Skip to content

Súlyos

June 21, 2014

Tartozom ezzel a poszttal.

Megint nem eszem rendesen. Amikor elbizonytalanodom valamitől és most aztán van mitől, mindig ez a megoldás, mert legalább ezt képes vagyok irányítani.

165 cm vagyok és 55 kiló. Ez kb. a tinédzserkori súlyom, de mégsem, mert most sokkal izmosabb vagyok. A válás után fél évig vörösboron, vienettán és csokis perecen éltem, 14 kilót híztam, pont, mintha terhes lettem volna. Nem zavart nagyon, nem is látszott különösebben, nem befolyásolta az életem.

Aztán a nagy-nagy szakítás után, amikor kiborultam, megint főleg csak alkoholon éltem, de evés helyett visszamentem táncolni és reggel-este edzettem. Lefogytam 52 kilóra és boldoggá tett, mert erős voltam és könnyű. Persze mindenki szerint szörnyen néztem ki, de én szerettem.

Pár év múlva szültem még egy gyereket, jó volt az életem, nem számított a súlyom. Nem ezért kezdtem el futni, egyszerűen hiányzott a mozgás és csinálni akartam valamit, amiről azt hittem, nem vagyok rá képes. Bejött, nagyon bejött. Minden dühömet, félelmemet belerakhatom, tökéletes eszköz minden helyzetben.

Nem érzem jól magam, elmegyek futni. Gyűlölöm a munkahelyem, elmegyek futni. Kirúgtak, elmegyek futni. Üvöltve veszekszünk, összeomlik a 11 éves kapcsolatom, elmegyek futni.

De nem mindig elég. Tavaly októberben a 120 kilométer sem tette elviselhetőbbé a helyzetet, muszáj volt éhezni is. Büszkeséggel vegyes félelemmel nézegettem magam a tükörben. Annyira jó volt, hogy a barátaim rám szóltak, hagyjam abba. De persze muszáj volt kifognom egy ostoba seggfejt, aki megjegyzéseket tett, amikor örömmel újságoltam, hogy végre sikerült visszahíznom két kilót.

És most megint nem eszem. Kicsit segít és nem fog soká tartani, tudom. Az a baj, hogy élvezem.

775331597509459370

From → beauty, feministás, pasi

19 Comments
  1. Sára permalink

    Sok ismerősöm csinálja ezt. Akkora örömet jelent nekik, hogy elmondhatják: ma csak egy almát ettem. Aztán lesz egy kis örült csillogás a szemükben, amikor rájönnek, hogy képesek napokig egyáltalán nem enni. Kontrollkontrollkontroll, mindenki imádja, de egyesek jobban.

  2. Véletlenül kezdtem. Persze először bosszúból, félelemből, csakazértisből. Váratlanul gyors eredményt hozott. Futni korábban is, meg alakformáló gyakorlatozni. Most hozzá jött még a tánc. És alig eszem – kivéve a hétvégeket.Igazi sikertörténet! Nagyon jó alakom lett, és hiába huhognak, évek óta nem nyomultak annyian rám (vagy csak most, ilyen alakkal merem észrevenni őket?).Tudom, hogy beteges, hogy hónapok óta nem volt menzim, most meg majd elájulok, hogy van, hogy fénytelen, sprőd lett a hajam, megyek előre.

    • annyira sajnálom

      • Köszönöm, de ahogy anyósom mondta, amíg elfutok a szomszéd faluba, addig nem lehet nagyobb baj.
        Engem az döbbentett meg, hogy 50 kg alatt vagyok már. Kicsit jobban kéne vigyáznom, de valósággal pánikba esem egy jó ebéd után.

      • a te tested, a te döntésed, de nem hangzik jól

      • Kérdés, hogy megfelelő pszichés-, vagy elmeállapotban van-e ilyenkor egy ilyen problémával szembenéző személy ahhoz, hogy önállóan döntést hozzon?
        A tápanyag megvonás az agy működésére is közvetlenül kihathat.

      • miért, ki más hozhatna döntést helyette?

      • Kezelőorvos, pszichiáter, családtagok?

        Rengeteg olyan eset ismert, amikor már odáig fajult az ilyen jellegű probléma, hogy csak úgy tudták megmenteni a beteg életét, hogy orrszondán keresztül mesterségesen táplálták. Ekkor az orvosok+családtagok hozták meg a döntést a páciens helyett, majd kellően komolyan vett terápiával, végül sikerült kihúzni az illetőt ebből a helyzetből.

        Ha a környezet ragaszkodott volna az “ő teste, ő döntése” hozzáálláshoz, ezek az emberek már halottak lennének, pedig ebben a bizonyos módosult tudatállapotban egyikük sem arról döntött, hogy meg akar halni, csak éppen képtelen volt értékelni a helyzetet amibe hozta magát.

        Érdekes ez a diszkrepancia a ED-k területén az egyén és a környezet felelősségével kapcsolatban. Amíg nem történik valami végzetes és visszafordíthatatlan az egyénnel, addig senki ne pofázzon bele, mert “az ő teste, az ő döntése”. Ellenben, ha megtörténik a tragédia, akkor általában mindenki hibás a családtagoktól a kollégákon keresztül az orvosokig, kivéve persze magát az egyént, aki ilyenkor már áldozat. Azt már nem teszik hozzá, hogy a saját maga áldozata.

      • ennél egy picit árnyaltabban látom a dolgot, mivel van benne némi személyes tapasztalatom barátként, családtagként és betegként is.

  3. Anyósod felteszem – a “megnyugtató” mondatból ítélve – nem szakember. Szerintem erősen érdemes lenne eggyel konzultálni, ha te magad mondod ki, hogy a helyzet “beteges”.

    • nem nagyon mélyreható, nekem 4 pontom lett és nem hazudtam. szerintem ez a gondolkodásnál kezdődik, nem a tetteknél

      • Sok teszt van, sokféle, nyilván eleve gyanítani kell valamiféle abnormalitást, hogy az ember kitöltse, ha pedig ez a gyanú megvan, akkor jobb a helyzet. A menzeszkimaradás meg a napokig való nem evés felteszem, 4-nél jóval több pontos állapot.

      • valószínűleg több pont, igen. de nekem volt már anorexiás barátnőm, aki azt mondta, hogy a basztatás soha nem segít. adele problémáit nyilván nem itt fogjuk megoldani.

  4. Nem basztattam, szakembert javasoltam. Azt érzem veszélyesnek, ha veled – aki a leírtak alapján távol vagy az ő problémáinak szintjétől – sorsközösséget érezve egyfajta pozitív visszacsatolást él most meg (és esetleg nem csak ő, hanem mások is). Mert a poszt utolsó mondatának felteszem, csak a második felét veszi figyelembe.

  5. meh, megcsináltam kíváncsiságból a tesztet és nekem is 4 pontom lett😀, erről akkor ennyit

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: