Skip to content

Utána

December 17, 2013

Az utóbbi időben kénytelen voltam szembenézni vele, hogy bizony rengeteg dologgal kapcsolatban merev vagyok. Ennek a merevségnek van orvosi neve is, egyszer a Táfelspicc írt róla cikket, de most nem találom. Szóval beteg vagyok na, az egészség betege.

Olvastam ma reggel egy posztot egy amerikai csajtól (Taryn Brumfitt), aki valami bikiniverseny kedvéért baromira lefogyott és megizmosodott, majd visszahízott kicsit, mert értelmetlennek találta a sok energia befektetést. Aztán arról értekezett, hogy a mértékletesség mennyivel jobb dolog, meg a család, meg az élvezetek. Azt simán el tudom képzelni, hogy amennyiben az ember egy bikiniverseny kedvéért szopatja magát (és a családját) heteken keresztül, hamar felesleges áldozatnak tűnik egy őszinte és értelmes ember számára. Meg az is nyilvánvaló, hogy ha csak azért eszel kevesebbet és sportolsz, hogy jól nézz ki, az sem lehet igazán tartós motiváció. Amíg nem hiszel benne és nem élvezed, nem működik. (A poszt egyébként egy Maria Kang nevű nő kampányára válasz, aki a “Mi a te kifogásod?” szlogen alatt járatja magát most épp a médiában és tagadhatatlanul elég idegesítő teremtésnek látszik.)

adelaide-mother-taryn-brumfitt-gathers-international-applause-for-nude-post-pregnancy-pictures

Én ugye mindig az elfogadásról papolok, hogy ne a külső alapján ítéljük meg az embereket és tényleg nagyon igyekszem is ennek megfelelően gondolkodni. Persze távol vagyok még a sikerességtől. De az önmagában, hogy valakinek nem izmos a hasa, még sosem akasztott ki, pedig az enyém tizenéves korom óta mindig az. (Ezt azért is kell egyszer végre elmondanom, mert rendszeresen megkapom, persze nem itt, hogy azért védem a kövéreket, mert nekem is nagy a seggem. Hát nem, nekem elveim vannak, bocs.) Egyrészt tagadhatatlanul szerencsések az adottságaim, a testem nagyon gyorsan reagál mindenféle edzésre, ráadásul amióta 15 évesen elkezdtem táncolni, rájöttem, hogy szeretek mozogni. Nyilván voltam testesebb, de kövér sosem, még szülések után sem igazán és valódi élvezetet találok a sportban, egészen konkrétan nem tudnék élni nélküle. Annyira rá vagyok kattanva a futásra, hogy lassan át kell át kell gondolni a Borzasztó Döntés kérdéseit: miről mondanál le inkább életed végéig? A könyvekről, a jó kajáról vagy a szexről? Azt hiszem, a futás beérheti a szexet.

Ezért aztán nem is értem, miért nem sportolnak az emberek, amikor az jó. És sajnos Tarynt sem értem igazán, hogy ha megtapasztalta, mire képes a teste, milyen erős tud lenni, akkor hogy mondhat le erről, remélem, nem is teszi, csak visszavett. Mondjuk azt sem értem, miért nem szexelnek és olvasnak a népek, szóval vannak problémáim. Azt pedig végképp képtelen vagyok felfogni, miért esznek folyton rossz ételeket. Mert vannak ugye a Jó ételek és a Rossz ételek, ez itt a merevség megtestesülése. Az utóbbiakból is lehet fogyasztani, de csak nagyon visszafogottan és komoly bűntudat mellett (mármint én ezt csinálom). A teljesség igénye nélkül, például Jó: minden zöldség és gyümölcs Rossz: fehér cukor, fehér liszt, kóla. Úgy általában eléggé glutén és szénhidrát ellenes vagyok, tejtermékeket is csak keveset és minél jobb minőséget. Egyébként egyáltalán nem a fogyás kedvéért, sokkal inkább az Alzheimer és más hasonló szörnyűségek miatt, merhogy azt mondja minden kutatás, hogy ha rendesen eszel, sokat mozogsz és használod az agyad, akkor nem leszel beteg. Ez meg eléggé könnyen hihető, még ha nem is nyújt tökéletes garanciát a hosszú és egészséges életre. Azért eszem persze én mindent, de a Rossz ételek fogyasztása közben és után rosszul érzem magam. Akkor is, ha havonta lefutok 100 kilométert, mert mélységes bizonyossággal hiszem, hogy a Rossz ételek rosszat tesznek a testemnek hosszú távon. Mert a testem ugye egy templom. Kivéve, mikor vidámpark.

From → futás, kaja

7 Comments
  1. Anna permalink

    Nem tudok mindig mindenben azonosulni a gondolataiddal, de megint megmosolyogtattál.
    Pár napja pont arra gondoltam, hogy ha választanom kellene, a szex és az olvasás között, melyik győzne? Szerencsére nem kell😉

    • igen, ez a kérdés a legtöbb barátomat erősen elgondolkodtatja:)

  2. Lappa permalink

    (annyira kényelmes lenne a fb-ra kommentálni, de nem szeretem, hogy aztán ország-világ látja a kommentemet, főleg, ha személyes dolgot akarok írni, azt hogy lehetne megcsinálni, hogy ne lássa minden ismerősöm, hogy mit kommentálok hozzád? gondolom, sehogy. ki kell vágni az ismerősöket, úgy. :DDD)

    szóval én amúgy ilyen vagyok, mint ez a csaj, szóval eléggé átérzem az ő hozzáállását és persze a te meg nem értésed egyben az is, hogy engem sem értesz meg.

    én képes vagyok lefogyni, meg is teszem elég gyakran. :))) viszonylag könnyű is a dolgom, bár most már lassabban, de még mindig reagálok a diétára, mozgásra, mindenre. és nagyon szeretem magam a vékonyabbik formában (ami nem durván vékony egyáltalán, hatvan kiló körül maradok a legalacsonyabb súlyom esetén is, szóval távol állok a modell alkattól :))), de aztán mégis eljön egy pillanat és nem akarok, nem bírok, nem tudok ellenállni egy csomó olyan kajának, amit nem ehetek meg akkor, ha tartani akarom ezt a hatvan kilót. nekem sokkal finomabb a fehér kenyér (bár tényleg szeretem a barnát is), nekem kell a fagyi, de főleg a szalonna, meg a kolbász, meg a töltött paprika, de úgy, hogy cukrot is teszek bele és tejszínt. én szeretek enni, szeretek a családdal enni. és nem akarom őket egy másikféle étrendre állítani, mert nem szeretik azt a másikféle étrendet annyira, hogy teljesen átálljanak (sokszor és sokat esznek amúgy a diétás kajákból, de mondjuk 60-40 százalék a maximum, ami működik). én szeretek velük szalonnát sütni, meg kürtős kalácsot, meg nem tudom, tényleg sorolhatnám, annyi ilyen van, nem vagyok rá képes, hogy életem végéig ezeket kihagyjam. és nem tudom úgy csinálni, hogy oké, de ezekből csak nagyon ritkán és icipicit, egyszerűen nem így működöm, pedig ezermilliószor próbáltam már, de nem és nem megy. vagy igen vagy nem.

    a sport: én szeretek mozogni, de az is olyan, hogy nem könnyű megtalálni rá az alkalmas időt és igen, sokszor nagyon sokkal jobb lenne nem biciklizni már este kilenckor, francnak meg van hozzá kedve. akkor és ott nem szabadít fel bennem semmi endorfint, legfeljebb utána. nyilván ha tudnám úgy rendezni az életemet, hogy midnen nap elmehetnék délelőtt 11-kor futni, akkor tudna igazi öröm, valódi boldogság lenni a mozgás, de így, hogy az egész egy sakkozás és újratervezés, így nem feltétlen, így csak visszanézve az, hogy huhh, jófej vagyok, megtettem a tőlem telhetőt magamért.

    szóval én értem a hölgyet, teljesen, bár kétségtelenül két dolog nem jellemző rám: 1. nem fogok előtte/utána fotókat postolni magamról a world wide web-en és 2. nem szándékozom bikiniversenyre jelentkezni. :)))) de bármikor képes vagyok feladni és kukába dobni több hónap munkáját. :)))

    • rád is gondoltam közben, míg írtam:) és persze igen, nekem sok dologban könnyebb, mert szabadúszó vagyok, mert nagyok a gyerekeim (tegnap a legidősebb mondta, hogy menjünk már el futni, iszonyú jó volt, a kicsit meg egyedül lehet hagyni egy órára simán), mert merek önzőbb lenni és akár elvenni a családtól időt a magam számára. nyilván én is végigcsináltam úgy 20 évet a két nagyobbal, hogy a fiam folyamatosan ki volt borulva, miért lehet Rossz ételeket csak nagyon ritkán enni, de annyira hittem az igazamban, hogy elviseltem a vinnyogást. mindkettőjüknél meg is lett az eredménye egyébként, lassan, de meglett. szerintem te nem hiszel ezekben eléggé, ez a legnagyobb különbség, nem tartod a tested olyan nagyon templomnak, mint én. ez persze nem értékítélet, mint tudjuk:)

  3. Lappa permalink

    és akkor még a mozgást illetően nem is beszéltem arról a rendkívül ambivalens, de folyamatosan jelenlevő érzésemről, amit igyekszem felnőtt és intelligens módon kezelni (gy.k. nem venni egyáltalán figyelembe), hogy én minden társadalmi mobilitásom ellenére egy sült paraszt lány vagyok, aki lelke mélyén egyáltalán nem tud ezzel a sport dologgal azonosulni és igen, tényleg azt érzem, hogy az alatt az egy óra alatt olyan sok hasznos dolgot tudnék csinálni, valamit dolgozni, valami rendeset. :)))))))) (kérlek, kezeld ezt helyiértéken azért, bár van valóságalapja, de túlzok is :)))

    • és azt is teljesen megértem, hogy nem akarsz a neveddel kommentelni, én se véletlenül írok vaslédi néven blogot:) a sportra mondhatnék dolgokat, hogy mit kéne gondolnod ahhoz, hogy másképp állj hozzá, de az önzés a legfontosabb, hogy tudd, te elég fontos vagy ahhoz, hogy megtehesd. ez összefüggésben van a parasztsággal és a szexizmussal is vastagon.

  4. Lappa permalink

    hihi, jobban ismersz, mint az anyám :))) igen, ez mind így igaz, ahogy leírtad, pont így. mondjuk én tudok ezzel együtt élni, szóval legalább ez a része nem okoz bennem diszharmóniát :)))) az egészet csak egyfajta magyarázatnak szántam, hogy talán jobban megérted ezt az ismeretlen hölgyet egy általad ismert hölgyön keresztül.🙂

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: