Skip to content

Zombik IRL

May 5, 2014

Mint már mondottam, rühellem a zombikat. Erre a Walking Dead után most egy zombis könyvről fogok lelkendezni, de higgyetek nekem, tényleg jó.

Annak idején eléggé bírtam Brad Pitt World War Z-jét, igen szórakoztatónak találtam. Ebben nyilván szerepe volt a főszereplőnek is, aki meglehetős szerénységgel rendezgette maga körül a dolgokat, nem mutogatta a felsőtestét és ahelyett, hogy megmondta volna a frankót, inkább kérdéseket tett fel nála okosabb embereknek. De akik olvasták a könyvet, azok őrjöngtek, hogy micsoda egy szar. El kell ismernem, ahhoz képest tökre igazuk volt.

covers_251516Max Brooks könyvének zsenialitását egyrészt a szerkezete adja. Szívesen megmutatnám a gyerek tanítónénijének, aki jelenleg tűzzel-vassal próbálja a kilencévesekkel elhihetni, hogy a jó fogalmazás alapja a megfelelő tagolás. Haha, szegénykém nyilván nem olvas kortárs irodalmat, de mondjuk az Ulyssest sem látta még közelről (azon egyébként én sem rágtam magam keresztül). Brooks konkrétan leszarja az ilyen jellegű elvárásokat, nyilván nem kapna öt csillagot a 3/b-ben, és gyakorlatilag egy apró sztorikból álló mozaikon keresztül adagolja a sztorit. Ráadásul az egyes történetek is az adott elmesélő vérmérsékletének és kulturáltságának függvényében koherensek, néha eléggé széteső a szöveg, de pont ettől hiteles.

Sajnos magyarul nem jön át (bele is fogok nézni angolul) a különböző interjúalanyok szlengje, akcentusa, szóhasználata olyan jól, siralmasan egyformák vagyunk mi itt nyelvileg. Mert hogy a World War Z interjúkötetnek van álcázva, amelyben az alanyok félelmetesen átgondolt módon mutatják be a történéseket. Nyilván egészen más képet kapunk így, mintha csak elmesélte volna szépen az elejétől a végéig (akkor talán a tanítónéni is enyhébben ítélné meg, bár vannak benne csúnya szavak is, ami súlyosbító tényező), de azért nem csak szeleteket látunk a sztoriból, akadnak olyan mesélők, akiknek a munkájukból adódóan nagyobb a rálátásuk. De néha nagyon is jóleső belemerülni egy-egy kisember saját meséjébe, imádnék néhány spinoffot, például a kutyás fickó azóta is sokszor eszembe jut.

A mozaikok között akad politikus, pénzpiaci csaló, embercsempész, hadászati szakértő, atomtengeralattjáró kapitány, űrhajós és persze egy rakás kvázi átlagember is, de persze valahogy mindig úgy alakul, hogy még a legérdektelenebbnek tűnő minisztori is ad valami lényeges információt – legfeljebb nem mindegyik egyformán szórakoztató.

Bár a könyv a zombik elleni háborúról szól, abban a formában, ahogy ezt a filmekben, sorozatokban látjuk, nem jelennek meg. Persze vannak érzelmes részek, izgalmasak és félelmetesek is, de a megközelítés mégis józanabb, technológia irányultabb. A zombik leginkább megoldandó feladatként jelennek meg és sajnos az egyes kormányok ostoba és nevetséges reakcióit valószínűleg sikerült meglehetősen realista módon ábrázolni. Bele sem merek gondolni, mit kezdene egy ilyen helyzettel a magyar vezetés – tuti alkotmányt módosítanának, abban ugye elég erősek.

Őszintén szólva engem tényleg az nyűgözött le leginkább, ahogy néhány értelmes ember rájön, hogyan lehet legyőzni a zombikat (egyébként persze semmi hűdezseniális, csak józan paraszti ész) és hogyan lehet újraszervezni a megmaradt embereket, felhasználni a még elérhető forrásokat a leghatékonyabban. Természetesen a károk jóval kisebbek is lehettek volna, ha a megfelelő vezetők hamarabb hallgatnak ezekre az értelmes emberekre, de ez már csak így szokott lenni, a népek nem rajonganak a náluk okosabbakért. Még akkor sem, ha hasznukra válna, amit az illető mond. De legalább, ha jönnek a zombik, én már tudni fogom, mit kell csinálni. Köszi, Max!

max-brooks

From → könyv

5 Comments
  1. Julis Pándi permalink

    “siralmasan egyformák vagyunk mi itt nyelvileg”
    ezzel kénytelen vagyok vitatkozni🙂 nagyonnem, csak tehetség kell hozzá megírni

  2. blahalujza permalink

    Ciki, nem ciki, kétszer olvastam el zsinórban. És számos politikai helyzetről jut eszembe azóta, mondjuk az észak-koreai ensz (?) jelentésről. Közte néztem meg a filmet, szerintem egyáltalán nem szar, ha már a főcím előtt megbékélsz vele, hogy _tényleg_ csak a címe közös a regénnyel.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: