Skip to content

Francia sün

January 21, 2014

Azt szeretik mondani, hogy az internet kiüresíti az emberi kapcsolatokat. Amellett, hogy végtelenül kínos ilyen instant mondatokat leírni, még csak nem is igaz. Muriel Barberyt például teljes mértékben az internetnek köszönhetem.

A sündisznó eleganciáját először egy pasi ajánlotta, akivel randiztam és akit a neten ismertem meg. A fickó nem vált be, de tagadhatatlanul jó ízlése volt könyvek és filmek területén, úgyhogy nem felejtettem el, amit mondott. Először a filmet néztem meg, még a téli szünetben, természetesen a netről töltöttem le, már csak azért is, mert nem is lehet kapni dvd-n. Amikor megírtam, hogy milyen jó volt és hogy élveztem, ki is panaszkodtam magam, hogy a kindlim nem olvassa a file-t (csak a 14 oldalig, de addig nagyon tetszett), amit kaptam és erre Panni azonnal küldte is  – baromi jó dolgom van, na.

Azt gondoltam volna,hogy hip-hop letolom a könyvet, olyan kis bájosnak ígérkezett, de aztán aránylag lassan haladtam vele. Nagyon-nagyon francia egy szöveg ez, fura módon az az érzésem, hogy pont azokat az eszközöket használja, amik ellen íródott. A sztori egyik főszereplője Renée, egy párizsi házmester, aki látszólag egyszerű teremtés, ám titokban hihetetlenül művelt és kifinomult. Meglehetősen lenézi a gazdagokat, akiket kénytelen kiszolgálni és akik ugye jódolgukban. Tudjátok, a budai kisköcsög effekt, amit annyira nem pc módon szoktunk emlegetni. Renée forradalmi módon értekezik a kultúra és a nyelv elitizmusáról, ami Franciaországban különösen kényes téma. Rengeteg külföldit hallottam (olvastam) már panaszkodni erről a jelenségről és a francia tanárom is igazolta, hogy ez mennyire élő probléma. Nyilván a magyar társadalomban is igen kemény választóvonalak léteznek, de az a tapasztalatom, hogy azért itt mégis csak könnyebb kiemelkedni, ha a képességeid megfelelőek. De simán lehet, hogy egyszerűen csak szerencsém volt, elég jó iskolákba kerültem a származásom ellenére és támogató tanárokat fogtam ki.

Paloma egyébként a könyvben nem csíkosban, hanem rózsaszínben jár

le-herisson

Barbery nemes szándékaival csak az a gond, hogy szereplőin keresztül maga is olyan intellektuális és filozófiai eszmefuttatásokba bonyolódik, amelyek még a felkészültebb (én) olvasó számára is nehezen követhetőek, sokszor unalmasak és érdektelenek. Persze az is előfordulhat, hogy szimplán bunkó vagyok hozzá. De szokásomhoz híven lazán követtem az “ugorgyunk” módszert és inkább az élvezetes részekre koncentráltam.

Az külön érdekes, hogy az elvont elméletek bemutatásával párhuzamosan a legbanálisabb szerelmi sztori folyik, stílusában is elég nyálasan megjelenítve. Tudom-tudom, ha nincs elég jelző, akkor a minimalizmusra panaszkodom, mint a Lore-nál, ha meg romantikus érzelmekről ír szegény szerző, azzal van bajom. Érdekes módon, Tolsztojnál, aki egyébként fontos motívum a történetben, főleg az Anna Karenina, nem volt ilyen problémám. Francia könyveknél aránylag gyakran érzem ezt, például Gavaldánál is, hogy minden sokkal hitelesebb lenne, ha egy kicsit szikárabb, hétköznapibb stílusban tálalná.

Persze a fanyalgásom ellenére nagyon élveztem és ez is feel good.

Muriel IRL

muriel barbery

From → könyv

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: