Skip to content

Vendégségben a kedvenc nem létező nagynénimnél

November 30, 2013

Eredetileg elég sokszereplősre terveztem a brunch cikket, szerettem volna minél teljesebb képet adni a kínálatról, de megmondom őszintén, belefáradtam. Mindenféle okai vannak ennek, de az a lényeg, hogy a Le Meridienbe még sikerült elmenni és így van elég anyag a cikkhez. Még ennél is fontosabb, hogy bár Laurent, a francia séf már nincs a Meridienben, a konyha egyáltalán nem okozott csalódást, sőt, talán még jobb is volt, mint amire számítottam.

A Meridient szerintem nem lehet és a vezetőség hálistennek nem is akarja leválasztani az épület múltjáról. Szerintem komoly bátorság volt egy rendőrségi épületből élvezeti központot csinálni, de tökéletesen sikerült. Nyilván nem jártam az Adria-palotában, a rendszerváltás előtt még fiatal voltam a bűnelkövetéshez, úgyhogy csak utólag borzongtam, mikor a szálloda bejáráson elmesélték, hogy az alagsori konferencia termek helyén voltak a vallatószobák és a fogda. Egy ilyen gyönyörű helyet persze nem ilyen gyászos céllal építettek meg annak idején, eredetileg lakó- és irodaház volt, sajnos, nem találok róla belső képet.

adria

Sokan és sokszor húzzák a szájukat, amikor egy-egy híres régi épületet szállodává (vagy bankká) alakítanak, pedig állampolgárként csakis hálát érezhetünk. Ha már nem vagyunk képesek rendes pártokat és működő kormányokat összeszavazni magunknak, legalább értékeljük, amikor mások a saját pénzükből szépet csinálnak nekünk (ld. Gresham, volt Credit Lyonnais, Zara, Corinthia, Boscolo).

Bár a Meridien a mérete miatt nem butikhotel, annál kicsit nagyobb, mégis olyasmi és ezt bóknak szánom. Nem nagyok a terek, nincs sok szoba, viszont minden hihetetlenül kényelmes és kedves. A régi hvg-s sorozatban azt írtam róla, hogy olyan, mintha a kedvenc gazdag, de nagyon kedves angol vidéki nagynénim háza lenne. A szó legjobb, legszebb értelmében provinciális, ami elég vicces itt a belváros közepén, pont ezért lehet olyan könnyen beleszeretni.

365839

A Meridien konyháját kezdettől fogva nagyon kedveltem, különös tekintettel a cukrászatukra, ami szerintem évek óta ott van a top 5-ben. A Sunday Brunch is azzal indult, hogy keresztülmentünk a süteményes részlegen, ami a Gresham és a Kempi választékának legalább háromszorosa volt, úgyhogy komoly akaraterőt kellett tanúsítanunk. Fantasztikus asztalt kaptunk, hátul a sarokban az ablak mellett, nagyon kuckós volt. Aztán hozták a pezsgőt rögtön és egyből megalapoztuk a hangulatot. Bár “csak” Hungária Extra Dry volt, de olyan tökéletes hőfokon, hogy sokkal jobbnak tűnt, nem is ittunk mást, a pezsgő mindenhez megy.:)

A brunch választéka hagyományosnak volt mondható: rengeteg előétel (ebből is itt volt a legnagyobb választék), levesek, talán négyféle előre elkészített főétel és frissensültek. Na, meg a desszertek. Mindent magadnak szedtél,  hoztál, de én ezt is szeretem, jó móka.

Az előételeknek komoly részt kell szentelnem, mert tényleg meglepő volt a kínálat, igyekeztünk is minél több mindent végigkóstolni. Rengetegféle hal volt, amit nagyra értékelek, nem jegyeztem le az összes nevét, de a lazac egészen kiemelkedő volt, az biztos és volt még egy marinált fehérebb húsú is, amit nagyon bejött. Két!féle krumplisaláta volt, mindig elfelejtem, mennyire szeretem és még tökéletesek is voltak. Az egyik ecetes, a másik majonézes. A különböző pástétomok és rillette-ek egész rusztikusra és karakteresre sikerültek, pedig az nem szokás. Fura módon a libamáj volt ránk a legkisebb hatással, de sose legyen nagyobb bajom. Persze lehet, hogy csak a legutóbb evett, egy barátom által házilag szuvidált kacsamáj befolyásolt, ahhoz képest nehéz volt jobbnak lenni. Mondjuk ez a minőségű croissant viszont otthon reprodukálhatatlan, csodás volt.

IMG_20131124_130158 másolata

Levest mindig eszünk, punktum. A húsleves maceszgombóccal korrekt volt (Eszter nagymamája állítólag jobbat főz, de hát ugye a hagyomány és a tapasztalat), a meglepetést viszont a csak kötelességből megkóstolt palócleves okozta. Bátor, házias, hiteles darab volt, nem szétfőzött zöldbabbal, konkrétan odavoltam tőle.

IMG_20131124_131400 másolata

Érdekes módon (talán a pezsgőnek köszönhetően) azonnal neki tudtunk látni a főételeknek. Volt csirke, lazac, vörös sügér és vaddisznó pörkölt. Bocsássatok meg, de a csirkét kihagytuk, nem maradt rá energia, a spenótos lazac meg kicsit kiszáradt, abból sem ettünk sokat. Viszont! A vörös sügér is fantasztikus volt, omlós, vajas, mégis maradt textúrája a halnak, de a vaddisznó pörkölttől elájultunk. Egyszerre volt édes a vörös áfonyától, füstös és földes, olyan sűrű és gazdag ízzel, hogy az ember szinte nem is akarta lenyelni, hogy ne múljon el. Ki kell emelnem még a zöldség köreteket, mind tökéletes állagú volt, nem túlfőzött – nagyra értékelem, amikor a konyha komolyan veszi ezt is.

IMG_20131124_132258 másolata

Szinte rögtön mentünk tovább a frissensültekhez, szerencsére kicsit várni kellett rájuk, mert elég sokan voltak. Négy!félét is kipróbáltunk, a csirkét megint hanyagoltuk, az itthon is van elégszer. Inkább marhát és bárányt ettünk két változatban. Az előre elkészített egybesült marha itt volt eddig a legjobb, nagyon tetszett a fűszerezés és az állagot is pont eltalálták. A báránysült is jól sikerült, érezhetően jó minőségű volt, örültem, hogy több évnyi megfeszített munkával meg tudtam szeretni ezt a fajta húst is. Az ott helyben (egy nagyon cuki fiú által) sütött húsok közül a marhát is szerettük (megint a fűszerezés!), de a pálmát a bárány kebab vitte el. Erre is azt kell mondanom, hogy bátor, mert olyan sokrétű és erőteljes ízei voltak. Azok a luxus nomád sátrak jutottak róla eszünkbe, amikor kint táborozol a sivatagban a beduinok között, csak épp a legnagyobb luxusban.

IMG_20131124_134204

És véééééééééégre, elértünk a desszerthez! Nem tudjátok elképzelni, milyen fontoskodva kezdtük el pakolni a tányérokra a kóstolókat. Nem mondom, hogy mindent imádtunk, de volt, amit nagyon-nagyon. Például a macaron, te atyaúristen. Nem Mázas István és csapata készíti a legfantáziadúsabb macaronokat, de az az állag! Azt hiszem, ebből a szempontból nincsen versenytársuk. Külön szeretném elmesélni, előtte való nap a Cake Shopban jártunk, ahol pont feleakkora, nagyon gagyi macaront vettünk 290 forintért (lányok, a macaronnak is kell a hűtő, értsétek meg!), miközben az ötcsillagos Meridienben a nagyobb és tökéletes 250 forintba kerül. Oké, értem én, nagyüzem, marketing – de nem érdekel. Ha már veszek, az legyen olyan.

IMG_20131124_133413 másolata

Mondom tovább az édességeket, csak a nagyon jókat. Eszterházy – nem szeretem, de itt izgalmas volt, ha jól éreztük, sok igazi rummal, jó ötlet. Csoki tarte – a tészta picit nedves lett, viszont a csokikrémet vágni lehetett szinte, olyan magas volt a kakaótartalma, és nem édesítették túl. Máktorta – egyik kedvencem evör és most is. Nem túl tömény, kellemes, levegős állag, kevés cukor. A baracklekvár lehetne savanyúbb, de hát ugye én extra gyümölcspárti és cukorellenes vagyok. A desszert pult legnagyobb meglepetése: kókuszgolyó. Igen, jól olvastátok, naná, hogy megkóstoltuk. Elképesztő, hogy ez jó is tud lenni, szeretem a rumot.:)

IMG_20131124_133420 másolata

Ez csak az édesség hegy csúcsa, azt javaslom, hogy tessék bátran kóstolni és ha nem jön be, ott hagyni, aztán újat hozni. Pici falatok ezek és nem tudom elképzelni, hogy ne találna magának mindenki legalább három kedvencet, csak próbálgatni kell. Mi például a palacsintát már nem bírtuk ki és a sajtokról megfeledkeztünk, csak kifelé menet jutott eszembe. Majdnem visszarohantam, mert gyönyörűek voltak, de hát azért mindennek van határa.

Azt hiszem, itt volt a legszebb az étkészlet, nagyon tradicionális fajta, fehér dombormintás porcelán, illik a helyhez. A felszolgálás is lelkes és hozzáértő, pedig külsős szabadúszó pincért is behoztak (gondoltátok volna, hogy van ilyen?), de összhangban volt a stáb.

Az árak is tökéletesen versenyképesek. 8400 forint +  10% szervízdíj, ez így 9240 forintra jön ki, korlátozás nélküli étel- és italfogyasztással. Gyerekfoglalkoztató is volt valahol, de bevallom, most nem néztük meg rendesen. Parkoló nincs sajnos, de vasárnap legalább ingyen van, ha van.

From → kaja

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: