Skip to content

Outlander

October 2, 2014

Néha belegondolok, hogy ha nekem ebből a pár száz olvasóból mindig van, aki felajánlást tesz privátban, amikor valamin nyafogok, milyen lehet mondjuk Fűszeres Eszter vagy UrbanEve élete?

Az úgy volt, hogy írtam a csajos sorozatokról, benne az Outlanderről. És akkor Tünde rögtön mondta, hogy az első két részt kiadták és kölcsönadja. Közben persze rákerestem és megtaláltam az első részt kindli-re, de ezzel egy időben Panni is átküldte. Rákérdeztem a második része és nézd már, az is megvolt neki. Azt szeretném, hogy minden vágyam ennyi idő alatt teljesüljön. Bár nyilván tönkretenne, ha ennyire el lennék kényeztetve.

Már hónapok óta alig olvastam valamit, ami igazán lekötött volna, belekezdtem megint az Eastwicki boszorkányokba, jójó, de nem izgultam nagyon, hisz már olvastam vagy 15 éve. Úgyhogy komolyan kellett egy igazán beszippantós sztori, amit nem tudok letenni. Nos, az Outlander teljesen megfelel ennek az elvárásnak, még akkor is, ha mindjárt fogok panaszkodni is kicsit.

Egyrészt ugye abszolút női főszereplő, a pasik csak keringenek körülötte. Sokat értekezik más nőkkel és nagyrészt nem férfiakról (Bechdelteszt). És kár lenne elhallgatnom, hogy a tévésorozat első részében leginkább az fogott meg, amikor a csaj bugyi nélkül indul el kirándulni és egy ódon várban a lába közé irányítja a kedves férje fejét. Ez mondjuk pont nincs benne a könyvben, de jól szemlélteti a hozzáállást.

Úgy önmagában a történelmi regényeket nem feltétlenül szeretem, bár ugye örök kedvencem A katedrális, a második része és a huszadik század trilógia első részét is kötelező olvasmánnyá tenném a középiskolákban Ken Follettől. Ja, meg ugye az alternatív történelmi fantasy sárkányokkal Naomi Noviktól, azt is nagyon. De csak a történelem miatt nem olvasok könyvet, főleg, ha realista, mert attól csak rossz kedvem lesz, hogy milyen szar volt régen mindenkinek.

Nos, az Outlander bizonyos szempontból Follett stílusában tolja: izgalmas sztori, rengeteg szex, könnyen fogyasztható szöveg. Más szempontból viszont inkább Novikra hajaz, aki eredetileg történész, tehát minden nyamvadt csata minden részlete stimmel. Oké, Follett is igyekszik, a huszadik század trilógiánál különösen sok az eredeti forrásból származó adat, de azért nem viszi túlzásba. Gabaldon ellenben sokszor képtelen elengedni a kutatási eredményeit és olyan mennyiségű felesleges információt zsúfol bele a történésekbe, hogy néha könyörögni szeretnék, hagyja abba. Mert az például érdekel, mivel törölték ki a seggüket a 18. században és persze a divat is lehet izgi, de az egyes események hátterének feltérképezése, a földrajzi információk messze túl vannak az igényeimen.

Outlander TV Show Stills Wallpaper

Persze pont ebben a végtelen mennyiségű adatban van az Outlander egyik sikere. Mert miközben valóban nem tudod letenni és tele van szexszel, szinte _bármilyen_ geek megtalálja benne az őt érdeklő korabeli érdekességet. Sajnos ezek a kutatási adatok, amelyeket Gabaldon nyilván pont azért nem tudott elengedni, mivel maga is geek, nem válnak valóban szerves részévé a könyvnek, mintha rá lennének csak aggatva. Pont ez az érzésem a leírásokkal is: megy a cselekmény és szinte dekára kimérve rendre beleékelődik valami a tájról, az épületről, a ruhákról. Stilisztikailag azonban nem feltétlenül indokolt, nincs rá szükség. Az különösen idegesített, hogy sorsfordító beszélgetések közepette egyszer csak valaki kinéz a képből és felvesz egy kis bogarat, megsimogat egy lovat, leszed egy szöszt a partnere ruhájáról. Ne már.

És hát kicsit szégyellem bevallani, a szex is túl sok volt. Nehéz ennyi aktust az adott keretek között változatosan leírni, egy idő után untam. De igazán a szadista homoerotikus részletek akasztottak ki, mivel szélsőségesen jó vagyok vizualizálásban és ezekre a képekre nem tartottam igényt a fejemben. Szerencsére a pedofil változatnál visszafogottabb volt, köszi.

Bevallom, a második részben egész fejezeteket pörgettem át (ez jóval nehezebb kindlin egyébként, mint papírkönyvnél), csatákat, morfondírozásokat a skót történelemmel kapcsolatban. Elnézést kérek minden skót olvasómtól, de még a hasonló magyar helyzetek keresztmetszete se biztos, hogy érdekelne, nem hogy másoké.

claire-randall

A sok nyafogás után hadd mondjam el, mennyire megkedveltem az Outlander szereplőit. Eleve Claire csodás egy darab. Nagy feneke van (a sorozatban persze nem), szeret szexelni, sokat káromkodik és iszik, félelmetesen gyakorlatias, a 18. századi körülmények között is ragaszkodik hozzá, hogy saját karrierje legyen – valódi példakép. Frank, az egyik férje a könyvben aránylag kevés szerepet kap, a tévében szerencsére többet, mivel nagyon jó pasi adja. Ugyanaz a színész tolja a hírhedt kapitányt kétszáz évvel korábbról, szóval színészileg is van nekije feladatja. Jamie cukika tenyészmén egyelőre, a könyvben jobban látszik, milyen okos és művelt, reméljük, a filmben sem a külsejére helyezik csak a hangsúlyt.

Azt mondjuk elképzelni sem tudom, hogy hozott ki Diana Gabaldon még 6!!! részt ebből a sztoriból, de az eddigiek alapján annyira nem aggódom, csak megoldotta valahogy.

18486997-009

From → feministás, könyv

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: