Skip to content

A tökéletes táfelspicc

November 16, 2013

Szállodai kalandozásaim során azt hiszem, az összes szakács közül Rolanddal, a Kempinski séfjével sikerült a legjobb kapcsolatba kerülnöm. Az egyik ok nyilván az, hogy fantasztikus ételeket ettem nála, volt olyan, hogy gyakorlatilag vadásztuk a véreshurkáját a fogadáson. A másik, ami viszont igazán ritkaság, az az a képessége, hogy képes és hajlandó is beszélni a munkájáról. Szóval ismét csak nem vagyok elfogulatlannak mondható.

Bár a Kempinski Budapest építészetileg soha nem tartozott a kedvenc helyeim közé, minél több embert ismertem meg az ott dolgozók közül, annál jobban megkedveltem az egész szállodát. Még mindig legkedvesebb emlékeim között őrzöm a Veuve Clicquot bemutatót és az egyik nordic büfé borscs levesét. De nem is tudnám felsorolni, komolyan, annyi remek élmény köt hozzájuk.

Nagy várakozással néztem tehát elébe az új étteremnek, csináltam is interjút még a nyitás előtt a koncepcióról, aztán voltam a sajtóeseményen és nagyon szerettem. Emlékszem, csülkös pacalt ettem és nagyon röhögtem a fintorgó sajtómunkásokon. Az igen jónak ígérkező konyha mellett a design is lenyűgözött, a Kempinski rendesen odatette magát és végre valami egészen újat, élhetőt, mégis nagyon stílusosat hoztak létre a lobbiban és az étteremben is.

SetHeight800-ES-Bisztro-Main-Restaurant-Budapest-Kempinski

Tom Dixon lámpák!

Úgyhogy már alig vártam a brunchot, valójában náluk jártunk először, még nyár elején. Meg is írtam, de aztán nem tettem ki, mert a nyárra leálltam az anyaggyűjtéssel. És ez volt a szerencsém, ugyanis a nyár folyamán az ÉS mögött álló csapat alaposan kiérlelte a koncepciót és csodálatos új ötleteket építettek be.

A Kempinski Family Table vagy családi ebéd stílusában leginkább a Greshamre emlékeztet: van ugyan néhány fogás, amiért magad mehetsz a svédasztalhoz, de az ételek nagy részét kihozzák neked az asztalhoz, hogy ne kelljen felugrálni és rohangálni. A legnagyobb különbséget számomra a környezet jelenti, a Kempinski most iszonyú modern és menő lett, mondhatni trendi.:)

Na de most már beszélek az ebédről is, tényleg. Hideg előétellel kezdtünk, a füstölt lazacpisztráng mellé csak annyit jegyzeteltem: wow! Nagyon finom volt a libamájpástétom, a böllér-ízelítő is és a szarvashús terrine is. Egyetlen problémám volt a fentiekkel: hogy muszáj volt mindhez kenyeret enni. A kenyér természetesen jó volt, csak ugye én igyekszem kerülni, itt viszont azt nem nagyon lehet.

Ha van sztárja az ebédnek, akkor az kétség kívül a táfelspicc. Én ugye amúgy is nagyon leveses vagyok, a majsai exanyósom leveséből néha háromszor is szedtem, kis zöldség, husika – ahogy kell. Roland Holzernek és az új étterem működtetésében szintén részt vevő Zsidai családnak a legigazibb, jóféle vidéki húsleves egy végtelenül profi változatát sikerült összerakni. A tálalással együtt már szinte művészi szintről beszélhetünk. Önmagában egy teljes fogás, nagyon nehéz nem hirtelen felzabálni az egészet, annyira tökéletesek az ízek, a színek és a formák. A leves a legjobb persze, de ki kell emelnem a spenótot, ami pont annyira fokhagymás csak, ahogy szeretem és hagymás krumplit. Meg is kérdeztük, van-e az étlapon és van persze, 5680 forint, azt hiszem, 2 személyre. Sajnos 12 előtt nem adják, pedig micsoda afterparty befejezés lehetne. (A megoldás nyilvánvaló, 11-ig kell bulizni.)

IMG_20131006_125135

Még finomabb, mint amilyen szép

A leves után megpihentünk rendesen, el lehet képzelni, mennyire készültünk ki. Jaj, hát kihagytam a velős pirítóst! Azért halált megvető bátorsággal beneveztünk minden főételre is. A borjú bécsi ezúttal is veszített kicsit a ropogósságából, viszont a krumplisaláta zseniális volt. A baconben sült ördöghal mellé remekül passzolt a friss, paradicsomos íz, mondjuk, mi inkább quinoával adtuk volna tészta helyett. A fő műsorszám nekünk a vargányás-tőzegáfonyás szarvasragu volt zsemlegombóccal. Eleve odavagyok a zsemlegombócért, de így együtt, a mártás jól összeérlelt ízeivel külön élmény volt.

És még nem volt vége, sajnáltok már?:) Mert a főételeknek van egy frissen sült része is, amit grillen készítenek el. A garnélarák pont olyan fantasztikus volt, mint a múltkor, ezt senkinek nem szabad kihagyni, olyan jó. És ehhez még szénhidrátot sem muszáj enni, mert édes zöld sült paprikával tálalják – mondjuk én pont kifogtam egy csípőset, de örültem neki. A marhasült változott, sokkal jobb lett, mint a múltkor, szaftos, puha, ízes.

IMG_20131006_141535

Őszintén szólva itt mi kb. abba is hagytuk. Egyrészt hihetetlenül teleettük magunkat, másrészt a desszertek szerintem nem voltak annyira jók, mint a többi étel. De mint tudjuk, én borzasztóan ki vagyok hegyezve az édességekre, nem feltétlenül mérvadó a véleményem. A többi vendég egyébként igen boldogan ette a finomságokat.

Az árak. 8400 + 12 százalékos szervízdíj, így 9408 forintra jön ki. Ebben benne van egy csomó alkohol majdnem korlátlan fogyasztása, az összes étel mennyiségi korlátozás nélkül (ehetsz háromszor táfelspiccet és ötször garnélát:)), a parkolás (ami azon a környéken nagyon nem mindegy) és a gyerekfoglalkoztató. Ezúttal egyébként jóval valóságosabb (értsd: hangosabb) gyerekeket fogtunk ki, de mivel a külső folyosón elég komoly játék arzenállal várták őket, egyáltalán nem volt gond. (Ha valaki nem tudná, nekem három van, szóval van mihez viszonyítanom.)

A táfelspicc, az kihagyhatatlan, de tényleg.

From → kaja

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: