Skip to content

Képes

October 18, 2014

Nemrég egy nagyon helyes rendezvényen voltam, a Dilmah rendezte a Meridienben, csodás, karizmatikus emberek és a legfinomabb oolong tea, amit valaha ittam. Ennek ellenére, amikor a végén felkérték a résztvevőket, hogy gyűljenek össze egy csoportkép kedvéért, méltóságteljesen, ám határozottan távoztam a teremből és senki nem tudott volna rábeszélni, hogy maradjak. Bekukucskáltam az ajtórésen és még csak nézni is borzalmas volt.

Ahhoz képest, hogy évekig fotóztam (nem túl jól, bár sok pénzt kerestem vele), a pánik kerülget, ha engem akarnak lefényképezni. Kivétel ez alól a gyerekeim, bennük bízom. Úgyhogy egyfajta terápiás feladatnak fogtam fel, amikor úgy döntöttünk Mercivel valamikor a nyáron, hogy én leszek a modell az egyik cikkemhez. Praktikus elgondolás volt, a ruhák nagy része az én méretem, tudom, mi áll jól nekem és bőven elég két emberrel egyeztetni a fotózás előtt.

Az első alkalom előtt iszonyúan izgultam. Mondjuk előtte már fotóztunk közösen, de ott csak stylist voltam, bár Merci rólam is csinált képeket és mindig nagyon jó volt a hangulat, szeretem a stílusát. Nyilván az is hozzájárul, hogy húsz évvel ezelőtt együtt dolgoztunk a Citibankban és már ott is kedveltük egymást, hozzá kapcsolódik az egyik halálközeli élményem – jó buli volt.:) Szóval féltem, de ugye projekt, kibírom. És már közben is élveztem, aztán meg, ahogy megláttam a képeket, imádtam. Nyilván az ismerőseim is, mert megtörve korábbi képtelenségem, kitettem őket a Facebookra.

Aztán múlt héten megcsináltuk az első olyan fotózást, amin az egyik ügyfelem volt a modell, egy nagyon cuki csaj, a ruhákat én adtam hozzá, szerencséjére hasonló méret vagyunk. Még csak két képet láttam, de hát atyaúristen. Nyilván jó a stylist:), jó a fotós, csinos a modell és van rajta némi photoshop, de semmi smink, semmi világítás, semmi feszengés, csak móka, még ha fárasztó is. És az alany úgy néz ki, mint egy filmsztár.

Az én hasonló típusú képeimet természetesen feltöltöttem a társkeresős oldalakra is, és félelmetes a hatása. Pedig a korábbi fotóimon sem néztem ki rosszul, és bár szerénytelenséggel soha nem lehetett vádolni, de ez tényleg nagyon durva.

bor2

Miközben nagyon tetszik az egész, nálam jobban senki nincs azzal tisztában, hogy nem így nézek ki. Nincs az a rendezvény, aminek a kedvéért ennyire kiöltöznék, nem az a célom, hogy a testemet bámulják az emberek. Szex kedvéért, egyfajta előjátékként egy rövid időre azért simán. De nem azt akarom, hogy ilyen hatást keltsek, jobban kedvelem, ha a seggem helyett arra figyelnek, mit mondok. És nem, ez nem jelenti azt, hogy elítélem, ha mások másképp csinálják, csak nekem nem tetszik. Nem is kell tetszenie.

Persze az ilyen képek láttán nyomulnak a hímek erősen. Társkeresőn pillanatok alatt a legnépszerűbbek közé kerülök, ha nem is hosszú időre. Mert amint elkezdenek velem beszélgetni, kiderül, hogy mekkora egy agresszív, okoskodó picsa vagyok.:)

Facebookon meg előbújnak az expasik és a wannabe-k. Nem, nem gondolom, hogy egy ilyen fotóval jogot adok bárkinek is arra, hogy rám nyomuljon. Különös tekintettel rá, hogy mondjuk tizensok éve nem szóltunk egymáshoz egy büdös szót sem, nem érdekelte, mi van velem, ha én kerestem, leszart. De most muszáj jeleznie a közösség számára, hogy megvoltam neki. Annyira piti és sértő. Ettől függetlenül mindenkinek csak javasolni tudom, hogy kipróbálja, egyszerűen jó érzés ránézni, hogy ilyen is vagyok. Ha csak öt percre is.

From → beauty, divat

2 Comments
  1. Milla permalink

    Provokatív kérdés: az nem egyfajta szexizmus, ha önmagadat ítéled meg olyannak, akinek a mondanivalójára nem lehet figyelni, mikor ilyen ruhában vagy? Sőt, az elítélendő, vagy manipuláció ha a ruházatoddal felhívod magadra a figyelmet? Amikor egy férfi jól néz ki, leesik az állunk, de egy nő legyen slampos, hogy komolyan vegyék?

    • De, igazad van, Milla, ez internalizált szexizmus, elfogadom a társadalom ítéletét egy hasonlóan felöltözött nővel kapcsolatban és alkalmazom magamra. De az is hozzá tartozik, hogy egy bizonyos határ felett kényelmetlenül is érzem magam, ha túlságosan megnéznek. És nem is ez a meghatározó stílusom, mert a szexiség kényelmetlen.:) Bármilyen menő rendezvényre megyek, nálam mindig győz a praktikum – hogy tudjak járni, enni, táncolni.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: