Skip to content

Autistás

April 2, 2014

Elvileg ugye nekem csupa kék dolgot kéne ma posztolnom, de nehezen veszek részt az ilyen kötelező dolgokban. Nem is akartam semmit sem mondani, de az alábbi képen látható szöveg megihletett. Minél később kap egy autista gyerek diagnózist, annál nehezebb elérni. Ez persze nem teljesen igaz, de úgy mindenképpen, hogy annál nehezebbé teszed a gyerek életét és azt, hogy szeresse magát. Még a saját baráti körömben is nagyon nehéz embereket rávenni, hogy vigyék el a gyereküket szakemberhez. És valódi szakemberhez, nem a nevtanba, mert az ott dolgozóknak általában nincs elég rálátásuk.

1265927_675476992489354_1605403313_o

Az, hogy a gyereknek nincs gondja az érintésekkel, tart szemkontaktust, szépen rajzol és láthatóan nagyon okos, egyáltalán nem jelenti azt, hogy az autizmust ki lehet zárni. Mik voltak nálunk a tünetek? Csak akkor tartja be a szabályokat, ha azoknak van számára értelme (ez a tőlem jövő autista csomag része). Rendkívül érzékeny a hallása, a bőre és az ízlelése. (Szintén tőlem van, bizonyos zenéket nem tudok elviselni, a régi troli ajtajának csukódásától sírni tudnék. A címkék néha véresre karcolják a nyakam. Ez a gyereknél szerencsére csökkent. De farmert és más hasonló keményebb varrású holmit még mindig nem vesz.) Szó szerint vesz mindent. (Egy csomó viccet én sem értek, meg az apja sem. Ezt nyilván csak akkor lehet észrevenni, amikor már beszél. Ezt hogy érted? – ezt szokta ilyenkor kérdezni.) Megkésett beszédfejlődés, 3 éves korában még csak pár szavas mondatokat mondott. (Ez azóta teljesen eltűnt, agyból, a könyvek segítségével lekompenzálta. Ez nem az én örökségem.:)) Rituálékhoz, szokásokhoz való extrém ragaszkodás. (Útvonal, programok egymásutánisága változása esetén hangos összeomlás – asszem, ezt fogom használni a degradáló hiszti szó helyett. Ez sem tőlem van.) De a legdurvább a szociális terület, hogy mennyi mindent nem ért, miért történik.

160 feletti IQ-val és alapból segítő szülőkkel persze diagnózis nélkül is túlél a gyerek. Csak épp milyen áron. Én hosszú ideig azt hittem, velem van a baj, azért nem kapcsolódunk úgy, mint a másik kettővel. Az óvónénik és a helyi fejlesztőpedagógusok hülyének néztek, hogy mi bajom a gyerekkel. Az első nevtanos pszichológus konkrétan közölte, az a probléma, hogy nem vagyok vele elég következetes. A második nevtanos pszichológus rajongott érte, mert még nem látott ennyire okos gyereket, az IQ tesztben nem volt elég feladat a méréshez. És közben minden reggelünk egy merő rettegés volt, hogy letépi-e üvöltve a zoknit vagy sem. A SOTE-n a pszichiáter 20 perc után vágta. Az ottani szakemberek 5 perc alatt kihozzák belőle az autistát, tudják, milyen gombokat kell megnyomni, nincs kétség.

A diagnózis nagyon sokat segített, felvértezett. Persze nem mindenki hiszi el. Némelyik barátnőm is túlreagálásnak érezte, aztán bocsánatot kért. A tanítónénik sem vesznek komolyan, sőt, egyikük szerint a gyereknek egyetlen baja van: én. És ilyenkor, ha nem tudnám, mi az igazság, még a végén elhinném. A diagnózis azért is jó, mert így tartozunk valahová. Temple Grandinhez és Sherlock Holmes-hoz például, nem rossz társaság. Tudjuk, merre menjünk, mire kell figyelni és hogy senki nem hibás. Szóval ha a legkisebb kétséged is van, olvass utána és menj autistákkal foglalkozó szakemberhez, mert csak ők tudják egy nagyon intelligens, a spektrum szélén lévő gyerekről megmondani. Az a vicc, hogy mivel  ennyit olvastam a tünetekről és ennyi autista gyereket láttam, már én is kb. 10 mondatnyi párbeszéd után gyanakodni kezdek. De persze idegenekhez nem megyek oda a villamoson. És néha ismerősöknek is hiába mondom. De mondom.

From → gyerek

4 Comments
  1. Áááá, jajj, de ismerős, minden mondatod! Nálunk is hasonló a felállás.

    • elnézést, ez valamiért nem láttam, amikor írtad. és jól vagytok?

      • Jól, köszi!🙂 Persze nem akadálymentesen jól, minden új tanárral újabb hisztiköröket kell futni, hogy neeeeemneveléskérdéééseeee, de alapból minden gördül. Főleg, mióta önző disznó lettem és törődöm magammal sokkal többet.

  2. nagyon örülök és mélyen együttérzek, szörnyen fárasztó újra és újra ugyanazokat elmondani. és törődj magaddal, ne hagyd abba, az mindennek az alapja!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: