Skip to content

Bonjour tristesse!

January 13, 2013
IMG_7160

Attól tartok, mostanában egyre jobban értékelem a szomorúságot, mint érzelmet és ezért kifejezetten kívánatosnak tartok szomorú hangulatú könyveket. Nem tragédiára, drámára gondolok, semmi öngyilokba torkolló borzadály, szimpla, tartós szomorúság, ami ott rezeg, de mégse baj, barát.

Az időutazó felesége kapcsán szóba került a téma, és továbbra is úgy gondolom, hogy Clare és Henry története szomorú. Jó, persze, igaza van Enikőnek, harc és erő és odaadás (fuj, de utálom ezt a szót, szinte mindig csak nőkre mondják), de legfőképpen romantika. Az azonban a kezdetekről valószínű, hogy nem lesz ebből közös, boldog öregkor, nekem kezdettől fogva átjárja az egész sztorit a szomorúság.

Nincs ezzel baj, nyilván nem tőlem halljátok először, hogy a szomorúság valid emberi érzés, amit nem kell elnyomni, inkább megélni. Ráadásul szomorú könyvet sokkal szebben lehet írni, jobbak a jelzők. És most még az évszakhoz is megy.Az a fene nagy boldogság mindig gyanús.
B970946Valószínűleg a speciális idegrendszeri elváltozás miatt jutott eszembe az időutazóról rögtön A citromtorta különös szomorúsága Aimee Bendertől. A főszereplő, Rose kilenc évesen jön rá, hogy az ételek ízéből megmondja, mit érzett a szakács készítés közben. A címből már látható, hogy Rose anyukája, aki azt a bizonyos citromtortát sütötte, nem volt túl vidám. Csendesen diszfunkcionális házasság, egy autista testvér, aki szintén rendelkezik egy igen szokatlan képességgel, amelyet később tökélyre fejleszt. Értelemszerűen sok szó van a könyvben kajáról, nekem már itt tetszett, gyönyörűek a leírások és szinte minden szereplő értelmes ember – elég ritka felállás. Rose persze szenved, mert ahogy gondolatot olvasni nem jó, úgy az anyád, a konyhásnéni, a nagyi és a többiek (legtöbbször negatív) érzelmeibe belelátni sem kellemes, főleg nem gyerekként. Azért a végére jobb lesz, nagyon drukkoltam neki, megtalálja a neki való helyet. A borító fájdalmasan ronda, sajnos, a Gabo nem jeleskedik ezen a területen, pedig sokszor nagyon jó könyveket hoznak be és emiatt a célcsoport nagy része rá se néz.

B1004225A másik ilyen szomorúságos, amit tavaly olvastam, a Madárasszony, Finy Petra első könyve felnőtteknek. Mivel a gyerekeknek szóló Finy könyvek elég bugyuták és modorosak, semmi jóra nem számítottam, de Anna a Libritől olyan szívhezszólóan tud beszélni a könyveikről, hogy elhoztam. És aztán nagyon hálás voltam, mert tényleg elképesztően jól sikerült, első könyvnek főleg. Az alapfelállás itt se vidám ofkoz, a főszereplő anyukája depressziós volt, folyton meg akarta ölni magát, amikor meg nem, akkor más kalandok voltak. Az apukája se valami kiegyensúlyozott ember, a nagymamája viszont boszorkány. Lea azért így-úgy felnő, nyilván neurotikus, mint a fene, de legalább szereti a természetet, mert azt jól megtanította neki az anyukája. Engem igazán nem érdekelnek a madarak, nem is nagyon emlékszem a könyben szereplő leírásokra így fél évvel később, de közben nagyon élvezetes volt olvasni. Azért a modorosságnak egy ici-pici része megmaradt, túl van fegyelmezve a szöveg, de soha rosszabbat első könyvnek. És a borító is gyönyörű, hát Libri.:)

From → könyv

Leave a Comment

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: