Skip to content

A másik anyám

August 24, 2014

Már hetek óta anyámra gondolok. Nem tudom pontosan, mi miatt, de folyton eszembe jut és főleg a jó dolgok. Mert sok jó dolog is volt, rengeteget köszönhetek neki. Minden igaz persze, amit eddig mondtam róla: instabil, lobbanékony, indulatkezelési problémákkal küzdő nő volt, aki nagyon sokat vert minket, egy idő után már nem kézzel, hanem fakanállal és vállfával, soha nem mondta, hogy okos vagyok, hogy szép vagyok, hogy szeret. De sok szempontból olyan példát mutatott, annyi erő volt benne, mint kevés emberben, akit ismerek. Valamivel fiatalabb volt, mint most én, amikor végleg feladta.

Legjobban talán a túlélés miatt lehetett csodálni. Borzalmas döntéseket hozott, először hozzáment az én apámhoz, aki elég szép pasi volt és talán a szex is jó volt vele, de rohadtul instabil volt és még alkoholista is. Amennyit tudok róla, az alapján világraszóló junkie volt. A házasság rövid, ám szenvedélyes lehetett, volt valami jelenet hét hónapos koromban, hogy apám ránk akarja törni az ajtót, mindenki sikoltozik, nagyanyám meg kiáll az ablakba, hogy kiugrik, ha a fia nem megy el. (Egyébként az elsőn, elég passzé.) Meg volt valami másik sztori, mikor anyám egy sámlin ült, apám állítólag durván bánt velem, mire a feneke alól kirántott sámlival vágta fejbe, úgy, hogy elvesztette az eszméletét, mi meg futottunk. Abba a pár hónapba is jó sok történés fért bele, beadtak hetes bölcsődébe, laktam a szabolcsi nagyanyámnál és húsz hónap múlva megszületett a húgom.

Akkoriban nyilván nem igazán tudtam értékelni, hogy velem miért nem foglalkozik senki és miért kell folyton kussolni és anyám miért egy roncs, de így utólag csak a mély tisztelet van bennem, ahogy küzdött a húgom életéért. Megmaradt és amennyire tőle telik, normális is. De ez is erről szólt, hogy nem adjuk fel, ha a másik inkább meghalna, azt sem hagyjuk. A Masters of Sexben van most egy ilyen vonal Lizzynél, a szívem szakad meg tőle, ahogy végül képes elfogadni, amit el kell.

Persze a húgom apja is alkoholista volt, bár kevésbé balhés, alapjában véve jó ember. Sokáig azt hittem, ő az apukám. Emlékszem, mennyire összezavarodtam, mikor a húgom rohadék nagynénjei egy idő után szükségét érezték, hogy felvilágosítsanak.

Anyám mindenféle segítség nélkül, teljesen egyedül vitte a háztartást egy olyan lakásban, ahol nemhogy vécé, de még folyóvíz sem volt, a sarki kútról kellett behordani. Reggel ott várt a fogkefém a langyos vízzel és a kinyomott fogkrémmel. Este a műanyag gyerekkádban néha a tekerős habverővel csináltunk habfürdőt.

Aztán anyám úgy döntött, elköltözik. Egyedül, csak velünk. Senki nem vette komolyan, zéró pénze volt. Visszament a könyvelésből három műszakba dolgozni a tésztagyárba, mert úgy többet keresett, közben persze ugyanúgy gondoskodott rólunk és így mindenféle kedvezményeket kapott a lakásvásárlásnál. Valószínűleg kölcsön is kért, mert miután beköltöztünk, egy darabig a másfél szobából a kisebbiket kiadtuk albérletbe, hogy vissza tudjuk fizetni, de megcsinálta. Elvette ugyan a biciklire spórolt pénzemet is, hogy ágyneműt tudjon venni. Azt hiszem, 600 forint volt, nagyon sokáig gyászoltam.

Utána egy darabig boldognak tűnt, bejött neki a társasházi élet, nyüzsgött, intézkedett, eléggé kedvelték, voltak pasijai is. Meg néhány idegösszeroppanása is, olyankor a szomszédok gondoskodtak rólunk, jó kis network volt. De akármennyire kevés pénzünk is volt, akármennyire is kész volt, mindig volt mit enni, tiszta ruha. Azt hiszem, elsősorban azért, hogy ne szólják meg, de akkor is.

Megszervezte az életet, beosztotta a pénzt és megbeszélte velünk, hogyan csinálta. Nyaralásnál tudtuk, egy napra mennyi a keret, miből gazdálkodhatunk. Olcsón, de akkoriban nagyon egészségesen főzött, kevés hús, sok főzelék, rengeteg gyümölcs. Bár a tisztaság és a rend iránti igényét nem tudta átadni, az nálam is alap, hogy mindig van itthon egy rakás alapétel, amiből akár hetekig tudok főzni, ha valami gáz van. Mondjuk eljön a zombi apokalipszis tényleg. (A lakásból kivezető menekülő útvonalakat is felmértem már természetesen.) Valószínűleg innen ered a project management tehetségem. Oké, hogy nagyon magas szinten látom át a rendszer összefüggéseket, de ez volt az alap.

Azt hiszem, minden bántásánál, hazugságánál jobban dühít, hogy feladta. Persze addigra már láttam én, hogy kell ezt csinálni, visszavonhatatlanul megtanította, vele szemben is képes voltam túlélni. Nem tudom megbocsátani, hogy nem hitte el magáról, jár neki a jobb élet. Inkább megbetegedett és visszavonult, talán még negyven sem volt. Egyre több gyógyszert szedett, egyre tompábbá vált, először az olvasást hagyta el, pedig régen nagyon szerette, később már tévét sem nézett. És akárhogy pörögtem, pereltem, próbálkoztam, lepattantam róla húsz éven keresztül.

Nem tudok mindenkit megmenteni, akit szeretnék, hiába akarom nagyon.

 

From → gyerek

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: