Skip to content

Franciás könyvek

May 29, 2014

Amennyire oda tudok lenni a franciákért, annyira tud némely dolguk idegesíteni. Például az irodalom egy részétől komolyan dühös leszek, mert remek alapanyagokból számomra valami egészen gagyit hoznak létre, elvesztegetve ezzel egy rakás lehetőséget.

A szerelem fészkeiről már valamikor nagyon rég hallottam és rémlett, hogy filmet is csináltak belőle, de aztán most nem találtam, hiába kerestem. Na, mégis jól emlékeztem, megvan, nagyon vicces, Vincent D’Onofrio a sósfiú.:) Benoite Groult könyvének alapötlete meglehetősen Lady Chatterley jellegű: tehetős párizsi értelmiségi család leánygyermeke beleszeret az egyszerű halászba és a szexuális vágy elveszi az eszüket. De mivel modern sztoriról van szó, hát azért nem halnak bele, inkább éveken keresztül összejárnak dugni. Közben szépen megházasodnak mindketten, gyerekeik születnek, a csaj karriert csinál, de a vágy fénye nem kopik, mondhatni.

Ez idáig lehetne tök kellemes is, ha nem hatna át mindent a nyálas szentimentalizmus. Értem én, hogy ez nem egy új könyv, akkoriban, 1988-ban ez az egész nyavalygás, hogy vajon jól döntött-e, amikor egy kedves, ám kicsit uncsi pasihoz ment hozzá a széptestű tengerész helyett talán egész újszerűnek hatott. Miközben a csávó szegény annyira nyilvánvaló korlátokkal rendelkezik, a csaj egyetlen hétvégét sem tud vele eltölteni anélkül, hogy ne akarná kilökni az ablakon, akkor honnan is jön az az ötlet, hogy esetleg inkább leélne vele egy életet. Pedig Groult amellett, hogy a nagy Poiret unokahúga volt és maga is sikeres divattervező, feminista is volt, főszereplője mégis egész életében ragaszkodik hozzá, hogy valami pasi legyen mellette, akkor is ha bunkó, akkor is, ha érdektelen. Mintha a házasság vagy az együttélés egy férfival biztosítaná az alapot.

És aztán a stílus. Nem tudok franciául valójában, ezért képtelen vagyok megítélni, vajon az eredeti is ennyire terjengős és modoros-e, vagy csak a fordítás. De ismerve például Gavalda könyveit és a másik könyvet, amiről a posztban, attól tartok, hogy ez olyan franciás dolog. Talán az ilyen túlírt intellektuális nyavalygás a valódi, sok évtizedes demokrácia velejárója, ha igen, jöhet. Nagyon rég olvastam ugyan a Lady Chatterley-t, de emlékeim szerint sokkal jobban ütött. Pedig.

groultM.Pelletier2

A Valaki más életére is rákészültem, annyira jól hangzott: egy huszonéves nő reggel negyvenesként ébred, három gyerek anyjaként. (Ebből is van film, Juliette Binoche-sal és Kassowitz a férj, hogy nem tudtam én erről vaze?!) Kifejezetten izgalmas a sztori és elég jól kezdődik, szép lassan csepegteti az információkat. Jó, ahogy a csaj megpróbálja az emlékezet kiesés ellenére újra felépíteni az életét, szép az anyaság része. De nekem megint a kapcsolati részén csúszott el, valójában sajnos egy banális probléma köré épült az egész történet. A könyvben a férj karaktere annyira hiteltelen, hogy néhányszor a testrablók meg a földönkívüliek szerepe is felmerült bennem, de hát semmi több, csak házassági válság. Van erről a témáról egy kis saját élményem és értem én, hogy ez sok embernek jó terep az azonosuláshoz, de attól, hogy a legapróbb részletekig dokumentálják, még ugyanolyan érdektelen számomra.

Közben meg annyira remek ötlet volt, olyan jó könyv lehetett volna belőle, több keménységgel és határozottsággal. Azért megpróbálnék még egy könyvet Frédériqe Deghelttől.

06113-028-610x350

 

From → feministás, könyv

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: