Skip to content

Időutazós

September 23, 2014

CLARE: Nehéz, amikor az ember itt marad. Várok Henryre, és nem tudom, hol van, nem tudom, hogy van. Nehéz annak, aki marad.
Elfoglalom magam. Úgy gyorsabban telik az idő.

Egyedül fekszem le, egyedül ébredek. Sétálok. Addig dolgozom, amíg elfáradok. Nézem, hogyan játszik a szél a szeméttel, amely egész télen a hó alatt lapult. Minden egyszerűnek látszik, amíg az ember el nem tűnődik rajta. Miért fokozza a szerelmet a távollét?

Réges-régen a férfiak tengerre szálltak, és az asszonyok vártak rájuk, a víz partján álltak, lestek a parányi hajót a láthatáron. Most én várok Henryre. Nem a maga akaratából tűnik el, és minden előzetes figyelmeztetés nélkül. Várok rá. A várakozás minden perce egy évnek, egy örökkévalóságnak tetszik. Minden perc olyan lassú és áttetsző, mint az üveg. Minden percben megannyi végtelen mozdulat várakozik. Miért ment oda, ahová nem követhetem?

From → könyv

15 Comments
  1. Milla permalink

    Úúú, én pont most fejeztem be. :))

  2. Milla permalink

    Nem tudom, mennyire nyilatkozhatok róla spoilerezés nélkül… Te is végigolvastad már?

  3. Milla permalink

    Jaaa…:) Az az igazság, hogy én számítottam valamilyen csavarra a végén. Valami megdöbbentőre. Nem tudom miért, mostanában az olyan történeteket keresem, amik “életszagúbbak”, problémákkal, tragédiákkal. Mármint értem én, hogy a könyv egész koncepciója elég újszerű, és jól is van megírva, sőt még komoly logikai bakit sem fedeztem fel – ami ilyen időutazásos történeteknél nagy veszély. De úgy érzem lett volna még benne potenciál, mondjuk ha Henry egyszer nem jön vissza… Vagy Clare meghal.
    Szörnyű vagyok…
    De neked akkor nagy kedvenc, ha már háromszor olvastad? Most elrontottam az élményt?

    • Milla drága, annál nekem jóval erőteljesebb a véleményem, hogy egy eltérő elképzelés el tudja rontani.:) Nekem ez az egyik legbetegebb szerelmes sztori, amit valaha olvastam, iszonyatos hatással volt rám a megmásíthatatlan elfogadása témájában. Semmi logikát nem kerestem benne, csak élveztem.

      • Milla permalink

        A megmásíthatatlan elfogadásához: én arra gondolok, hogy pont a betegség miatt működött a kapcsolatuk, anélkül valószínűleg elvérzett volna.

  4. ezt magam is így gondolom, és nyilván nem véletlen, hogy annyira szeretem, mert pont így csinálom én is, csak sérült pasikba szeretek bele

  5. isolde permalink

    Szerintem meg anélkül is működött volna, és én négyszer olvastam, kétszer angolul, kétszer magyarul, szóval az én véleményem a leginkább megalapozott :)))

    • Milla permalink

      Ne menjünk bele, hogy kinek az apukája az erősebb… :)) Gyakorlatilag Clare Henry egy olyan verziójába szeretett bele, akivel a betegség nélkül nem találkozhatott volna. A férfi, akivel találkozhatott, amellett sokszor csak azért tartott ki, mert ismerte a jövőt és tudta, hogy érdemes. Ha nem tudta volna, mint ahogy mi, átlagemberek sem tudhatjuk, feladta volna, mikor elmentek táncolni.

      Azt hiszem én nem tudnék sérült pasiba beleszeretni.

  6. magam is azt gondolom, hogy igen, Clare azért szeretett bele Henrybe, mert az beteg volt, de szerintem közvetettebb a kapcsolat az időutazással. Henry egyszerűen sokkal érdekesebb, izgalmasabb volt, mint bárki más, akit nem alakított át ez a betegség. maga az időutazás számomra teljesen mellékes körülmény, az anyja halála és a betegség miatti magányosság a lényeg szerintem.

  7. isolde permalink

    Ugyanakkor Niffenegger valami nagynénijéről és nagybácsijáról mintázta őket, akik tizenévesen elhatározták, hogy ők lesznek egymás párja és kész, akármi lesz, és így is lett, mondjuk vmikor meghalt a nagybácsi rákban és a nagynéni sosem házasodott újra, szóval ők se élték le a teljes életüket együtt, ott is felmerül, hogy ha nem lett volna rákos, akkor lehet, hogy elváltak volna.

    • ezt nem tudtam, de azt hiszem, nekem már teljesen mindegy, kiről mintázta őket, annyira sajátommá lett a történet és annyira érteni vélem az egészet. aztán persze nyilván, élethelyzettől, temperamentumtól függően, mindenki másnak látja és ha én írtam volna, örülnék ennek:) tök érdekes, egyszer csináltam interjút Lángh Júliával és mondtam neki valamit az egyik könyvéről, amin teljesen megdöbbent, kicsit meg is sértődött, hogy ő azt nem úgy gondolta, nem az volt a szándéka, amikor írta. fura, hogy valaki három könyv után még nem jött rá, mennyire kikerül az ellenőrzése alól a szöveg, miután megjelent.:)

      • isolde permalink

        Lehet, hogy csak arról van szó, hogy én simán szerelmes vagyok a huszonéves, könyvtáros, punkzenét hallgató Henry-b, időutazástól függetlenül is.

      • én az egész Henrybe, kortól függetlenül:) pont abba a sérültségbe, magányosságba, ami a legjellemzőbb rá

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: