Skip to content

Okosság vs szorgalom

August 17, 2013

Már hónapok óta gondolkodom azon,  vajon tényleg hiba-e a gyereket az okosságáért dicsérni. Nincs bajom a felvetéssel (bár nyilván rákényszerít az önvizsgálatra és ez kényelmetlen érzés), azt nem szeretem, hogy gumicsonttá válik és leegyszerűsített megoldásként vonul be a köztudatba.

Nagyon-nagyon nagyra becsülöm a tehetséget. Egyébként kellemetlen embereket is képes vagyok elviselni és tisztelni, ha okosak, inspirálóak, szépen énekelnek, stb. És egy rakás kedves embert találok tökéletesen érdektelennek, mert nincs semmihez sem tehetsége. Szóval elfogult vagyok.

Engem soha nem dicsértek gyerekkoromban. Ez így nyilván nem igaz, de ez az én képem a múltról és fáj. El is határoztam, meg a könyvek is mondták, hogy a gyereket dicsérni kell. Én igyekeztem a külsőségekre vonatkozó pozitív és negatív minősítéseket is kerülni, mert azt már egészen fiatalon észrevettem, mennyire tönkreteszi egy ember életét, ha a környezete szépnek tartja és ezt állandóan közli is vele. Az átlagosság vagy nem feltűnő csúnyaság kifejezetten előnyös lehet (Jane Eyre megint!), szerencsés esetben más személyiségjegyek is előtérbe kerülhetnek.  Nyilván minden gyerekemet szépnek látom, de ennél sokkal-sokkal többet vártam/várok tőlük.

Jane-Eyre-1996-film-jane-eyre-1611316-1024-576

A dicséretet, támogatást javasló könyvek azonban azt is mondják általában, hogy olyan dologért dicsérjük meg a gyereket, ami igaz és hiteles, de ez valahogy elkerüli a népek figyelmét. Mert ahhoz baromi sokat kell ám gondolkodni, tájékozódni, hogy te tudd, a gyereked pillanatnyi teljesítménye mennyire számít jónak. Először is ismerned kell a gyereket és a képességeit. Figyelni kell és feltérképezni, hogy milyen a mozgása, a gondolkodása, a hallása, a fantáziája – lehetőleg minél több területen felfedezni az adottságait. Aztán jó lenne tudni, hogy mi a kortárs átlag, hogy legyen mihez viszonyítani. De ehhez nem elég, ha a szomszéd gyerekét ismered vagy a hülye uncsitesód dicsekvését hallgatod a saját gyerekéről. Sokszor még a szakemberek, pedagógusok véleménye is kevés vagy káros, jó sokat kell olvasni mindenfélét, hogy képbe kerülj. Főleg, mert nincs tehetség hiányosság nélkül és azok ismerete legalább olyan fontos a szülő és a gyerek számára. A mi esetünkben például a kiemelkedően okos és tehetségesen rajzoló kislányról két éves utánajárás után derült ki, hogy autista, rengeteg szenzoros problémával küzd és verbálisan el van maradva a saját intelligenciaszintjétől. Nem pedig csak csendes típus, visszahúzódó, fogadja el anyuka. Tehetséggondozás és a problémás területek fejlesztése egy időben, ezt kellene minden gyereknél. És ha mondjuk nem csak az úgynevezett okosságért dicsérnének (ami sok esetben a gondolkodás képességének teljes hiányát jelenti, pusztán bizonyos információk megtanulását), hanem mindenért. Hogy jól tud fára mászni, gyorsan fut, szépen rajzol, messzire köp, gyönyörűen énekel, kedves a kisebbekkel, érdekli a világ.

Persze mindig vannak éppen aktuális trendek, tippek, amik megmondják a tutit, hogyan is kéne csinálnod. Pont mint a Biblia. Tökre meg lehet vele spórolni azt a sok időt és energiát, instant. A legutóbbi ilyen a Tigrisanya volt, most meg az van, hogy ne dicsérjük a gyereket az okosságáért, csak a szorgalmáért. Koncz Andi és a kutatók védelmében hozzáteszem, hogy azért a cikkben is benne a lényeg: “A dicséret komolysága, az, hogy mennyire megérdemelt, szintén kulcsfontosságú. A gyerekek már egészen fiatalon elkezdik mérlegelni, jogos volt-e az elismerés. Csak a 7 év alattiak vesznek mindent készpénznek.”

Ha tehát egy matematikában nagyon ügyes gyereknek azt mondod a hibátlan dolgozatára, ahogy ezt a témára felülő cikkek harsányan javasolják, hogy látszik, milyen sokat dolgoztál, az egy ordas nagy hazugság lesz, hiszen csuklóból kirázta. Egy matekból kevésbé ügyesnek viszont a négyesért is hatalmas dicséret jár, főleg, ha előtte tényleg igyekezett megtanulni. Sőt, szerintem a hármas is tök jó jegy lehet. De ha nyelvzseni gyerekem ötös angolból, akkor neki egészen máshol van az elismerés határa.

Eleve nem tudom értelmezni azt, hogy egy dolgozat, teszt, akármi eredményét egy felnőtt egyetlen séma mondattal intézze el. Nyilván én nem vagyok teljesen neurotipikus, de önmagában a jegy, a százalék nekem semmit nem mond. Megkérdezem, hogy nehéz volt-e, sokat tanult-e rá és hogy maga mit gondol a teljesítményéről. Miért akarják megúszni egyetlen rohadt mondattal, ami majd varázsütésre megfelelően motiválja a gyereket?

Értem én, hogy egy kutatásnál le kell szűkíteni választásai lehetőségekre a területet, de egy ilyen felvetésnek csak hazug eredménye lehet. Pont mint amikor azt vizsgálják, hogy a szoptatott gyerekek vagy a tápszeresek okosabbak-e . Azt is tudom, hogy a tömegeket nem lehet túlságosan árnyalt mondanivalóval meggyőzni, de ettől még szomorú vagyok, ha ilyen hülyeségeket olvasok. Néhány ember most persze elgondolkodik és talán valami értelmes dologra jut, de ezt a legnagyobb marhaságról is el lehet mondani, ez nekem nem elég.

Jane-Eyre-1996-film-jane-eyre-1612888-1024-576

From → gyerek

13 Comments
  1. hű ez nagyon izgi téma🙂

    egyrészt tökre tetszik, amit az üres dicséretről mondasz, de közben meg a nyelvzseni gyereket is megdicsérném az angol ötösért asszem – például azért is, mert azt vidzont tökre meg kell tanulnia, hogy nem csak a képesség számít, hanem a teljesítmény is. baromi jóképességű gyerekek (meg felnőttek is) el tudnak rontani iszonyatosan mindenféle próbatételt, és egy ötösért való dicséretben szerintem nem csak az van benne, hogy gratulálok, h tudod a present perfectet, hanem az is, hogy egy vizsgahelyzetben jól szerepelt, odafigyelt, koncentrált végig, satöbbi. nyilván valahogy árnyalni kell, ha azt gondolom, hogy kirázta a kisujjából, de még akkoris vizsgahelyzet volt, és abban a performancia legalább olyan fontos, mint a kompetencia.
    engem például az államvizsgán bazira megdicsért a bizottság lyan dolgokért is, aminek vagy nincs köze a tudásomhoz, vagy pont olyan, hogy a tudásomban lévő lukakat ügyesen kezeltem.

    a másik meg, de ez lehet, h iszonyatos leegyszerűsítése a dolgoknak, de nem az van, hogy amire tényleg azt gondolod, h klassz, azért dicséred? nyilván ehhez egy brutál tudatosság meg odafigyelés kell, de az őszintétlen dicséretet is érzi az ember, nem?

    • mondjuk én eleve nem ötösért dicsérek, hanem tudásért, érdeklődésért. erre nézve is vannak olyan vélemények, hogy káros, mert a gyerek nehezebben tudja elfogadni az iskolai és egyéb rendszereket. én viszont hiszek a belső értékrendben. egy nagyon jó képességű angolosnak az érdeklődését dicsérem, hogy hozzátanul, hogy fantasztikus szókincse van, ezek a hiteles dolgok, az ő részéről az ötös nem teljesítmény, bár örülünk neki persze. és persze a vizsga, abban a teljesen igazad van, hogy magát a stresszes helyzetet jól kezelte, az tényleg nagyon fontos.

      a hiteltelen dicséret is lehet őszinte, de attól még a gyerek tudja/érzi, hogy a másik fél nem a helyén kezeli őt és nem a valódi teljesítményét értékeli.

      • igen, ezért vagyok ezzel gomba, mert lélektanilag sokkal jobb persze, ha tudásért, mintha ötösért, viszont a zéletben az ötöst is fogják nézni, meg az állásinterjún a tesztet meg kutyafüle

      • hosszú távon a munkáltatót a tudás és a teljesítmény érdekli, nem az ötös. a megmérettetés, mint helyzet kezelése persze létszükséglet, meg mindenféle szocializációs cucc. de a jegyek lényegtelenek.

  2. teevee permalink

    A belső értékrend vs külső megítélés tárgyban akkor voltam beszorulva, amikor kb. 10 éves gyermekem azzal jött haza az iskolából, hogy 3-ast kapott a dolgozatára, pedig eredetileg 4-es lett volna, de észrevette, hogy a tanítónéni rosszul adta össze a pontjait és ő szólt, így aztán a tanítónéni nagyon megdicsérte és egyúttal adott neki egy jeggyel rosszabbat.
    Én meg hosszasan agyaltam, hogy most mit is csináljak, dicsérjem (kompetencia) vagy szidjam (performancia). Persze, csak utólag, akkor valami “ööööööö, hát ez igazán remek…” szintű nyökögéssel intéztem el az ügyet.

    • no igen, az összes ilyen cuccal az a legnagyobb gond, hogy az iskola folyton keresztbe tesz. egy ilyen helyzetben kapnia kellett volna valami jutalmat. egy oklevelet a becsületességről, valami kedvezményt, de minimum egy magatartás ötöst, bár azt igen rühellem.te megjutalmaztad?:)

      • teevee permalink

        Nem jutalmaztam meg, és azóta sem tudom, hogy legközelebb megtenném-e. (Teoretikus kérdés, már felnőtt.)
        Mert egyrészt alapelv, hogy becsületesen játszunk (és megadjuk a kategorikus imperatívusznak ami neki jár), a másik meg az, hogy pofonért nem jelentkezünk önként, ha nem mi hibáztunk és ha mást kár nem ért (azaz, a külső, nagyrészt átláthatatlan, befolyásolhatatlan és uralhatatlan szabályrendszer számunkra kedvező és más számára nem hátrányos anomáliáinak kihasználása a mindennapi megküzdés része).
        Szóval, nem tudtam szívből megdicsérni. :$

      • persze az is kérdés, hány éves volt akkor

  3. teevee permalink

    Kb. 10.
    De még sosem gondolkoztam azon, hogy egy adott erkölcsi kérdésre kortól függően kimenetelét tekintve eltérő válasz adható-e. Úgy gondolkodás nélkül azt mondanám, hogy nem.

    • azt gondolom, hogy olyan 8-10 éves korig még nagyon fekete-fehér a világ és egy ilyen esetnél megdicsérném, hogy őszinte volt és becsületes. de később már lehet árnyalni.

      • teevee permalink

        Igen, értem.

        De ha a gyerek szemüvegén keresztül értékelek a sajátom helyett, akkor én nem vagyok őszinte.
        Ami azon kívül, hogy önmagában is kellemetlen érzés, további duplagondolt is igényel, mondjuk még ugyanaznap vacsoránál, amikor örvendezve mesélném, hogy a kiküldött parkolási bírság csak a fele lett az indokoltnak, mert a kisrendőr elfelejtette felszámítani a legújabb füstadót. És nem, nem fogok reklamálni érte.

      • igazad van, de én ezt valahogy össze tudom magamban egyeztetni:)

Trackbacks & Pingbacks

  1. Jegyek | Vaslédi

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: