Skip to content

Év végi evések

January 4, 2014

A téli napfordulót természetesen mi is főleg evéssel ünnepeltük és azt kell mondanom, hogy elég jól sikerült. Végül sokkal kevesebb sütemény készült, mint terveztük, de ez szerintem kész nyeremény, pont annyival kevesebbet ettünk meg.

Lázadó pogányságom ellenére 24-én is ettünk, de azért nem törtem össze magam túlságosan. Kacsát konfitáltam, egyrészt mert azt mindenki szereti, másrészt meg le volt értékelve a Sparban. Mostanában konkrétan minden húst leárazva veszek meg, ez az új hobbim, jobb íze van tőle a kajának, esküszöm. Szóval konfitáltam, amiben jelentős gyakorlatom van, bár persze nem pont úgy csinálom, ahogy kéne, a francia séf ismerősömnek el sem merem mondani. Ráadásul sikerült túlkonfitálni, olyannyira, hogy alig bírtam megfordítani az állatot. Azért megettük örömmel és a maradék napokkal később lepirítva még jobb volt. A legnagyobb sikert azért a brownie aratta karamellszósszal és tejszínhabbal.

25-én feast volt nálunk, arra eléggé rákészültünk. Házilag szuvidált kacsamáj saját kalácsal, lassúfőzőben főzött kacsaleves, bárány, nyúl, zöldborsós édeskömény, édesburgonya, hagendazs, kecskesajt volt menü. A bárányt én csináltam, Bűvös szakácsék útmutatásai alapján, hát, nem volt annyira jó sajnos. Én ugyan nagyon szeretem, de így csontosan nekem is elég sok volt az íze és nem is lett elég puha. Még maradt egy adag a féláras Lidl akcióból, abból pörkölt lesz valamikor. A nyulat Anna sütötte, gyönyörű volt és finom is. A vacsora sztárja kétség kívül a máj volt, főleg a lányom kalácsával. Ja és a leveshez volt maceszgombóc is, meg kell tanulnom már végre. Az utóbbi időben többször is csalódtam a hagendazsokban, de a strawberry cheesecake továbbra is tartja magát. Az külön jó volt, hány napig nem kellett a feast után főzni, szeretem a maradékokat.

Szilveszterkor Anna csinált franciásat. Megint volt házi máj, házi kaláccsal, zellerkrém leves, boeuf bourguignon és tarte tatin. Azt hiszem, aznap zabáltam a legtöbbet, a marhapofa elképesztő volt, a torta gyakorlatilag eltűnt, mintha sose is lett volna.

Ha minden nem lett volna elég, még étterembe is mentünk időnként, de valahogy egyik sem volt szeplőtelen élmény. Egyszer újranéztük a Halkakast, az volt a legdurvább. Egy egyébként szimpatikus lány amatőr és arrogáns szerencsétlenkedése felszolgálóként és a fish & chips bundájában lévő túl sok sör eléggé lelombozott sajnos. A gyerek szerette a csokiszuflét legalább. Aztán voltam az Ernő utcai vietnámiban, ahol a pho minősége nem romlott, de a hely tökéletesen fűtetlen volt, gyakorlatilag kabátban kellett ülni. Még mindig lehangolóan csúnya és pincérként meg a tulaj fiának egyik haverja próbálkozott, nem sok sikerrel. Benéztünk még a Rosensteinbe is, amiért eddig mindig rajongtam, mondjuk nem is nagyon ettem ott fizetősen, mindig valami cikk miatt mentem. Háááát. A szarvas állaga és a zsemlegombóc kellett az életembe, nem kétség, de a szósz nekem túl cukros volt. Anna töltött káposztája ellenben inkább sós, megülte az ízét rendesen. A legkínosabb a somlói volt, valami nagyon finomat vártam, de legfeljebb csak korrekt nevezhettük.

From → kaja

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: