Skip to content

Női filmek

December 22, 2013

Mivel a kajától eltekintve az ünnepi időszak nem izgat különösebben, és még dolgozni sem kell túl sokat, rengeteg szabadidő szakadt rám az én végtelen gyönyörűségemre. Be is táraztam egy rakás könyvet, köztük egy csomó vérciki darab és 24 óra alatt rögtön megnéztem három filmet.

Nem volt tökéletesen tudatos választás, de úgy alakult, hogy mindhárom darab az Origo Filmklub 25-ös toplistájáról való. Így most már csak 18-at kéne megnéznem, ha az összeset látni akarnám, de nyilván nem akarom, mert van közöttük egy rakás, ami a leírás alapján nem érdekel vagy túlságosan is kiakasztana. Például a Prisonerstől eléggé félek, de annak már elolvastam a tartalmát, így nem kell _annyira_ izgulnom. Viszont egyedül nem kéne belevágni.

Before Midnight

Julie Delpyvel és Ethan Hawke-kal kezdtem bemelegítésként, de sokkal kevésbé volt könnyed, mint vártam. Én mondjuk nem láttam az előző két részt, de szerintem ez a mostani önmagában is tökéletesen értelmezhető, nagyon ügyesen adtak hozzá elég információt, hogy felépüljön a sztori. Erősen odafigyelős, sokat és gyorsan beszélnek benne. Nem mondanak túl bonyolult dolgokat, de az angol felirat az adatmennyiség miatt azért jól jött.  Bár a szereplők nagy része nagyon szimpatikus, azért elég ambivalens érzelmeim voltak végig. Annyira valódiak voltak és olyan sokat megmutattak magukból és a kapcsolatukból, borzalmasan kényelmetlenül éreztem magam. Mint amikor egy kevéssé ismert, helyes pár elkezd előttem vitázni és egyszeriben lekopik róluk a máz. Nyilván leginkább Celine pártján voltam, de a forgatókönyv nem volt olyan elfogult, mint én szoktam lenni és a pasi is kapott jó pontokat. Ettől függetlenül nem jött meg a kedvem a tartós kapcsolatban éléshez, túl jól emlékszem még erre az egészre és a legromantikusabb szerelmes levél sem elég hozzá, hogy elfeledtesse az igazságot.

Enough Said

Csak utólag jöttem rá, hogy a rendező, Nicole Holofcener, (akit az origósok a női Woody Allennek neveznek, csak persze kevesebb lehetősége van filmet csinálni) korábbi filmjeiből már láttam párat és mindet szerettem. A sok pozitív kritika mellett most a két női főszereplő, Julia Richard-Dreyfus és Catherine Keener vonzott főleg, utóbbiba pont Holofcenererrel közöt legutóbbi filmjében, a Please Give-ben szerettem bele. Kéne még vele filmeket nézni, nagyon. Itt is olyan igaziak voltak az emberek, bár persze sokkal kevésbé fájdalmas módon, mint a Before Midnightban, ja, erről jut eszembe, Toni Collette férje, vaze, mekkora seggfej volt. Nagy sisterhood film, ahogy a Friends with Money volt ugyanettől a rendezőtől. Keener olyan antipatikus volt, hogy rá lehetett volna támaszkodni a taszítóságára, egészen megdöbbentem, hogy képes vagyok utálni ezt a nőt. Tavi Gavinson is feltűnt, iszonyú cuki volt, na de ő mindig az. Nagyon örültem, hogy nem rontották el valami szirupos befejezéssel, de azért nem akartak kiakasztani sem, nekem ilyen egy igazi feel good film. És nagyon sokat röhögtem. A pasi, akivel megnéztem a Művészben, nem annyira, de nem is ő volt a célcsoport, asszem. Viszont fontos infó, megkérdeztük, és nyugodt kutyát be lehet vinni a Művészbe vetítésre – menő, mi?

Frozen

Kivételesen konkrétan pénzt adtam egy filmért és bár nem bántam meg teljesen, azért elég csalódott voltam. Attól tartok, tényleg radikális vagyok, mert a Jezebel felháborodásával értek egyet, ez még mindig mérföldekre van attól, hogy akár csak az elfogadhatóság közelébe érjen. A szereplők fele tök hülye, nem beszélnek egymással, csak szar döntéseket hoznak. A férfiak nagyok, erősek, fitogtatják a fizikai fölényüket és a nemlétező szellemit is. A nők megfontolatlanok, hebehurgyák és folyton bajba kerülnek emiatt. Az egész történet ostoba és nehezen érthető, de a biztonság kedvéért tele van túlságosan izgalmas jelenetekkel, hadd féljenek azok a büdös kölykök. Annak idején húztam a szám a Brave-re, de most visszatekintve az sokkal értelmesebb volt. És nem erőltették benne a szerelmi szálat, hogy totális idiótát csináljanak vele a főszereplőből. A varázslócsaj szexualizálása meg aztán végképp kicsapta nálam a biztosítékot, most komolyan, tényleg azt gondolják, hogy egy jelentős hatalommal rendelkező furcsa fiatal csajnak úgy kell kinéznie, mint egy rohadt barbie? Akkor már inkább az X-Men szintén buta, de legalább funkcionális külsőségei. Okés, a végén adtak egy fricskát az igaz szerelemnek, de ehhez ugye előtte még meg kellett alázni Annát. Ha már Disney, akkor komolyan mondom, Csingiling, abban minden szereplőnek van feladata, dolgoznak, a konfliktusaikat igyekeznek megoldani és senki nem néz úgy ki, mint egy gagyi bárénekesnő.

best_movie_frozen

From → feministás, film

8 Comments
  1. vitatkozás vitatkozááás. szerintem a frozen baromi jó🙂
    a brave meg konkrétan halálosan felháborító, SOKKAL félelmetesebb (anyu meg akarja ölni meridát, anyu meg akarja ölni aput, apu meg akarja ölni anyut), és merida szerintem egy rettenetes példakép. konkrétan az anyja halál normálisan kezeli, egyáltalán nem lenézően és nincs because i said so, hanem felnőttnek tekinti, és partnerként megbeszéli vele, hogy mucikám, én tudom, h szar ez a férjhezmenősdi, dehát háború lesz különben, az szar, beszéljünk róla, találjunk ki valamit – amire merida az összes borzalmas irreális rettenetes kamaszhisztit előadja, a film pedig azt akarja nekem beadni, hogy igaza van.

    a szerelmi szálat szerintem egyáltalán nem erőltették a frozenben, konkrétan az történik a végén, hogy elkezd járni egy fickóval, és semmi több, nem állítja senki sehol, hogy ők lesznek egymás életei párjai, meg semmi ilyesmit. ha akarod, hiheted az ellenkezőjét is.

    és szerintem tökre nem nehezen érthető, hanem végre nem az van, hogy van egy azaz egy darab szál és annak mentén történnek a dolgok, hanem olyan, mint egy történet. és melyik nő kerül bajba a hebehurgyasága miatt és kik hoznak számos szar döntéseket és egyáltalán. mintha másik filmet láttunk volna🙂

    a jezebelt ebben a témában én már nem tudom komolyan venni. amit nyilatkozott a dizniember, hogy nőket nehéz animálni, az tényleg végtelenül gáz (és amúgy láthatóan nem is sikerült, pont úgy néz ki mindkét csaj, mint rapunzel), de ezen túl azt látom bennük, hogy be van nekik csípődve, hogy emiatt a nyilatkozat miatt utálni kell a filmet, teljesen mindegy, hogy mi történik benne, meg hogy ez az andresen-féle hókirálynőnek egy adaptálása. legalább egy éve rácsimpaszkodtak erre, hogy felháborító, hogy megváltoztatták a címét, nyilván azért, mert egy nő volt benne. namost ez addig logikus volt, amíg annyit tudtunk a filmről, hogy ez a hókirálynő. de már a bemutató előt nyilvánvaló volt, hogy nem az, és miután az ember megnézte, én nem értem, hogy lehet ezt érvként használni, azért nem az a címe, hogy hókirálynő, mert ez nem a hókirálynő, hanem egy olyan sztori, amihez abból vettek át másfél elemet. ez egy másik mese.

    • érdekes ez, mert mindig keverednek bennem a saját élményeim és amit a legkisebbnek mondanak/mondhatnak ezek a filmek. igen, Merida bajba keveri magát és ellent mond az anyjának (egyébként teljesen jogosan, csupa kreténből kéne kiválasztani a férjét, amikor eleve nem akar férjhez menni, kreténhez meg különösen fájdalmas lenne. miért is kéne neki feláldozni az életét azért, hogy az idióta hímek ne háborúzzanak? háborúzzanak, ha annyira akarnak, basszák meg. ez az érvelés persze pont annyira logikus, mint a Brave, de mélyen át tudom élni legalább) és nem anyu akarja megölni, hanem a medve:) a gyereknek is félelmetes volt ez, de csak 8 éves volt, én nem ijedtem meg.

      a Frozennél az elején erőltették a szerelmi szálat az idegen herceggel, nekem nem volt elég feloldás, hogy a végén kiderült, mire is épült a kapcsolatuk. utálom, amikor valaki hülyét csinál magából, olyan megalázó volt, főleg a valósággal együtt. Anna kerül bajba a hebehurgyasága miatt és csakis a jegesnek köszönheti, hogy túléli. miért indult el egyszál lóval a hegyekbe, miért nem gondolkodott előtte? az egész bezárkózás és őszintétlenség a két testvér között nagyon rossz döntés volt, aztán a felmegyek a hegyek, hogy önmagam legyek a barbiruhámban megint csak ostobaság.

      a jezebelnek mások voltak az érveik, de összességében pont annyira nem tetszett, mint nekik.

      • nem azt mondom, hogy meridának nincs igaza, hanem hogy az anyjával szemben végtelenül baromi gázul viselkedik. az persze, ne menjen férjhez, ha nem akar, de a film azt is állítja, hogy seggfejnek lenni anyukáddal, amikor ő normális veled, és hisztériázni és elrohanni és anyut szar helyzetben hagyni, az szintén rendben van. anyu sem akarja, hogy háború legyen, de merida rajta veri le az egészet.
        tudom, h a medve, de szerintem ez pont ettől sokkal félelmetesebb. egy olyan sztori, hogy anyukámmal történik valami nagyon rossz, amitől majd hirtelen bántani akar engem, ez szerintem végtelenül para.

        én a hansos szerelmi szálat tök máshogy látom, szerintem egy pillanatig fel nem merül, hogy ez a csávó lenne anna párja. konkrétan úgy néz ki az a jelenetsor, hogy 1) dejó, fogok látni embereket. 2) és talán bele is szeretek valakibe. 3) csávó, szia, belédszerettem. ha lenne egy olyan másodperc, amikor ezt komolyan venném, akkor erőltetés lenne, de ordít az egészből, hogy itt arról van szó, hogy anna rá van pörögve arra, hogy valakibe bele akar szeretni, ezért elhiteti magával, hogy ez történt. és ez még rettenetesen realisztikus is egy kamaszlánynál. nem a film erőlteti, hanem anna, a film pedig elmeséli, hogy “nézzétek, ez itt egy lány, aki borzasztóan szeretne szerelmes lenni”.

        azért indul el egy lóval a hegyekbe, mert azt gondolja (és igaza is van), hogy ő az egyetlen, aki le tudja hozni elsát, mert elsának senki más nincs az életében, akit szeret. mi változott volna, ha visz magával még száz embert? miért vinnék el száz embert, amikor elmegyek valakiért, aki eleve azért ment el, hogy egyedül legyen. elsa még jobban kiborul, és messzebbre szalad/bánt valakit. szerintem ez baromira nem butaság, hanem az egyetlen jó döntés ebben a helyzetben.

        az meg persze, hogy ostobaság, hogy felmegyek a hegybe egyedül önmagam lenni – de a film pontosan ezt is állítja. ad elsának egy kis időt, amíg boldog lehet és azt hiheti, hogy minden megoldódott, majd nem egész húsz perccel később azt mondja, hogy oké cica, ez jó vicc volt, de ez nem megoldás, nem lehet elmenekülni a gondjaid elől, és soha senki nem mondta, hogy könnyű másmilyennek lenni, nem az a nehéz, hogy egyedül egy hegyen önmagad legyél, hanem hogy az emberek között tedd meg ugyanezt, de basszus erről szól az élet, azonnal gyere le. ez sztem megint egy baromi jó és értelmes tanulság.

      • mint tudjuk, én baromi szigorú vagyok egy csomó dologban, de a kamaszkori hisztik és anyu elleni lázadás területén mélységesen elfogadó, akkor azt kell csinálni:) és anyaként az a része is jól átélhető, hogy néha medvévé változom ennek minden következményével.

        Anna ostobaságba hajló naivitása engem kezdettől fogva idegesített, úgy meg főleg, ha a forgatókönyvírók szerint a kapun történő kilépésnek egyenes következménye, hogy valakibe beleszeret. végül is, kurvarég nem látott semmit a világból, nyilván ez a prioritás. ez az ún. realitás a helytelen szocializáció következménye, érdekes módon a fiúknak nem ez a fő vágya kamaszkorukban.

        nem is csak az a baj, hogy egyedül indul el, hanem felkészületlenül rohadt hidegben. ha nem mese lett volna, 20 perc után meghal.

        de úgyse tudjuk egymást meggyőzni és nem is kell. örülök, hogy neked tetszett:)

  2. Anna permalink

    Imádom a Julie Ethan párost, és ezt a trilógiává duzzadt filmet. Én még csak angolul láttam és van az a film amihez tökéletes az angolom és vannak az ilyenek, amikhez nem, de még így is ütős élmény volt. Érdemes megnézned az előző két részét is, gondolom már tudod mik azok. Nekem az első része meghatározó élmény volt anno, és érdekes, hogy mennyire hasonló ívben élem az életem. ez nyilván sok mindenből fakad. Ugye itt van a közös európaiság, meg az érdeklődés, lázadó hajlam, na meg a korosztály is majdnem azonos.
    Mik a könyvek?
    Annyira rákattantam egy mostani bestsellerre, nagyon lassan jövök le róla, ráadásul ifjúsági irodalom, amitől a hideg kiráz, de csak mert annyira szeretném megóvni az ifjúságot, ami a legnagyobb baromság részemről és pont ettől nem is kellene.

    • na, mesélj, mire kattantál rá? a könyvek: néhány Maigret, a két hiányzó a rabbis krimisorozatból, amit nagyon szeretek, egy Marian Keyes, egy Luanne Rice (ez a ciki:)), néhány Celia Rees és A kutya különös esete az éjszakában – ezt is milyen rég kerestem.

      a film előző két részét nem tudom, hogy megnézem-e, mostanában eléggé fárasztanak a tizen- és huszonévesek problémái, a nagyon romantikus izék meg főleg idegesítenek sajnos

      • Anna permalink

        Ah ezek nem cikik. Már egy ideje nekem semmi sem ciki. Annyira örülök, ha van időm olvasni. Pont ezért, ha egy könyv nem akar elindulni, hiába mondják nekem, hogy majd a 80. oldaltól jó lesz, elhajítom. persze nem szó szerint, mert túl drága a gépem hozzá, és könyvet sem rongálnék, de nem olvasom tovább. Ezekből lesznek a remek ajándékok ;
        Vegyétek a köveket: Az éhezők viadala 1-2-3.

        Lehet, ha újra megnézném az előző két részt, vagy most látnám őket először nem lenne ugyanolyan jó, mint akkor volt, de nem rémlenek nyálasnak. Ilyenek, csak más korosztályok szemszögéből boncolgat.

  3. jé ez de fura, nekem pont azért tetszik nagyon, mert egyértelműen az a tanulság, h ez rossz és hogy hiába mondja neked az egész világ, hogy össze kell valakivel szerelmesedned, de ha ezért csinálod és nem magadért, akkor az lesz a vége, hogy megszívod

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: