Skip to content

Emma

November 23, 2013

Azt írtam az előző posztban, hogy a szeretet rabság és valóban veszélyes dolog ez. Kiszolgáltatottá, védtelenné válsz azzal szemben, akit szeretsz, az elvesztése olyan sebet ejt, ami talán sosem gyógyul be teljesen.

Bár komolyan veszem az állatokat és az ő jogaikat, igényeiket, de sosem rajongtam értük. Még az állatbébik cukisága sem tud igazán hatni rám, egy felnőtt jegesmedve cukrosítása pedig kifejezetten idegesít – a legnagyobb szárazföldi ragadozóról beszélünk, vaze.

Kutyák és macskák mindig voltak körülöttem, de nagyon ritkán érdekeltek. A nagyszüleim kutyáiról semmilyen emlékem sincs azon kívül, hogy az egyik megharapta a húgom fejét. Még arra sem emlékszem, hogy néztek ki. Néhány kutyát, mint például az exanyósom Klotild nevű ebét kifejezetten utáltam. Saját kutyám csak egyszer volt, amikor Szentendrén laktunk egy rövid ideig, de egy aránylag nagytestű kan nem nekem való.

Aztán a fiam nemrég nálunk lakott pár hétig a kutyájával, Maxszel együtt és akkor rájöttem, hogy létezik olyan kutya, akit igazán tudok szeretni. Kétségeim voltak, hogy találhatunk-e annyira helyes jószágot, mint Max, de nekiláttunk a keresésnek. Akkor már fél éve gondolkodtam valami állaton, mert mindenki azt mondta, sokat segít az autistáknak, ráadásul ugye különköltöztünk, szegény gyerek megérdemelt valami kárpótlást.

310096_2951769850191_1759374786_n

Emmát egy gyömrői menhelyen találtuk, szerelem volt első látásra. Komolyan, mintha lassított felvételen, a szimfonikusok reszelése közben futottunk volna egymás felé. A nagylányom és én azonnal tudtuk, hogy ő az és senki más. Minden várakozásunkat felülmúlta. Végtelenül kedves volt, jó szándékú, okos és szép. Nagyon ritkán ugatott. És nem csak, hogy elnézte az állandó abajgatást a gyerek részéről, de még élvezte is a kedvéért. Hihetetlenül gyors volt, elegánsan és ügyesen futott, nagyon hamar megtanulta a szabályokat. Simán futott velünk vagy harminc kilométert az erdőben, de anélkül sem volt izgága.

IMG_20131003_081434

Az utóbbi időben sokszor találkoztunk Anna kutyáival, Bubszival különösen közel kerültek egymáshoz, a világ leghipszterebb kutyája egyszer még meg is védte Emmát egy briardtól. Órákig voltak képesek kergetőzni és birkózni. Tegnap is, már a kocsiban alig bírtak magukkal, tudták, hogy buli lesz. A gyerekkel együtt rohangáltak a sötétben, ugráltak és ugattak. Mindig visszajöttek, amikor hívtuk őket és sose mentek túl messze.

IMG_1052

Aztán fellőtték az első tűzijátékot és én meg sem értettem hirtelen, hogy ez mit jelent. Emmát megfogni esélyünk sem volt, eleve kartávolságon kívül volt és azonnal sprintelni kezdett. Bubszit elkaptuk, de Knutot még órákig kellett keresni. Futottunk utána és szólongattam, eszembe sem jutott, hogy baja eshet, azt gondoltam, megtaláljuk egy autó alatt kuporogva a parkolóban. Szinte egyenesen az út felé ment, pár perc alatt történt az egész. Talán még volt benne egy kis élet, simogattam és szólongattam, de sejtettem, hogy vége. Elég komoly baleset lehetett, az autó is megsérült, esélye sem volt a túlélésre. Azt hiszem, nem szenvedett.

Szinte mindenki nagyon kedves volt, rengeteg együttérzést kaptunk ott helyben és azóta is. Nem gondoltam volna, de segít.

A gyerek miatt muszáj lesz minél hamarabb egy másik kutyát befogadnunk és Emma halálának is ez adhat egy kis értelmet, hogy megmentünk egy újabb jószágot, főleg most, tél előtt. De azért el sem tudom képzelni, hogy találjunk még egy ilyen tökéletes kis állatot, akit hajlandó vagyok beengedni a szívembe.

Nagyon boldog élete volt nálunk, igazán szerettük és ő is minket. Nem éreztem tehernek semmit, amit érte tettünk, annyira sokat kaptunk tőle. Eddig mindig azt hittem, a kutyával valamit helyettesítenek az emberek, csak pótlék, kicsit le is néztem a rajongást. Én nem rajongtam, olyan volt ez, mint a gyerekeimmel, az idegrendszeri sajátosságaim miatt tényleg képes vagyok elég objektíven látni őket a szeretet ellenére. Emma valóban tökéletes volt nekünk és pontosan illeszkedett a családba. Ahogy a gyerek mondta: talán vannak még valahol testvérei, akiket megtalálunk.

71708268-A0F7-4975-9D3A-93629C68D530

From → gyerek

4 Comments
  1. Tényleg nagyon sajnálom, mi már 4 kutyát temettünk el, a legutolsót is több éve, de még mindig elsírom magam, ha rájuk gondolok.
    Remélem, találtok másik szerelmet, a menhelyeket nagyon jó kutyák vannak, imádott Dorkánk is onnan való.

Trackbacks & Pingbacks

  1. Palkó | Vaslédi
  2. Mangó kijön | Vaslédi

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: