Skip to content

Nosztalgia

August 16, 2013

Az a baj a gyerekkori emlékekkel, hogy megbízhatatlanok. Az érzéseim ettől még persze lehetnek hitelesek az adott dologgal kapcsolatban, de most felnőttként sokszor másképp látom, más szempontokat is figyelembe veszek. Hasznos ez, még ha néha csalódást is jelent.

Egyszer facebookon azon vitatkoztunk valakivel, hogy mennyire lehet valódinak elfogadni az iskolával kapcsolatban szerzett gyerekkori tapasztalásokat. Én aztán sose fogom senki érzéseit kétségbe vonni, de azt hinni, hogy a helyzet tényleg olyan volt, aminek én megéltem, hiúság lenne. Egy gyerek nézőpontja jóval szűkebb, mint egy felnőtté, nincsenek még releváns tapasztalatai és a függő helyzet is iszonyúan torzít, Sokszor egyszerűen _muszáj_elhitetnünk magunkkal, hogy ami történik, az jó. Sokszor meg észre sem vesszük, hogy abúzálva vagyunk. De majd jön Isolde és megmondja.

Ez a múltkori kötelezős beszélgetés előhozott egy csomó emléket és újra elővettem néhány könyvet. Azt kell, hogy mondjam, még sokkal kevesebb a valódi jó történet, mint gondoltam, eléggé el is ment a kedvem a pöttyös és csíkos cuccoktól.

A komcsizás miatt belenéztem például megint a Földrengések szigetébe és az bizony kemény propaganda. Azt mondta egy hozzászóló, hogy utópisztikus. Ja, ahogy egy komcsi elképzelte annak idején a tökéletes társadalmat. Központi Diáktanács, minden szarrá szabályozva, full úttörő, KISZ és VIT filing. Elég szar lenne, ha ez várna ránk. Fogalmam sincs, Fehér Klára hitt-e benne, de nem is érdekel. Félre tudom tenni, mert a történet maga izgalmas és érdekes, tele valóban egyedi ötletekkel, de mondjuk együtt: ugyan kérem!

Még mindig Fehér Klára: Mi, szemüvegesek. A cél jó, neveljük le a gyerekeket a csúfolódásról. Mélyen átérzem a témát, én is szemüveges voltam és tényleg csúfoltak. De annak sem örültem, ha hülyének néztek, márpedig ez a könyv a dedó maga. Tízéveseknek azzal jönni, hogy a főszereplő világoskék testvért, bohócot meg oroszlánt képzel magának? Ne röhögtessenek már. Mellesleg pedig anyuka agresszíven leugatja a gyereket, akire különben iszonyú terheket rak, de nem hajlandó odafigyelni rá rendesen. Értem én, hogy korszellem, én is hasonlóan nőttem fel. De ha a kortárs Astrid Lindgren és Roald Dahl képes volt másképp gondolkodni, akkor elvárom a többiektől is. Minek adjak a gyerek kezébe sokadrangú könyvet csak azért, mert magyar, ha van olyan külföldi, ami tényleg időtálló?

A másik, amit levettem a polcról Szabó Magdától az Álarcosbál volt. Jézus. Hogy az micsoda egy modoros, idegesítő, ostoba egy kacat. Pont olyan, mint a korábban kárhoztatott nyomorult fiúkat központba állító sztorik. Nagymama és apuka tizenx évig bezárkózva a gyászukba nevelnek egy kislányt. A mi kis árvánk, csak így mutatják be. Child abuse at its best. Nem elég egy hülye, de ketten tolják, egymást erősítve, gratulálok. A végén persze minden szép és jó, de akkor ami addig volt már okés? És a komcsisághoz: “Azok a hidak, kohók, erőművek, amelyeket az ő tanítványai valaha tervezni fognak, idők végezetéig hirdetik majd az emberi alkotóerő diadalát.” Ha már muszáj volt ilyeneket beleírni, legalább ne ilyen szánalmasan. Vagy ezt paródiának szánták?

És akkor Viharos mennyország Palotai Boristól. Ez volt a legszörnyűbb, mert emlékszem, hogy szerettem, nem csak kicsiként. Hogy mennyire azonosultam Sárikával. Nos, Sárikával nincs is baj. De a harmincon felüli fickó, aki az anyjával él és akit az anyja szolgál ki, akinek nem meri elmondani, hogy jár valakivel, az ne legyen már semmilyen korban se normális, légyszi. Különösen, amikor anyuka aktívan megpróbálja tönkretenni a fia összes kapcsolatát, szomatizál, zsarol, hazudik. Ez nem szeretet, ez gonoszság, van róla könyv Mérgező szülők címmel. És itt teljesen normális, sőt, az áldozat a hibás. Na elmennek.

Részemről kuka mind. Nem azt mondom, hogy az összes csíkos, pöttyös olvashatatlan. Csak azt, hogy a nosztalgia súlyosan befolyásoló tényező. Most még megnézem a Janikovszkykat is és imádkozom.

Viszont. Kihagytam a múltkor a Nyakigláb apót és a Kedves ellenségemet a felsorolásból, azokért most is vállalom a felelősséget. Kevésbé ismert a dán Bibi sorozat, amiben az állomásfőnök egyedül nevelt kislánya rendszeresen megszökik hetekre, de apuka megbízik benne és hagyja. Kicsit Pippi szerű, csak nincsenek különleges képességei, azon kívül, hogy képtelenség megijeszteni.

20 Comments
  1. Ez de jó volt. Az álarcosbál nemrég jutott valahogy eszembe, de nem tartottam rossznak, csak “szokásosan’ Szabó Magdásan szörnyűnek. A lózungok és a happy end mögött maga a borzalom. Nem is való gyerekeknek szerintem.
    Viszont a Bibi… Hát köszönöm. Nem tudom mióta keresem, hogy mi volt a címe annak az imádott könyvembek. Az írót is kérlek.

  2. bibi, tényleg. asszem a másodikat jobban szerettem, annyire poénnak tűnt, hogy együtt meg akarnak fázni vagy mi a pék volt, meg valami labirintus is talán.

    az abigél király, pont pár hete próbáltam meg a hangoskönyvet, attól mondjuk a hideg kiráz, úgy affektál szegény piros ildikó.

    janikovszkyból amiket a réber illusztrált, azok isteniek (a kire ütött ez a gyerek meg a hét bőr meg a már iskolás-már óvodás), és csíkosból van az aranyeső, amit nem mertem elővenni egy ideje, mert mi van, ha.

    • pont az aranyesőt olvasom:) a réberes janikovszkyk gyanún felül állnak.

      • Na arra kíváncsi leszek, mint mondasz, mert nekem pont kellemes meglepetés volt tavaly, amikor elővettem és azt hittem rémes lesz, de mégse volt az, csak mosolyogtam az ideológián viszont Burián viselkedése és fejlődése teljesen hiteles volt még mai szemmel is.

  3. A múltkori posztban többen írták a Bezzeg az én időmben címűt, olvastam vagy hatszor, ezért az az illúzióm, hogy emlékszem rá, és mintha mentes lenne az ilyen nevetséges betoldásoktól. Most eszembe jutott még egy sorozat, igaz, más kor, későbbi, nem a pöttyösök ideje, de sok jó könyv volt benne, abban jelent meg a Adrian Mole első pár kötete anno, A nagy Gilly Hopkins stb.

  4. Na, hát Aranyeső. Nem rossz, nem olyan rossz, mint amiket itt ekéztem. Bizonyos részei nagyon közel állnak hozzám, pont így bámultam a belvárosi osztálytársaim családját és lakását, hallgattam és nem értettem, amit beszélnek. Voltam ilyen sok szempontból, mint Burián. Maga a lány hihető. De ami történik vele, az megint csak klisé és komcsi. Én ezt nem látom fejlődésnek, csak betörésnek. Nem egy ember töri be, hanem az egész kedves magyar társadalom. Egyetlen részletesen ábrázolt normális férfi sincs a sztoriban (Thelbisz nem számít, mert róla nem tudunk eleget), kivétel nélkül mind abúzálja Ágnest és a többi nőt, sírnivaló. Az külön borzasztó, hogy a megmentőnek beállított Andris is pont ilyen, csak látszólag kedvesen csinálja. Bizonyos szempontból jó kis korkép ez, végtelenül szomorú. Az ügyeskedések, a mindent átitató szexizmus és erőszak. Sokat változtunk, legalább ennyi biztos. Janikovszky annyival több lehetett volna, ha nem ebbe az országba születik. Egyértelmű a tehetsége, de ez így nem több, mint egy jóféle Szilvási. Mondjuk ebben a kategóriában, a fiatal felnőttesben még pozitív kortárs külföldi példát sem tudnék hirtelen mondani, úgyhogy simán lehet, hogy az átlaghoz képest jobb ez, mint hiszem.

    • Apropó Szilvási, az Egymás szemében-ben én nagyon szerettem, hogy Tamara majdnem lelövi Betlit. Nem lesz rá szükség, de ha lenne, lelőné🙂

      • az Egymás szemébent sose fogom megérteni, hogy sikerült ilyen jóra. tudom, hogy nem jó könyv, de tizenévesként még nem láttam senkit, aki ne szerette volna. mármint lányt persze.

      • Nekem volt egy fiúm is, aki szerette🙂

      • nem mondod:)

  5. Ilyesmi sztorikat szeretnék a fiatal felnőtt lányoknak, mint az An Education: http://youtu.be/Bkvh6oRMXno

  6. A nagy Gilli Hopkins, Adrian Mole, Danny a szupersrác, A hazudozó, Ringo Star meg a Nöstlinger könyvek rémlenek, hogy jók voltak.

    • Nöstlinger tényleg aranyos, bár nekem messze nem Dahl színvonalú.

  7. Elolvastam azzal a lendülettel Fehér Klára: Oxygéniát is, nem csaj a főszereplő, viszont nagyon érdekes disztópia, bennem felmerül, hogy antikommunista társadalomkritikának szánta? A lebutított dolgozó nép, akik ingyen egyforma szürke ruhát és egyforma játékokat kapnak meg egy ostoba ideológiát, amiben boldogan hisznek, meg van az értelmiségi réteg, akiknek tilos gondolkodniuk, ezt folyton ellenőrzik is, és ha gondolkodsz, megbüntetnek, és a száz család, aki mindennek a gyümölcsét élvezi. Vagy tévedek?

    • hm, ezt nem olvastam még

      • Kíváncsi lennék, mit szólsz hozzá, mert mindenhol a környezetvédelmi tanulságot emlegetik, pedig nekem annyira társadalomkritikának tűnik.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: