Skip to content

Miért rossz a szexizmus a férfiaknak?

September 12, 2013

Bár ugye azt mondom magamról, hogy feminista vagyok, ami igaz is, de legalább ennyire fontosnak tartom a férfiak emancipációját is, Mert a szexizmus, a hagyományos társadalmi elvárások belőlük is hülyét csinálnak, megnehezítik az életüket.

Kezdjük megint az elejéről. Minden férfi eredetileg nő. Az összes emberi magzat nőnek indul a méhen belüli fejlődés során és aztán az x-dik héttől (bocs, nincs kedvem kiguglizni) elképesztő bonyolult hormonális folyamatok során lesz belőle fiú. Ezért van, hogy jóval több fiúnak kell megfogannia ahhoz, hogy elég szülessen belőlük és a mortalitási arány a későbbiekben is jóval magasabb.

Szóval egy biológiailag eleve sérülékenyebb rendszerről beszélünk és attól tartok, számos férfi olvasómnak már itt elvesztettem a figyelmét, pedig sajnos ez az igazság. De a sérülékenység mellett azonban számos hasznos, jó tulajdonság is a férfiak sajátja, le kell már írnom egyszer végre, hogy ha a pasik nem lennének, valószínűleg még mindig boldogan gyűjtögetnénk és barlangokban aludnánk. Nyilván szélsőségesen fogalmazok, de szoktam én azt. Sajnálatos módon azonban a férfiak remek képességeinek nagyobb része a civilizáció eme szintjén tökéletesen értelmetlen és használhatatlan. Nem kell erősnek, gyorsnak, bátornak lenni, de a késztetések mégis megmaradtak. Ennél is szörnyűbb, hogy a hagyományos, konzervatív társadalmak, mint a magyar is, minden észérv ellenére továbbra is kb. őskori elvárásokat támasztanak a férfiakkal szemben.

Megszületik a kisfiú, már eleve egy csoda, hogy létrejött és egészséges. De továbbra is betegesebb, problémásabb. Mindeközben azonban folyamatosan csak azt hallja, hogy legyen férfias, ne sírjon, bírjon ki mindent, anyja-apja türelmetlenebb vele, mint egy lánnyal. Az agykutatók szerint sok területen hatalmas hátránnyal indul minden fiú gyerek, ezzel a legtöbb szülő csak az iskolaérettségi vizsgálatok során szembesül és eszébe sem jut, hogy őt magát mekkora felelősség terheli a gyerek elmaradásáért. Sok esetben konkrét fejlesztésekre van szükség, de a finom motorika, az empátia, a fantázia fejlesztéséhez egy odafigyelő szülő is elég lehet, aki nem kényszeríti a fiát kőkorszaki szerepbe. Aztán előbb-utóbb persze minden fiúgyerek iskolába megy, ahol általában kénytelen azzal szembesülni, hogy amiért eddig dicsérték, azért ettől kezdve még a saját szülei is szidják. Ugyan senki nem támogatta eddig, hogy rajzoljon, hogy gondolkodjon, hogy odafigyeljen, most mégis nyugton kell ülnie és idióta vonalkákat kell húzgálnia, ha nem teszi, megbüntetik és megszégyenítik. Legrosszabb esetben még a lányokat példaként is állítják, hogy utálom ezt!

yanis-marshall-spice-girls-heels-youtube

A csodás történet folytatódik, egyrészről teljesítsen jól az iskolában, ne legyen durva, maradjon tisztelettudó szüleivel, de közben azért legyen férfias, felelős, izmos, kemény, erős és független. Hát ez kurvára nem megy egyszerre. Hihetetlen szülői támogatás (a társadalmi elhanyagolható) és belső erő kell hozzá (meg persze adottságok), hogy egy férfi képes legyen ebből a szerepből kilépni és eldönteni, hogy ő milyen akar lenni valójában. Hogy felismerje, hogy az úgynevezett nőies tulajdonságok milyen rengeteg képességére vannak jó hatással. Hogy esetleg megtanulhat normálisan kommunikálni, amivel sokkal könnyebben eléri a céljait, hogy lehetséges az ösztönök ellenőrzése, sokszor akár a belőlük származó energiák átcsatornázása is. Nagyon lebutítva: sikeresebb lehet szakmailag és többet dughat – így már elég érdekes?

Szélsőségesnek hangzik, pedig csak racionális. Igen, lehessen minden férfinak, aki szeretné, hosszú haja és hordhassa úgy, ahogy szeretné, fonva, szalagokkal, akárhogy. Viselhessenek szoknyát. Sírjanak, legyenek gyengék és ismerjék el, hogy tévednek, aztán tanuljanak a hibáikból. Sminkeljenek, ha van kedvük, használjanak édes illatokat. Tőlem akár magassarkút is hordhatnak, optikailag előnyös az, tudom, csak rohadt kényelmetlen. Csinálják szabadon azt, amit valóban szeretnének, nem azt, amit megengedtek nekik. Sokkal könnyebb dolguk van, mint nekünk, mert nem felelősek a szaporodásért, csak teljesen elavult és értelmetlen elvárásokkal kell leszámolniuk. Mi akármilyen feministák vagyunk, mégis szülünk, nem lehet megúszni.

Aki nekem nem hisz, hallgassa meg Tony Portert, ő aztán elég nagy, erős, kemény és férfias, aztán mégis. Itt tudod megnézni, sajnos, magyar felirat nincs, de alul ott a szöveg lefordítva. 

Tony-Porter

From → feministás, pasi

6 Comments
  1. teevee permalink

    Szexizmus alatt én azt a gondolkodást értem, ami szerint a társadalom többsége által elfogadott női és férfi szerepek asszimmetriája egy megváltoztathatatlan, alá- és fölérendeltséget és ebből következően a nők leértékelését jelenti.
    Ebből a megváltoztathatatlannal, az alá- és fölérendeltséggel és a leértékeléssel nem értek egyet és azt gondolom, hogy az ilyen gondolkodás az emberi együttélést nehezíti és nem csak a nők, de a férfiak számára is.

    Noha helyeslem ha a jelenleg létező asszimmetria változik, azt nem hiszem, hogy valaha is eltűnhet. Nemcsak az asszimmetria létezik, de a szereposztást kialakító társadalmi folyamatok és a biológiai különbségek is. A szexisták gyakran az elsőt, az antiszexisták az utóbbit akarják ignorálni. Szerintem, egyiket sem lehet.

    Pl. az olyan tipikus férfi tulajdonság, mint a dominanciára törekvés, vagy az olyan női, mint az empátiára, nem egyszerűen tanulási, szocializálódási folyamatok következménye, hanem ezek mélyén biológiai meghatározottság van, és ha ezeket ignoráljuk és ideológiai alapon akarunk rajtuk erőszakot tenni, akkor az hosszú távon bukó. Szerintem.

    Egyébként, az a “Nagyon lebutítva: sikeresebb lehet szakmailag és többet dughat – így már elég érdekes?” megjegyzés mennyivel kevésbé szexista, mint az “Attól, hogy ön szép, abból még nem következik, hogy okos “?

    És nem találod következetlenségnek, hogy egyszer azt javaslod a férfiaknak, hogy ellenőrizzék ösztöneiket (felteszem az agresszivitásra és/vagy a félrekúrásra való igényükre gondolsz), máskor meg azt, hogy adják át magukat nekik és sírjanak, merjenek gyengének lenni?

    • Számos tudományos vélemény szerint nem léteznek ilyen biológiai meghatározottságok nemi alapon, hogy dominanciára vagy empátiára törekvés. Vannak képességek, adottságok, de ezek fejleszthetőek a legtöbb esetben és nem kell hozzá erőszakot tenni.

      Nyilván én sem vagyok mentes szexista kiszólásoktól, de nem érzem egyenértékűnek az idézett sorokat.

      Nem érzem következetlenségnek, amit írsz, mindenkitől azt várja el a társadalom, hogy hol adja át magát az ösztöneinek, hol uralkodjon rajtuk. Lásd agresszió kezelése, ami bizonyos helyzetekben elfogadott, máskor nem, az egyénnek kell szabályoznia. Tudatossággal teljesen jól megoldható, de minimum törekedni kell rá. És ha te hiszel abban, hogy a férfiaknak félrekúrásra való igényük van ösztönösen, akkor nem olvasod a legfrissebb kutatásokat. Ezt a legendát férfiak találták ki, nincsen bizonyítva.

      • teevee permalink

        Számos tudományos vélemény létezik, de a biológiai meghatározottság és a viselkedés összefüggéseiről még egyáltalán nincs elfogadott álláspont.

        Van néhány megszámlálható, mérhető tény, például a női és a férfi agy eltérő mérete, szerkezete, működése, ami a mentális folyamatokat vagy a hormonrendszer alapvető eltérése, ami pedig az érzelmi életet befolyásolja.
        Márpedig (és ez csak az én saját, gugli műveltségemre alapozott vélekedésem) a mentális folyamatok és az érzelmi élet eltéréséből szükségszerűen következik a viselkedés eltérése is.

        Például, a hímek dominanciára való törekvése az egész állatvilágon megfigyelhető, általános jelenség, (és az ember is csak egy különlegesen sikeres állat, szerintem), de az emberi történelemben is, a _legkülönbözőbb_ kultúrák elsöprő többségében (és a túlélő kultúrák mindegyikében) férfidominancia alakult ki.

        Vajon egy adott kultúra, az aktuális hatalmi viszonyok újratermelése céljából alakítja egy bizonyos módon a nemi szerepeket (és az a bizonyos aktuális hatalmi viszony, mintegy “véletlenül” alakult pont úgy, ahogy), vagy éppenséggel a biológiai meghatározottságok figyelembevételével, azoknak a társadalom szempontjából leghasznosabb(nak tartott) eszközrendszerére képezi ki az egyedeket?

        Azaz, (maradva a dominancia példájánál) ha* a hímek dominanciára törekvése biológiai meghatározottság és ha** a domináns egyedek léte társadalmi igény, akkor érthető, ha a kultúra mintakövetéssel, explicit deklarációkkal már idejekorán idomítja/tanítja a kisfiúkat a dominancia megszerzésének és megtartásának _eszközeire_, például arra, hogy krízishelyzetben és mások előtt nem veszíthetik el az önuralmukat (sírás), max. erőt és hatalmat sugárzó módon (dühroham).

        És igen, egyetértek veled abban, hogy a kultúra egy igen lassú visszacsatolásokkal dolgozó, önjavító szabályrendszer, ami a kultúrát magukénak vallók együttélésére optimalizál (elég nagy hibaszázalékkal).
        Így adott esetben az ösztönök elfojtását, más esetekben a kiélésüket jutalmazza. Innen nézve az alapvetésed: “Csinálják szabadon azt, amit valóban szeretnének, nem azt, amit megengedtek nekik.” nem értelmezhető.

        Ezzel _nem_ azt akarom mondani, hogy minden így van jól, ahogy van. A női és férfi szerepek között meglévő asszimmetria túlhaladott és kontraproduktív elemeit, a másik tárgyként való birtoklásának vágyát, a leértékelést, az erőszakot, a jogfosztást meg kell szüntetni.
        Fel kell ismerni például, hogy a dominancia a sikernek csak az _egyik_ tényezője és önmagában kudarcra van ítélve.
        Vagy, hogy azok a kódolt állítások, miszerint a nők csak a külsejükkel törődnek, a férfiak meg a karrierjükkel és a dugással, az két teljesen egyenértékű szexizmus.

        Szerintem, ideológiáktól túlvezérelve a megoldást (vagy ha azt nem is de a jobbítást) sokkal nehezebb megtalálni.
        ________________________________________________________________________
        * Én úgy látom, hogy igen, és nem találtam ennek ellenkezőjét bizonyító kutatást.
        ** Úgy látom, (függetlenül attól, hogy mit szeretnék látni), hogy az emberek többsége (nemtől függetlenül) a szabályokat szereti és a szabályokhoz alkalmazkodást, a dominanciát és a domináns egyedekhez való alkalmazkodást, és még a domináns egyedek is elfogadják a kivívott hierarchiát.

    • Sok dologban igazad van és tagadhatatlan, hogy ezek a változások nehezen és lassan történnek. Főleg, ha még csak akarat sincs rá, hogy ebbe az irányba menjünk. A női-férfi biológiai eltérésekkel és társadalmi szerepekkel kapcsolatos elképzelések engem mindig a rasszizmusra emlékeztetnek. Milyen klasszul elmagyarázták évszázadokon keresztül, hogy miért magasabb rendű a fehér ember, alapvetés volt.

  2. Kata permalink

    Nagyon jó a videó (is) !

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: