Skip to content

A legjobb desszertek és cukrászok, 4. rész – Nobu

March 12, 2014

Azt hiszem, a Nobu cukrásza az egyik legszerényebb ember, akit valaha láttam. Pedig igazán van mire büszkének lennie, kvázi fű alatt az ország egyik legjobb desszert kollekcióját hozta létre. Szabadidejében újabb édességek kitalálásával foglalkozik – asszem, lennék nála kóstoló.

nobu_cucuBe kell vallanom, nem elsőre vettem észre, mennyire fantasztikus a Nobu édesség fronton. Amikor először jártam ott, csak a csokis bento boxot kóstoltam – finom volt persze, de nem voltam lenyűgözve. Tavaly nyáron, mikor a haléttermes cikket írtam, csodálkoztam rá a Passionfruit brulee-jükre és lettem nagyon-nagyon kíváncsi. Egy rövid találkozás erejéig a cukrászt is láttam, szép darab tetovált fiatalember, különlegesen szégyenlős típus. A sajttortára kérdeztünk rá, hogy miből készül, mosolyogva vallotta be, hogy ez is csak Philadelphia. “Akkor miért ennyivel jobb, mint a többieké?” – vontuk kérdőre. Nem tudom, vonogatta a vállát Cucu, azaz Baranyai Péter. Egyszerűen képtelen magát eladni, ami persze nem akkora baj, hiszen már jó helyen van, még ha nem is tudnak róla elegen.

Ezért aztán fontos feladatnak éreztem, hogy a desszertes sorozat kapcsán visszamenjek a Nobuba és megfelelő figyelmet szenteljek az édességeknek, no meg Cucunak. (Szóval tisztára emberbaráti, mondhatni közösségi hevület fűtött. Csakis.)

A Suntory Whiskey Cappuccinoval kezdtünk, amit utólag Anna az egyik legjobbnak nyilvánított és tagadhatatlanul remek alapötlet tökéletesen kivitelezve, csak aránylag kevés volt benne a rágható rész, ezért nálam hátrébb szorult.

nobu_whiskey_cup

Mert utána rögtön érkezett az Apple Crumble. Úgy általában is barátja vagyok mindenféle morzsának, nyilván azért is, mert otthon is tényleg egyszerűen elkészíthetőek, én meg ugye csak enni szeretem a desszertet, nem csinálni. De a Nobu féle almás morzsa azért nagyon más. Eleve a tálalás (ez egyébként minden desszertre jellemző) különlegessé teszi, ahogy kihozzák a kis tartóban, alulról gyertyával melegítve – nagyon el tudom képzelni, hogy hideg délutánokon egy tea mellett egy barátnőmmel várjuk, ahogy egyre jobban karamellizálódik az edény falán a cukor, olvad a fagylalt és közösen kanalazzuk a félhomályban. Najó, lehet ezt pasival is persze, ha találsz olyat, aki élvezi. Ha nem, kár belé. Egyébként már a Nobuban is van délutáni tea-kávé ajánlat: egy forró ital + egy desszert 2000 forint, elképesztően versenyképes ár szerintem.

így néz ki profi fotón, izé, khm (http://www.noburestaurants.com/budapest-hu-HU/men/vacsora-aj-nlat/desszertek/)

nobu_crumble

Aztán ráfeküdtünk a csokoládés vonalra gyorsan, már csak azért is, mert persze a Nobuban is a csokis cuccok a legnépszerűbbek. Egész konkrétan a bento box viszi a pálmát, de szeretik a népek a nálam csak csokigolyóként futó Dark Chocolate Sphere-t is. Ez aztán tényleg vicces egy darab, egyfajta hommage minden gyönyörű dolog előtt, amelyet egy pillanat alatt tönkretesznek az élvezetek kedvéért. Videót kellett volna csinálni róla, ahogy ráöntik a forró csokit a csokigolyóra és a tökéletes külsejű gyönyörűség összeolvad egy ronda, ám félelmetesen finom masszává. A passiógyümölcs és mangó ágyon ülő csokoládé gömb nem tudta lenyomni az ezen a kóstoláson nem próbált, de örök szerelem Matsuhisha Passion Bruléet, lánykori nevén passiógyümölcsös krémet, de a közelébe került erősen. Vissza kell menni egy délután, Anna kéri az egyiket, én a másikat és csak erre koncentrálva eldönteni a kérdést. Desszert párbaj.:)

nobu_csokigolyo

Az az egyik legjobb dolog egyébként a Nobuban (a szinte tökéletes ételek és kiszolgálás mellett, ismét mondom: a pincérek tudják, hogy melyik ételben miből készült!!!), legalábbis desszert vonalon, hogy a legtöbb édességben nincs túl sok cukor, így sajnos vagy hálistennek én többet is meg tudok enni. Nagyrészt egyébként itt is fehér cukrot használnak, de a korábbi tapasztalatok miatt ezen már meg sem lepődtem. Ahogy a gyümölcspürék is ismeretlen barátaimmá váltak, teljesen elfogadtam őket. Cucu, azaz Péter is panaszkodott kicsit a beszállítókra persze. Az ő helyzetét kicsit nehezíti, hogy bár igyekszik szezonális alapanyagokat is használni, az étterem jellege miatt bizonyos gyümölcsökből állandó és nagyon jó minőségű készletre van szüksége. Előfordult már, hogy kénytelenek voltak újrarendelni a mangót például, mert vacak volt – ezt mélyen át tudom érezni, én még alig láttam igazán jó mangót itthon. Ellentétben a párizsi piacokkal, jó-jó, tudom, az más.

Matsuhisha Passion Brulée, fotó innen: http://www.foodspotting.com/places/332679-nobu-budapest/latest

thumb_600

Az alapanyagok mellett az is érdekelt minket (Anna is ilyen kis kíváncsi), hogy mennyire van szabad keze egy étteremlánc cukrászának, különös tekintettel a signature dishes-re. Eléggé meglepődtünk, amikor kiderült, hogy nincsenek központi receptek, amelyek betartását álruhás ellenőrök felügyelik. Sőt, az egyes Nobuk séfjei és cukrászai nem is annyira szeretik megosztani a többiekkel a titkaikat és nincsenek központilag szervezett találkozók sem, ahol egyeztethetnének vagy barátkozhatnának. Azért persze meg szokták egymást néha látogatni, de az ilyen jellegű szakmai és emberi közeledések teljes mértékben az adott éttermek kezdeményezései. Sajnos, a Nobu kommunikációjára sem jellemző, hogy kihasználná a nemzetköziségben rejlő lehetőségeket, de hát minden lánc más. Azért tartanék nekik szívesen egy kis oktatást a témában.:)

Szóval Baranyai Péter kvázi azt csinál, amit akar, és elég jól csinálja. Legutóbbi kreációja egy újragondolt Sacher szelet, még mindig a csokoládés vonalon ugye. A miso csokoládés ganache csokoládé fagylalttal és sárgabarack sorbet-val együtt járul a vendég színe elé, elég látványos módon. Jó kis süti, bár nekem nehéz volt elvonatkoztatni az eredeti Sacher iránti szerelmemtől, de ettől függetlenül tetszett ez a variáció is. Cucu délutánonként, unalmában kísérletezget a konyhában, feltételezhetően a többiek nagy örömére, így született ez a kreáció is.

nobu_sacher

Még két desszertet kóstoltunk, nyilván azért hagytam őket a végére, mert nem annyira voltam értük oda. A mochiknál előre kell bocsátanom, hogy sajnos nem igazán tudom értékelni ezt az édességet, még ha a látvány ezúttal is elvarázsolt és nagyra becsültem, hogy Budapest egyetlen házi mochiját kóstolhattam meg. De Annának, aki az ázsiai konyhát sokkal jobban ismeri nálam, nagyon ízlett. A vicces nevű Satan Dagival is kulturális különbségek álltak a szerelem útjába és ez volt az egyetlen desszert, amit túl édesnek is éreztem.

házi mochik – a mangós ízlett a legjobban 

nobu_mochi

From → kaja

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: