Skip to content

Futás megint

January 6, 2014

Nemrég valaki ledöbbentett, amikor mániákusnak nevezett, amiért az egész délutánomat egy kb. 10 kilométeres futáshoz szerveztem, közben üzleti tárgyalással futócuccban. Kicsit megsértődtem, de utána az ünnepek alatt kénytelen voltam belátni, hogy igaza volt.

s6-9_13_10_13_18_34

Lassan haladok, de nagyon úgy tűnik, a futásom megint új szintre lépett. Ha jól számolom, 7 éve kezdtem, a Monspart-féle edzéstervvel, bár nem hiszem, hogy akkoriban futottam 5 km-t. Évekig 20-25 perceket toltam csak, hetente kétszer-háromszor. Először csak azért volt fontos, mert lenyűgözött, hogy képes vagyok rá. Nyilván én is azok közé tartozom, akik soha nem tudtak futni, gyűlöltem a tornaórákat és a tornatanárokat, pedig egyáltalán nem voltam ügyetlen, de nem azt akartam csinálni, amit mondtak. Emlékszem, középiskolában néha tartottunk mi órát, aerobic volt, meg táncos izék és a tanár teljesen ledöbbent, hogy mindenki szívesen csinálta, senki nem lazsált. Mik vannak, ugye?

Aztán a HVG idejében kezdett létfontosságúvá és elsődleges stresszoldóvá válni. Ebből a szempontból beelőzte a jól bevált szexet is, mert akkor csináltam, amikor én akartam és egyedül is lehetett. Kontrollban voltam. Azt a fél évet, amíg divízió vezető voltam, nem bírtam volna ki másképp, minden hétfő után, amikor lenyomtam délelőtt egy háromórás mitinget, majd körbeudvaroltam (rosszul) a megfelelő embereket, ölni akartam. De mire végeztem a kis futásommal, mindig sokkal jobban voltam.

A következő fokozat az akkor 9 éves párkapcsolat drámái hatására következett be, üvöltözés helyett elmentem futni. Persze azért üvöltöttem is néha, de egészen ellenőrzött keretek közt. A gyerek autizmusa is ebbe az irányba hajtott, egy újabb dolog, amit nem tudtam megváltoztatni, nem én irányítottam.

A valódi áttörést Zso jelentette az Ökofutással, illetve akkor még Terepre tyúkok volt. Aránylag sok futós blogot, cikket olvastam, de senki nem volt pont úgy, pont akkor olyan tökéletesen támogató számomra, mint Zso. Egyszeriben sokkal többre lettem képes, főleg a társaság és a környezet miatt és a nagyobbik lányomat is elkapta végre a hév. A futócipő tesztelős cikk is sokat számított, utánajártam egy csomó dolognak, sokat tanultam és végre szuper cipőim voltak. No és persze Emmácska, akinél jobb futótársat még sosem láttam, annyira boldog volt minden egyes alkalommal, öröm volt vele. A rövid futásaim is minimum 30 percesek lettek, rituálévá vált. Igen, kicsit vallásos már ez a hevület, ahogy Ildi mondta a Facebookon, prioritássá vált önmagában. Ha kihagyok 3 napot, kezdek megkattanni.

IMG_20131028_085636

De a Liget már nem elég, nincs kedvem körbe-körbe futkározni, ami csak azért vicces, mert ugye sokáig elég jól elvoltam a Bajza utcai iskola udvarán, miközben a legkisebb úszott, most meg már nyafogok Budapest egyik legnagyobb parkja miatt. Azt gondoltam viszont, hogy utálok a városban futni, de decemberben kiderült, hogy ismét tévedtem. Párszor kifutottam a Pók utcai lakótelepre, ami olyan 9,5 k m, kb a fele füvön és az aszfalt, meg az épített környezet ellenére imádtam. A cél, hogy valahová megyek, nem csak körözök volt a motiváló, remek időket mentem. Az Adidasban, ami ugye elég ruganyos, egyelőre a lábamon sem érzek negatív hatást. (Azért a párálló ligeti tó még mindig nagy kedvenc.)

IMG_20131118_082201

Óbudára már nincs okom menni, de ez a hosszabb, városias, nézelődős futás nagyon megtetszett. Először elfutottam az Ázsia boltba fűszerekért, de azért az mégis csak túlzás volt. Nem mintha nem lett volna poén az Andrássyn végigmenni, de zsúfolt volt, kerülgetni kellett a népeket és nem is annyira szép. Aztán legközelebb elindultam az Árpád-híd felé, keresztül a Margitszigeten és a Margit-hídon haza. Ez már majdnem 10 km, kevésbé motiváló, mert végül is csak egy kör megint, de majdnem a fele füvön, futópályán (egész vicces az Adidasban a szigeti pályán, rugóláb effekt:)). A következő terv egy patakparti nagy kör kipróbálása.

Azt hiszem, tényleg mániákus vagyok, bár a futóverseny még mindig taszít. Egyszer valamelyik maratonos befutóba véletlenül (talán Spar?) beleszaladtunk a gyerekkel, na, az rémisztő volt konkrétan, az én szenzoros problémáimmal elviselhetetlen a tömeg és a zaj. Meg amúgy is leginkább magam akarom legyőzni szokás szerint.

993497_494040460711621_653980231_n

From → futás

5 Comments
  1. Lappa permalink

    tudod, hogy mi jutott eszembe ennek a postnak a kapcsán?
    meg hozzá a tegnapi, az érvelős.

    hogy látod, mindenkinek megvan a maga kattanása.
    vallása.
    hülyesége.🙂

    és látod, milyen sokszor mondtad nekem, hogy az nagy baj, hogy én ennyit foglalkozom a háztartásommal, hogy az nekem ennyire fontos. mert az egyrészt elvesztegetett idő, másrészt meg a gyökere egészen biztosan valamiféle női elnyomottság, valami buta szexizmus.

    pedig nem és milyen szépen tükrözhetjük a te futás-vallásodat az én rendrakósdimmal, ha akarjuk.

    én szeretek futni, mondhatom, hogy az elmúlt közel két évben az életem részévé vált, de nem vallásom és sajnálom is rá az időt és nem okoz különösebb problémát nem menni futni. aztán persze hiányzik egy idő után és újra megyek, de futóruhában nemhogy üzleti tárgyalásra nem megyek, de igazából sehova sem szeretek.

    de megértelek. tudom, hogy nem mások miatt csinálod, nem azért, mert ezt várja tőled az anyád vagy a családod (potenciális) férfitagja. ez neked fontos, ez a te vallásod, a te dilid, a te hobbid és rendben is van.

    ugyanilyen dilim, vallásom, hobbim nekem az, hogy rend legyen a lakásomban. képes vagyok emiatt korán kelni, hamarabb eljönni valahonnan, beosztani, rákészülni, megszervezni és aztán megcsinálni. nekem az oldja a stresszt, ha rend van köröttem, én akkor leszek ideges, ha három napig nem pakolok. egyszerűen csak ugyanaz, mint neked a futás. nem anyám miatt, nem a férjem miatt és nem a gyerekek miatt, nem külső elvárásoknak felelek meg, csupán a saját dilimnek.

    hát ez jutott eszembe a két utolsó postod kapcsán.🙂

    és írjál a hajadról külön postot!!!!!🙂

    • meg arról is jutott eszedbe, hogy voltál ma nálam és borzalmas kupi volt:) megdöbbentő, hogy engem mennyire nem tud érdekelni. a belső részét értem és elfogadom, de a rendrakásnak valahogy sokkal kevesebb hosszú távú hasznát látom, legalábbis a lelki békédtől eltekintve. és remélem, sose mondtam, hogy nagy baj, amit csinálsz, inkább próbálom megérteni, mert érdekelsz. igyekeznék ilyesmit nem minősíteni, ez az egyik életcélom. de persze azt gondolom, hogy tiszta hülyeség pakolásra pazarolni az idődet, amikor futhatsz is:)

  2. Lappa permalink

    na hát hidd el, hogy soha, de soha nem érdekelt, nem zavart, meg se láttam másoknál a rendetlenséget. ha nem mondtad volna ott is és nem mondtad volna most ismét, komolyan halványan se jutott volna eszembe, észre se veszem. :)))

    de, amúgy, hát lehet, hogy nem így fogalmaztál, hogy nagy baj, hanem hogy hiábavalóság és hogy az eredete valami elnyomott nő cucc. pedig nem.

    és igen, hát nem ez a rossz érvelési technika? :))) hogy azt gondolod, hülyeség az, amit csinálok, mert nem azt csinálom, amit te csinálsz. :))))

    • de most nem érvelek, nem vitatkozunk, csak beszélgetünk. nekem ez az agycicám, neked az, nem akarjuk egymást megváltoztatni, de emellett mindketten gondolhatjuk azt, hogy a másik hülyeséget csinál, ez szerintem nem zárja ki a tiszteletet. ez olyan szubjektív dolog, nem is lehet róla vitázni. ha agresszív voltam korábban a témával kapcsolatban, őszintén elnézést kérek.

  3. Lappa permalink

    á, nyugi, nem voltál az, ha az lettél volna, nem lennék itt.🙂

    agycicák, ez az, hát akkor egyetértünk.🙂

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: