Skip to content

Boldogság

March 20, 2014

Nem tudom, mennyire jön le, de alapjában véve irritálóan boldog természetem van. Képes vagyok a teregetéstől euforikus hangulatba kerülni, még csak napsütés sem kell hozzá feltétlenül, elég, hogy szép tiszták a ruhák. De persze azért nem ez a legfőbb boldogság.

Érlelek itt magamban egy ideje egy posztot a szabadságról, amit a gyerekeim adtak meg nekem. De ha már ma van a boldogság világnapja, akkor induljunk el innen. Legnagyobb megdöbbenésemre ugyanis még az én erősen emancipált barátnőim között is gyakran előfordul, hogy mindennél jobban vágynak egy szerelmi kapcsolatra, ettől függ a boldogságuk. Nem tudnám eldönteni, mekkora szerepet játszanak ebben a hormonok, mennyit a szocializáció, de mindenképpen fájdalmas hallani. Azt is szokták mondani, hogy nekem könnyű, mert már letudtam a gyerek projektet. És tényleg.

Amíg el nem kezdtem futni, a legtöbb boldogság rohamom a gyerekeimhez kapcsolódott. Oké, persze voltam már sokszor szerelmes is, de visszagondolva az sosem volt annyira felhőtlen, mint a fiammal és a lányaimmal való viszonyom. A megszületésükkel örökre megszüntették azt az érzést, hogy én esetleg felesleges vagyok a világban és mindennél másnál biztosabb alapot teremtettek az önértékeléshez. Azt hiszem, a tőlük jövő szeretet lehetővé tette, hogy függetlenebb, szabadabb legyek. A létük nem akadály volt a válás utáni kapcsolataimnál, inkább indikátor. Aki nem látja, milyen csodálatosak, az engem sem érdemel meg.

Azt hiszem, a boldogság egyik alapja, bármilyen elcsépelt is, a saját kompetenciádba vetett hit. És bár mire megszülettek a gyerekeim, már tudtam magamról egy rakás pozitív dolgot, de a valódi kompetencia érzését az ő nevelésük adta meg. Persze lehet, hogy szimplán csak az agyam megfelelő kémiai anyagokat termel és ettől éreztem akkora sikersztorinak mindig is a gyereknevelést.

Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ez a kompetencia érzés a legkisebb 4-5 éves korában erősen sérült, akkoriban kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy ő nagyon más. És persze elsősorban magamat hibáztattam, pedig már ott volt két referencia darab. Természetesen a környezetem, sőt, még a gyerek apja is engem hibáztatott. Szerencsére addigra már futottam, így sokkal könnyebb volt túlélni az érzést, hogy elveszíthetem a magamba vetett hitemet. És persze a nagylányom és a fiam is rengeteget segített, addigra felnőttek voltak gyakorlatilag, ezért elhihettem nekik, hogy nem velem van a baj.

Az elmúlt egy évben végre tökéletesen visszatért a kompetencia érzés, közel két évnyi hiány után megint rendszeresek az euforikus pillanataim. Persze kellett ehhez a diagnózis, a fejlesztés, a különköltözés, a gasztro cikkeken keresztül szerzett élmények, a kutyák, a futásban történt áttörés, az, hogy felismertem a saját autizmusomat és szenzoros sajátosságaimat. És ez a blog, meg a körülötte formálódó közösség is sokat segített, köszönöm. Csak ugyanezt kívánom mindenkinek.

happiness-flowchart

From → gyerek

5 Comments
  1. Hm.. én éppen az első gyyerekem születése után vesztettem el a kínkeservesen felépített kompetencia érzésemet…

  2. Igen, bár vannak időszakok, amikor úgy érzem, megtűrt vendég vagyok a saját életemben. Meg kéne lépnem valamit, ami felszabadítana. Néhányotok blogja azonban nagyon sokat segít, írjatok, had erősödjön minél több nő!

  3. Flamingjune permalink

    “Persze lehet, hogy szimplán csak az agyam megfelelő kémiai anyagokat termel és ettől éreztem akkora sikersztorinak mindig is a gyereknevelést.”

    Szerintem ebben lehet valami, mert a nagytöbbségtöl nem ilyen véleményeket hallok a gyereknevelésröl és gyerekvállalásról. Eléggé ledöbbentem ezen a poszton ès persze irigy is vagyok!

    • talán a felkészüléssel és az elvárásokkal is kapcsolatban lehet ez az érzés

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: