Skip to content

Nobu megint

July 23, 2013

Annak idején, a nyitás után nagyon odavoltam a Nobutól (pedig igazán nem úgy mentem oda), úgyhogy most igen kíváncsi voltam, milyen hatással lesz rám. Különös tekintettel a közeli The Big Fish látogatásra. Továbbra is csak jót mondhatok, ez a helyzet.

Magyarországon minél híresebb valami, annál megosztóbb. Bizonyos emberek már csak a márka érzelmi és anyagi értéke miatt is helyből rajonganak, mások viszont pont a marketingbe fektetett rengeteg pénz miatt húzzák a szájukat. Nyilván én sem tudok előítéletek nélkül közelíteni, de azért mindig igyekszem a valódi tapasztalatokra koncentrálni. Így esett ki nálam például a rostán a Costa (borzalmas ár-érték arány) és maradt fenn a Starbucks (nem járok sokat, de ha már, akkor inkább hozzájuk).

Nobu-Budapest-Andy-Vajna

Számomra az ár-érték arány a kulcs, inkább eszem kevesebbet több pénzért, de az tényleg érje meg a belefektetett anyagiakat. (Az igazsághoz hozzátartozik azért, hogy nagyon ritkán eszem/iszom fizetősen a drága helyeken. Mondjuk az olcsókon is, hajlamos vagyok inkább otthon enni és majdnem mindig viszek magammal kávét/teát termoszbögrében az útra.) Nem csak az étel/ital minősége fontos, de azt is szeretem, ha a kiszolgálás is profi. A szélsőséges szertartásosság fáraszt és taszít, viszont egészen el tud bűvölni, ha a felszolgálók tudják, mit hoznak ki és még egy kis alapanyag jártasságuk is van.

Most visszaolvasva a Noburól a nyitás után írt lelkendező cikkemet, azt kell, hogy mondjam, a helyzet legalább olyan jó, mint volt. Sőt. Az alapanyag minősége továbbra is tökéletes, a felszolgálás, pedig közben jelentős volt a fluktuáció, még mindig kedves és megdöbbentően kidolgozott. ( (Minden étel minden összetevőjét ismerték!) A szószok és a desszert pedig vagy még jobb volt, mint akkoriban vagy én tudtam jobban értékelni.

IMG_20130711_145420

Az elképesztően erős mezőnyből ezúttal meglepő módon nem a homár emelkedett ki (annak kicsit elnyomta az istenadta ízét a vargányás szósz), hanem a tonhal jalapeno mártással és a rombuszhal mangó salsával. Bár egyébként fanatikus rajongója vagyok a libamájnak, a perzselt lazac sashimi libamájjal balzsamecetes mártással nekem sok volt. Külön-külön jobban tudok értékelni két ennyire csodás ételt. Ettünk még feketebabbal gőzöld sügért, óriásrákot tempurát wasabi aiolival (a tempuráért még mindig nem rajongok), rákkal töltött empenadast és ropogós rizsfalatokat pikáns tonhallal.

A Nobu tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy van már értő közönsége a halnak, a vásárlók egyik kedvence is rombuszhal, meg persze a híres black cod. Sajnos, a vendégek 80 százaléka még mindig külföldi, de a visszajelzések szerint azok a magyarok, akik kipróbálták, a külföldi Nobukba is igyekeznek eljutni. Ott aztán mindenki megtapasztalhatja, mennyire nem is drága tulajdonképpen a pesti étterem.

Fura módon most óriási hatást tettek rám a szószok is. Talán azért, mert nemrég voltunk a Big Fishben, aztán meg a Kempinskiben is brucholtunk egyet (a rák zseniális volt) és így maguk a tengeri herkentyűk nem nyűgöztek le annyira, viszont az ízek, amikkel körítették elképesztően fantáziadúsak voltak. Annyira ráindultunk a szószokra, hogy külön erre a célra kért kiskanállal kóstolgattuk őket, egy élmény volt.

A desszertet sem hagytuk ki természetesen, szerencsére sikerült itt is kóstoló tálat kapni, így néhány korábbi jóbarát mellett rajongásomnak egy újabb tárgya is akadt. Jelentem: a csokoládé fondant, ami a Nobu Bento boxból már ismerős, még mindig hihetetlenül finom. Na pont ezt a fajta csokoládé jelenlétet hiányoltam a múltkor a The Cake Shop belga csokitortájából (és az összes többi csokis termékükből egyébként). Nekem még mindig lehetne erőteljesebb a zöld tea fagyi, de a fondant annyira jó, hogy semmi más nem számít. A sajttorta is visszatérő versenyző volt és továbbra is az egyik legjobb, amit valaha ettem. Meg is kérdeztük a szakácsot, hogy ugye nem Philadelphia? De igen és ez a durva, hogy ugyanabból az alapanyagból mennyire, de mennyire eltérő minőséget lehet létrehozni. A desszertek sztárja azonban jelenleg kétség kívül a passiógyümölcs brulee kókusz habbal és forgácsokkal, valamint fagylalttal. Az elnevezés sajnos képtelen érzékeltetni, hogy ez az édesség milyen érzékien finom, nem tudok olyan helyzetet elképzelni, amikor ne lennék képes egy ilyet megenni. Nincs túlcukrozva, friss, gyümölcsös, végtelenül jól kitalált és megvalósított darab.

Az a helyzet, hogy szerintem a Nobu cukrászata (saját, nagyon helyes cukrászuk van ofkoz) benne van az itthoni top 5-ban, nem mintha az sajnos annyira nehéz lenne. Nyilván nem feltétlenül akarják ezzel marketingelni, de tökéletes hely csajoknak és más édességrajongóknak egy-egy délutáni tea-desszert leüléshez. Persze jóval drágább, mint mondjuk a Cake Shop, a Nobuban konkrétan 3x annyiba kerül egy sajttorta. De legalább 5x olyan jó. Én biztosan el fogom vinni a gyereket, akit mostanában próbálok az édes ízekben való különbségtételre nevelni.

IMG_20130711_153404

From → kaja

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: