Skip to content

Náci gyerekek

July 15, 2013
Lore

Szeretem azt gondolni, hogy bárhová születek, megtalálom a helyes válaszokat, az egyéniségem képes lett volna felülírni a környezet hatásait. Bizonyos szempontból sikerült is, bár azért a kihívás messze nem volt akkora, mintha egy keresztény szektában vagy egy náci családban sikerült volna felnőnöm.

Lore-ról először a filmes előzetes miatt hallottam és azonnal tudtam, hogy látni akarom. Annyira gyönyörűek a képei (eléggé Terrence Malick hatású) és a téma, hogy milyen hatással van egy náci családra a bukás is érdekes volt. Aztán a Lore megnyert egy rakás fesztivált is, köztük a Titanicot, de én még mindig nem láttam. Viszont megkaptam a könyvet.


A film előzetese alapján valami egészen másra számítottam, bevallom. A rövidke kis könyv története persze körülbelül azonos, vége a háborúnak, Lore apja hadifogoly, az anyja is táborba kerül, mivel náci és a tizenéves lánynak kell négy testvérét valahogy eljuttatnia Hamburgba a nagymamához. A hátoldali ajánló szerint érzelmekkel teli regény, no, ez így túlzás. Egyrészt ez a terjedelem igen távol áll egy regénytől, hiába adnak neki kemény fedelet és külön papír borítót, hogy komolynak nézzen ki. Másrészt a stílusa a legkevésbé sem mondható érzelmesnek. Ez nem feltétlenül baj, csak felesleges olyat ígérni az olvasónak, ami nincs benne.

728914Rachel Seiffert, a rendkívül szimpatikus szerző saját családja történeteire alapozva írta meg a Lore-t és szélsőségesen szikár, távolságtartó stílussal próbál objektív  és kívülálló maradni. Tudom, hogy ez divat most, nem kellenek hosszú és részletes leírások a tájról, főleg nem arról, mi történik a szereplők lelkében, tekintsük kompetensnek az olvasót, majd ő hozzáképzeli. Nyilván vannak olyan olvasók, akik képesek erre, én a félelmetesen fejlett empátiám ellenére nem.

Ha belegondolok az agyammal, akkor persze körülbelül el tudom képzelni, miket gondolhat, érezhet egy olyan gyerek, akit nácik neveltek és aztán kénytelen megkérdőjelezni a család és az ország értékrendjét. De én nem erre az élményre vágytam, amikor belekezdtem, érezni is akartam azt, amit ők. Végig akartam követni, ahogy Lore és a többiek rájönnek, a szüleik tévedtek, a valóság más.

Fura módon a hatalmas hiányérzet ellenére úgy érzem, tényleg nagyon jó könyv a Lore, komoly mestermunka. Sajnos nem nekem való, én több szót akarok, több érzelmet, több részletet. Így messziről ugyan látom, milyen szépen megírt, mennyi gonddal lecsupaszított, de ez számomra túl mesterséges élmény.

From → könyv

4 Comments
  1. jééé, tényleg, nekem ugyanez volt a film (csak nem tudtam ilyen szépen megfogalmazni :))! hogy érzemén, hogy ez jó, csak mért vagyok ennyire sötétben hagyva, hogy mi van a fejükben, az furavolt.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: