Skip to content

A nagy hal

July 9, 2013
IMG_1068

Gyerekkoromban utáltam a halat. Illetve azt hittem, hogy utálom, mert ahogy anyám készítette (rántva), az még a ponty ellen is merénylet volt. Aztán aránylag hamar, 18 évesen rájöttem egy olaszországi út során, hogy a hal az jó. És a kagyló, a rák, a kalamári meg az összes többi. Az már csak ráadás, hogy még egészséges is.

Ismét tesztes-ajánlós cikkeken dolgozom a Nők Lapja Cafénak, úgyhogy lesz gasztro, arckezelés és masszázs rogyásig. Tekintettel rá, mennyire keveset fizetnek egy ilyen cikkért, olyan témákat választok, amiket nagyon élvezek legalább. Az első cikk a halas éttermekről szól, a Big Fish-sel kezdtem és nehezen tudom elképzelni, hogy ennél jobb legyen a folytatás. (Izé, bejött a Nobu is, szóval azért lesz verseny.:))

Nyitás óta figyelem őket, azt olvastam, annyira jók, hogy többször elfogyott a hal, mert a népek mindent felettek. Tekintettel rá, hogy a Big Fish mögött a legnagyobb magyar halforgalmazó cég, a budaörsi halpiacot is üzemeltető PLP Seafood áll (a Nobu is vásárol tőlük, khm), ez nem kis teljesítmény, mert nekik aztán van haluk. Persze bizonyos határok közt.

A Big Fishben a tenyésztett halak adják az alap kínálatot, a napi ajánlat pedig azon múlik, mit fogtak a halászok. Amit reggel kifognak mondjuk Görögországban, az délután már Budapesten várja a vásárlót. Ha volt skorpióhal vagy papagájhal, mint a tesztevés napján, akkor lesz az étlapon is, ha elbújtak, akkor pechünk van. Persze a hal (átmenetileg) megmenekült, ennek is lehet örülni, bár a halakkal kapcsolatban nagyon nehezen tudok empátiát gyakorolni. A tengeri emlősök persze egészen más tészta, de szerencsére sem delfin, sem bálna nem kerülhet sem a piacra, sem az étterembe a hatályos szabályok értelmében.

IMG_1063

Bár a Big Fish eredetileg halbüfének indult, az Andrássy úti helyszín miatt nyilván akkor sem valami sima sütödének tervezték, de most már egészen biztosan inkább bisztro. Elegáns tér, feltűnően nagy és lelkes személyzet, hatalmas hűtővitrinek, nagy választék és remek borok.

IMG_1074

Én őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ekkora sikere lesz a helynek, tök jó, hogy annak idején nem kérdeztek, hanem belevágtak. Napi 300 vendéget is kiszolgálnak, ráadásul többségük állítólag magyar. A nép kedvence, meglepetés! a tintahal és a garnéla, de a különlegességek is jól fogynak. Simán valami kevésbé karakteresre tippeltem volna, elnézést kérek a magyar polgároktól, amiért hajlamos vagyok őket alábecsülni.

Előétellel kezdtünk: mascarponéval töltött füstölt lazac, narancsos-édesköményes tintahal polipsaláta és füstölt vörös tonhal narancsos paradicsomsalátával és mandarinolajjal. Ebben a növekvő sorrendben voltam oda értük pont. A lazac is jó volt persze, de a polipnál jóval nagyobb volt a minőségi különbség az általam megszokotthoz képest (ezután soha nem veszek se konzervet, se mirelitet), a vörös tonhal meg a csúcs ebben a sztoriban. Nem kis részben a marinált koktél paradicsomoknak és Giuseppe mandarinolajának köszönhetően.

Kértem levest is, mert azt szeretem és jól tettem. Skandináv jellegű vajas-tejszínes lazac leves volt a versenyző, a biztonság kedvéért egy kis rákkal és kagylóval, az évszak miatt pedig némi citrommal. Ha nem kellett volna mást is enni, ebből kétszer ennyit is betoltam volna. Tudom, hogy nem mindenki rajong a levesért, de szerintem, ha jól csinálják, a lé egy csodálatos összesítése a benne lévő ízeknek, minden kanállal élveztem. A barátnőm szerint a marseille-i hallevesük is zseniális.

Ha már volt papagájhal (elég vicces feje van neki), az volt az egyik főételünk, a másik meg kalamári. Annának jobb lehet a hal-ízlése, mert rá nagyobb hatással volt a papagájhal, én bevallom, hogy nem éreztem annyira különlegesnek. De mondom, a fehér húsú halak közti különbségeket valószínűleg kevésbé tudom érzékelni. Persze az is lehet, hogy a csodálatos édesburgonya püré vonta el a figyelmem, imádom ezt a zöldséget. A kalamáritól viszont teljesen elájultam. Ha van olyan, aki azt hiszi, nem szereti a kalamárit, tessék megkóstolni a Big Fishben, mert simán lehet, hogy nagyon is ízleni fog. Jól is volt elkészítve (a Baldaszti Kitchen egyik volt szakácsa tolta:)), de az a gyanúm, hogy nagyobb részben az alapanyag minősége számít. Mérföldekre volt a textúrája az átlagosan elérhető kalamáriktól, kezdem azt hinni, én jobban szeretem a kalamárit, mint a rákot.

IMG_1077

A nemrég érkezett új séf, Gátfalvi Béla cukrászt is hozott magával, úgyhogy nem kevéssé vártam a desszertet. A panna cotta és a brownie közül nekem az előbbi volt leginkább maradandó élmény, nyilván azért is, mert ennyi kaja után a brownie már kicsit sok volt. De azt hozzá kell tennem, hogy jófajta csokiból volt, egy kellemes joghurtos krémmel a tetején, nem túlcukrozva és az utolsó morzsáig befaltam. A panna cotta viszont tökéletes zárás volt, szintén nem túl édes, még a karamell sem.

Ittunk bort is, egyik finomabb volt, mint a másik, egyne emlékszem a nevére, a rosét Nyáridőnek hívták, tökéletesen hozta, amit ígért: virágok és gyümölcsök. És persze betoltunk egy málnaszörpöt és egy házi limonádét is. Nekem az utóbbi ízlett jobban, de a málnaszörp is igen autentikus volt.

Ha fizettünk volna, bor és üdítő nélkül 12880 forintba került volna mindez. Hogy megéri-e, az nyilván azon múlik, mennyire fontos a hal minősége. Ha azt gondolod, hogy igen, akkor nincs mit tenni.

From → kaja

One Comment

Trackbacks & Pingbacks

  1. Halak megint | Vaslédi

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: