Skip to content

A legjobb fagylalt

April 30, 2013

Nem egészen értem, miért, de a fagylalt Magyarországon ugyanolyan hitkérdés, mint az abortusz, elképesztő vitákat lehet vele generálni. Pedig nem is eszünk olyan sok fagylaltot és az ország nagy részének fogalma nincs a minőségről, mert életében nem kóstolt még prémium terméket. De véleménye azért mindenkinek van persze.

Bevallom, seo miatt adtam ezt a címet a posztnak, eszem ágában sincs megmondani, melyik a világ legjobb fagyija vagy az országé vagy Budapesté. Ahogy öregszem, egyre megengedőbb vagyok, tőlem mindenki azt eszik, amit akar, meg amire van pénze. De az azért klassz lenne, ha legalább elismernék a népek, hogy amit esznek az szar. Tudom-tudom, túl sokat kívánok.

Én egyébként nagyon szeretem a fagylaltot. Meg az egész család is, télen is eszünk, de attól tartok, még így sem közelítjük a nagyfogyasztók szintjét, például még soha nem ettem meg egyedül egy egész doboz Haagen-Dazst, sőt, még ketten is csak hatalmas áldozatok árán sikerült kivégeznünk egyet valami évforduló alkalmából. Haagen-Dazst egyébként, ahogy Ben & Jerryt sem eszünk az utóbbi időben, egyszerűen nem éri meg. Nem nagy örömmel írtam le ezt a mondatot, de ez a helyzet. A Lidl vanília fagyija nyilván nem annyira finom és nincsenek benne csokiból készült banánkák, de hát az élet nem habostorta és nem mondok le a lazacról a prémium fagyi kedvéért, ez van. A sajátmárkás cuccok egyébként még a franciáknál is hasítanak, az úgynevezett nagy márkákkal csak nálunk lehet kiszúrni az emberek szemét (450 forint egy vacak Magnumért, röhej).

ice-cream1

a világ egyik legnépszerűbb Haagen-Dazs íze: strawberry cheesecake

Régebben írtam egyébként egy tesztet a prémium márkákról, elég jó buli volt, hetekig tele volt a mélyhűtő baromi jó fagyikkal, alig fért bele más.  Azt gondoltam volna, hogy a Mövenpick meg fogja tudni vetni a lábát a piacon, de úgy tűnik, még az éttermek is sajnálják rá a pénzt. Elárulom, hogy amikor legutóbb kérdeztem, még a Four Seasonsben sem Haagen Dazst adtak, ez itt ennyire nem presztízs.

A gombócos fagyik területén még kínosabb a helyzet, én nagyon kevés helyen vagyok csak hajlandó fogyasztani. Amíg volt Lukács, az volt a kedvenc, sokat gondolunk is rájuk nagy szomorúsággal. Előtte évekig a Városmajor utcait imádtuk, de ugye az nekünk nem a szomszéd, és az utóbbi években már mintha megkopott volna a glóriájuk. És bazi drágák is, mintha már 300-nál járnának adagonként. A Gerbeaud is évek óta benne van a top 3-ban Pesten, csak arra kell vigyázni, hogy két helyen is árulnak, az egyiken gagyi Carte d’Ort (merhogy szerződésük van a céggel és kötelező nekik, asszem), a másikon a sajátjukat. Házi sütésű tölcsérrel, elég menő.

Teszteltem a Várit is és a fagyijukat szerettem (a krémes botrányosan rossz volt), de annyira messze vannak, hogy nem járunk vissza. Pedig csináltam velük interjút is a fagylaltverseny után, nagyon helyes emberek. Mert voltam ám nemzeti fagylaltversenyen is. Első évben még nézőként, már akkor rohadtul kiakadtam a cukrász kamarán, ami szervezte az egészet, begyöpösödött, arrogáns bagázs. Erre következő évben meghívtak zsűrizni, életem egyik legundorítóbb élménye volt. Ugyanis muszáj volt minden fagyit megkóstolni, akadt olyan, amit nem bírtunk lenyelni, egyből köptük a mosogatóba. És ezeket az emberi fogyasztásra alkalmatlan löttyöket még versenyeztetik is, ahelyett, hogy betiltanák.

Tavaly volt 1-2 nagyon jó saját íze Varga Gábor popup fagyizójának a Deák téren, nem tudom, visszatér-e az idén. A fentieken kívül én még a Fragolában és a Levendulában vagyok hajlandó fogyasztani, de sajnos egyik sem hibátlan. Az egyes ízek minősége ugyanis egyenetlen és igazán nem érzem feladatomnak, hogy a saját pénzemen kísérletezgessem ki, mi ehető és mi nem. A Fragolában a legjobb a gorgonzolás volt eddig és nagy előnyük, hogy este sokáig nyitva vannak. A Levendulában a bazsalikomos citrom remek, de például a tejkaramella teljesen érdektelen.

A gyerek kedvence egyébként a mangó (a Lukácsban is az volt egyik sztár), azt itthon gyártom a Culinarisban vásárolt mangószószból és joghurtból nagy mennyiségben ikeás tartókban. Az a mondás ugyanis, hogy abból annyit eszik, amennyit akar. Elég sokat.:)

From → kaja

14 Comments
  1. “De az azért klassz lenne, ha legalább elismernék a népek, hogy amit esznek az szar”
    ha azért eszem szart, mert arra telik, akkor miért csinálnék ilyet?🙂

    • Moci permalink

      Ezt nem értem. Ha csak arra telik megeszed a szart is, és finomnak mondod?

    • kardikám, az igazság szabaddá tesz:) én legalábbis jobban érzem magam, ha nem tagadom a valóságot. tudom, hogy ez túl nagy elvárás úgy általában.

      • szerintem ez tök nem az az eset. engem például napi szinten rémesen frusztrál, hogy kurvára nincs pénzem, úgy leginkábbis semmire. az, hogyha még pontosan tudom is, hogy minden, amit veszek magamnak, az valójában szar, abból az lesz, h annak sem tudok örülni, amikor direkt azért veszek valamit, hogy örüljek neki.

      • nyilván nem az van, h a random kisbolt fagyizója szerintem rossz, de ennek ellenére veszem – természetesen érzem a különbséget a jó meg a rossz között.
        de nem igazán látom, mi jó származik abból, ha a kényszerűségből vállalt kompromisszumos megoldásra még tudatosítom is magamban, hogy “igen-igen, ez bizony nem jó, ennél sokkal jobbak vannak, és azt te nem engedheted meg magadnak”

      • erre azért nehéz valamit mondani, mert sokszor érzem úgy, hogy spórolok, de legalábbis priorizálok. és volt olyan időszak 25 éve, amikor napi 20 forintból kellett két személyre kaját gyártanom. de ezeket nem lehet összehasonlítani egy másik ember pénztelenségével, már eleve más szinten kezdjük el a helyzetet negatívnak érezni. szóval még mindig csak azt tudom mondani, hogy igen, én tudatosítom magamban, hogy több mint egy éve nem ettem haagen-dazst, mert nem fut rá. és rosszabb minőségű, de még elfogadható lidl fagyit eszem. ha csak ennél rosszabbra lenne elég a pénzem, azt hiszem, nem vennék fagyit egyáltalán. azt a szintet, amikor az embernek mondjuk csak teszkós kenyérre van pénze, nem tudom átélni. csak szeretném hinni, hogy akkor is képes lennék szembenézni azzal, hogy rossz kenyérre van csak pénzem. de mindez elméleti ügy csak, ezért hiteltelen.

      • erre csak olyanokat tudnék mondani, hogy találd meg, minek tudsz örülni mégis, lásd meg a szépet, blabla, ennek meg nem biztos, hogy itt az ideje.

  2. Ez tényleg nem lett túl megmondós🙂 Pedig fagylaltügyben én is szenvedélyes vagyok.

    Haagen Dazs, igen, az az etalon. A többi “szart” nem eszem, akkor sem, ha párszáz forintért adják. Amúgy amikor már pofátlanul sok pénz ment HD-ra, illetve megelégeltem a kalóriatartalmát🙂 valamint azt, hogy jó pár ízt nem ehetek a joghurt/laktóz miatt, akkor 3 doboz HD áráért vettünk egy fagylaltgépet, ami azóta is szuperul működik, pedig szezonban van dolga rendesen.

    David Leibowitz az isten – http://www.davidlebovitz.com/books/ – fantasztikus ízek, semmivel nem bonyolultabb összerakni, mint egy mérsékelten kutyulgatós desszertet, simán lehet lefaragni a kalóriákból az eredeti recepthez képest, ha túlzás. Én a házi ínyenc fagyira esküszöm (és a gép, az kell hozzá, mixelni nem ugyanaz.)

  3. hönny, nem hagy reply-olni.
    de akkor ugyanarról beszélünk sztem, csak máshogy vagyunk drótozva.
    én úgy érzem, h nekem jobb attól, ha azt játszom, h amit vettem az kurvafinom (és amikor éppen tényleg haagen dazst eszem, akkor nopláne örülök neki, hogy de ez meg még annál is jobban).
    szóval szerintem tudok örülni annak, ami van, de ha folyton tudatosítom magamban, hogy de azért ennél még van sokkal minőségibb, attól pont, h sokkal nehezebb.

    ez így ugye érthető?:)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: