Skip to content

Depressziós

August 12, 2014

Néha az az érzésem, fertőző. Az időjárás, persze, a hormonok, a másnaposság. És amikor valaki belehal.

Először akkor akadtam ki nagyon-nagyon-nagyon, amikor Heath Ledger meghalt. Akármilyen ostobán is hangzik, hiszen nem ismertem, csak ültem a monitor előtt és folytak a könnyek az arcomon. Fontosak voltak a szerepei is persze, azóta sem voltam képes egyetlen filmet sem megnézni vele, de láttam, ahogy szerelembe estek Naomi Watts-szal, aztán milyen boldognak látszott Michelle Williams-szel és jött Mathilda. Mindig iszonyú belegondolni, hogy nem létezik már valaki, akit megkedveltem, de ilyenkor egy kicsit azt is megérzem, mennyire végtelenül reménytelen lehetett akkor és ott, amitől persze én is kikészülök.

Tudom, hogy igazságtalan, de a tehetséges emberek halála jobban fáj. Philip Seymour Hoffman túladagolásán is mennyien felhördültek. És pont tegnap tolta az arcomba egy egyébként liberális külsejű csaj, hogy hát azért ha minden nap szív valaki, az tényleg nagyon durva és nem is érti, mit gondolnak ezek. Hát ezt, köszönjük Russell, ha semmi mást nem tettél volna életedben, már ezért is okés vagy.

Én nem vagyok igazi addict, bár vannak rossz időszakaim, amikor semmi másra nem vágyom, mint a dolgok nem tudására és a ködre. A futás sokat segít. A szex is. De láttam aránylag durva dolgokat, és erőteljesen vonzódom a politoxikomán junkie-khoz. Nem azért, mert maga az addikció érdekes, az szar, nyilvánvaló. De ezek a genetikai és idegrendszeri mutációk, amelyek a magas intelligenciát, a gyors gondolkodást, a kreativitást és a szenzoros érzékenységeket okozzák, amiktől egy ember számomra értékes és szexuálisan is vonzó, bizony soha, ismétlem, soha nem hagyják érintetlenül a többi területet sem. Ezt nem én mondom, ezt a kutatási eredmények állítják.

Persze nem tudom, ezek az adatok mennyire vigasztalják például Libby Purves-t, akinek a gyereknevelős könyvei annyi embernek segítettek röhögve túlélni. És akinek az az édes, okos kisfia, Nicholas 23 évesen a családi házban lett öngyilkos sok évnyi klinikai depresszió után. Csodás verseket hagyott maga után, csak hogy a kutatóknak legyen mire hivatkozniuk.

Ma megint nagyon szomorú vagyok, mert Robin Williams sem bírta tovább. Kedves tőle, hogy ennyi erőfeszítést lett mindannyiunk érdekében.

From → film

2 Comments
  1. Krizzta permalink

    Köszi a Russel Brand linket, nagyon jól ír a pasi, nem is tudtam ezeket róla.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: