettem meg a fagyit és a többiek is ott hagyták a sütik egy részét. Mindezt több mint kétezer forintért, köszi.

1490588_434901736636896_880009774_o

 

 

From → kaja

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: