Skip to content

Adatbázisos

Kellett már egy új poszt és amúgy is sikerült rendesen felhúznom magam a Bookline miatt.

Van egy rakás előjegyzésem mindenféle könyvekre a Bookline-én és az Antikvárium.hu-n is. Mostanában már ritkán veszek bármit is, a legtöbbje elavult, csak nincs kedvem szerkesztgetni, de azért jönnek a levelek, ha beérkezik valami. Legutóbb egy farkasos könyvet ajánlott be a Bookline, a gyereknek néztem ki. Gondoltam, átküldöm már neki mail-en, nézze meg, akarja-e. Nem voltam Firefoxban bejelentkezve és nem volt kedvem, úgyhogy inkább rákerestem gugliban a címre. És mit látnak szemeim? Az egyik első találat egy Bookline oldal ugyanarra a könyvre, csak éppen 300 forinttal olcsóbban, mint ahogy nekem ajánlgatták.

Nyilván nem azért vagyok dühös, mert át akartak verni, arról szó sincs, ez egy valszeg egy rendszerüzemeltetési hiba. Az van ugyanis, hogy a Bookline adatbázisába sokan visznek be adatokat, nem túl fegyelmezetten és ezért egy-egy könyv vagy szerző több változatban is szerepelhet a rendszerben. Ez új könyveknél nem gond, csak az antikvárnál okoz problémát, de ott rendesen, már sokadszorra dühöngök rajta.

A legidegesítőbb az, hogy bár nem láttam még a felvivő felületet, de kizárt dolognak tartom, hogy ezt a hibát ne lehetne kiküszöbölni. Egy ideje már nem foglalkozom adatbázis fejlesztéssel, mármint projekt managerként, mert ofkoz nem vagyok programozó, de egyszerűen a dolog logikájából adódóan talán két lépésben, de le lehetne ellenőrizni, hogy ne legyenek duplikációk. Igen, ettől az adatfelvitel folyamata legalább 2 egész perccel hosszabb lenne. Viszont a vásárló megtalálná a könyveid, na? Ez elég motiváló?

Értem én, hogy ezt a szemléletet nem lehet mindenki számára vonzóvá tenni, hiszen például pont annál a bizonyos liberális hetilapnál, ahol dolgoztam, az online! szerkesztőségben képtelenség volt rávenni az ügyeletes szerkesztőket, hogy a felvitt képeket rendesen tag-eljék be és ne legyenek duplikációk. Ami már csak azért is gond volt, mert a rendszer nem engedte a duplikációt, de hiába tudtad, hogy a kép már benne van a rendszerben, ezért nem tudod felvinni, viszont nem is találtad meg, mert nem jött fel a keresőben. Vicces, mi?

Elárulom, hogy itt a blogban semmit nem csinálok a képekkel, konkrétan leszarom az adatbázist és a seo-t is. Mert annyira azért nem vagyok geek, hogy ne bírnám elviselni, csak hogy itt nem számít.

Szégyen

Nem ezt a címet akartam eredetileg adni, amikor a Shame című filmről írok, de közben pont ezt érzem, egészen más okokból és valahogy összefolytak a dolgok.

Amikor annak idején párterápiába jártunk az exemmel, az egyébként valóban megkérdőjelezhető szakmaiságú, bár nagyon kedves terapeuta megkérdezte, hogy én milyen mértékben érzem magam felelősnek a kialakult helyzetért. Többször is, egymás után makacsul ragaszkodtam hozzá, hogy semennyire, némi erőszak és józan ész hatására hajlandó voltam elmenni tíz százalékig. Akkor komolyan is gondoltam.

Aztán tegnap meséltem az embernek, akivel hat hónapja nem vagyunk kapcsolatban, a múltkori posztomról, ami a gonoszságról szólt. Azt is elmondtam neki, milyen jó is vagyok én ebben a műfajban. Meglátni a másik gyengeségeit és hideg számítással egy bizonyos irányba manipulálni. Hogy szembesítsem a saját szerencsétlenségével és az én felsőbbrendűségemmel. Sok évig csináltam ezt régen, viccből, és persze a komplexusaim kompenzálásaként, de egy idő után úgy döntöttem, nem ebbe az irányba kívánom fejleszteni a személyiségemet. Sajnos bizonyos helyzetekben nagyon nehéz megállnom, főleg, ha bántva érzem magam. Ez az az eszköz, az emberek működésének a megértése, amin olyan rengeteget dolgoztam az első 15-20 évben és amiben, persze csak ha képes vagyok megőrizni a hidegvérem, annyira jó vagyok. Vannak persze pozitív oldalai is, nem csak rosszra tudom használni, ez segít a gyerekek megértésében is, persze náluk más eszközöket használok. De ettől még nem ment fel a felelősség alól, amikor a másik bántására használtam. Az ember, aki szerint csak akkor érdemes írni, ha tényleg őszinte vagy, azt mondta, hogy gonosz voltam és bármennyire is szeretném megcáfolni, igaza volt. Aránytalanul használt önvédelmi eszköz egy olyan emberrel szemben, aki tényleg sokat bántott akkoriban, de ezen a területen tökéletesen fegyvertelen volt. Most már 50 százaléknak látom a részem és ez jó érzés.

Hogy jön mindez egy szexfüggőségről szóló filmhez? Elég sokáig kerülgettem a Shame-et, érdekelt, de azt mondták, nagyon nyomasztó film. Aztán nemrég nagy érzelmekre vágytam, valamire, ami üt és nekiláttam. Azt hiszem, ez az egyik legszebb film, amit valaha láttam. Annyira végtelenül igaznak érzem és olyan mélyen bele tudtam merülni, nyilván, mert voltak már bizonyos átfedések az életemben. Ezért is nem akartam erről írni eddig, pedig a Nimfomániást is nagyon szerettem, de nem akarnám elmondani, miért. Értem, hogy miért Szégyen a címe, de nekem ez inkább szomorú, mint szégyenletes, szerettem volna megölelni a Fassbender által játszott főhőst, hogy a fülébe suttogjam, tudom. Mit művelt az a csávó ebben a szerepben, mit? Le kell előtte borulni. Tegnap pont arra a Bach számra futottam, amire ő, jó volt, tökéletes a ritmusa. Vajon ha szeretem mosogatás és előjáték közben is a Goldberg Variations-t hallgatni és ez az egyik legcsodálatosabb dallam számomra, Gould dünnyögésével együtt, az azt jelenti, hogy beteg vagyok én is?

Ma megnéztem ezt az elképesztően jó animációt a drogfüggőségről és megint rájöttem, hogy nézőpont kérdése, szerencsés vagyok-e, de semmilyen vegyület nem volt rám eddig ilyen hatással. Ettől függetlenül tudom, miről szól, csak én bizonyos hormonoktól vagyok ennyire függő, ilyen az agyam, az idegrendszerem. Nem hiszem, hogy jobb lenne, csak más.

És bár a társadalom szeretné, ha a függők szégyellnék magukat, én egyre merevebben ellenállok ennek az elvárásnak. Én azt akarom, hogy azok szégyelljék magukat, úgy, ahogy én, akik visszaélnek a helyzetükkel és a náluk gyengébbet bántják.

Shame-Fassbender-rain

A poszáta visszatér

Szeretem a kamaszoknak szóló könyveket, ez van. Van erről egy rakás cikk, meg kutatás, hogy miért lesznek baromi sikeresek a felnőttek körében olyan sztorik, amiket eredetileg tizenéveseknek írtak, mert hogy ez elég sokszor megtörténik. Nick Hornby azt mondta erről, hogy szerinte minden könyvnek ilyennek kéne lennie: egyszerűen érthetőnek, könnyen azonosulhatónak. Nem tudom, pontosan melyikekre gondolt és hogy tényleg ezt akarta-e mondani, feltételezhetően nem a Gossip Girl vagy a Twilight járt a fejében, és ez talán túlzás is, de vele vagyok. (Nahát, én erre az idézetre még évekkel ezelőttről emlékszem, de rákerestem és Hornby bácsi azóta is mondja, mik vannak.)

Egy rakás “gyerekkönyv” van a kedvenceim között, amiket többször is olvastam. Ha jobban belegondolok, szinte mind arról szól, hogy a hős kiválasztott, aki nem túl lelkesen, de végül csak megmenti népét és közben rendszeresen azon lamentál, ez mekkora szívás.:) Most így helyből az Újjászületés, a Pengefutár, A skorpióház és a Hunger Games sorozat (de van még egy rakás) jut az eszembe, érdekes módon mind sci-fi.

A Hunger Games-t én olvastam el először a családban, de aztán mindenki belebolondult kortól függetlenül. Még a legkisebb is megpróbálkozott vele, de azért ez neki még túl kemény szöveg volt. Nem állítom, hogy mindent szerettem benne, de szerintem az összes lehetséges hibáját meg lehet bocsátani két dolog miatt. Az egyik a főhős, Katniss, aki ugye egyből nő, szóval jól kezdődik, ráadásul okos és jól lő, valamint láthatóan igen rosszul sikerült a szocializációja, mert gyakorlatilag semmilyen tekintélyt nem képes elfogadni. A másik, ami miatt a Hunger Games nagyon fontos, az annak megmutatása, mennyire kevés esélye is van az egyénnek a hatalmi rendszerekkel szemben. Szóval nem túl vidám könyv, de legalább jól bele tudom magam élni.

A filmet is nagyon vártuk, már az első rész bemutatója előtt hónapokkal követtük a főszereplő kiválasztását, Jennifer Lawrence még senki nem volt és ment az őrjöngés, hogy hát SZŐKE! De aztán aki megnézte a Winter’s Bone-t, az tudta, hogy jó Katniss lesz, még ha persze egy mainstream filmben nem is fog mókust nyúzni élőben. (Az a film, istenem.)

kicsit túltolták a photoshopot

empire-cover-jennifer-lawrence-katniss-everdeen-hunger-games-mockingjay-part-one

Jó volt a film, bár az első pár perc kameralengetésétől ideges lettem és hát a nagy része a viadal látványára volt kihegyezve. Aztán a második rész nagy csalódást okozott, így most erősen félve ültem be a moziba a harmadik rész első részére. Igen, már megint ezt csinálják, nincs mit tenni. A Mockingjay különösen nehéz feladat volt, mivel a történetben alig van akció, semmi viadal, a nagy ostrom is második részre marad. Ahogy Miki fogalmazott, Katniss kétszáz oldalon keresztül ül a bunkerben és picsog.:) Én pont ezért szeretem, ahogy próbál kibújni a felelősség alól, ahogy leszarja a főnökök zsarolását és szeretne saját maga maradni, de végül mégis beadja a derekát.

OMG, mennyire jó volt ez a két ember?

mockingjay

Szóval nem volt könnyű ebből a részből jó filmet csinálni, de szerintem tökéletesen sikerült. Persze én olvastam a könyvet, szeretem és kifejezetten élvezem, amikor nem csak agyament hősködés van a sztoriban, hanem kétségek és ellenállás. Nem tudom, mennyire fog lejönni a nézők nagy részének az, ahogy a forradalmárokat bemutatják, tudjátok, ti mind egyéniségek vagytok. Fura módon a heves undor, a düh, az izgalom és az elérzékenyülés különböző állapotaiban éreztem magam jelenettől függően és néha még röhögtünk is.

egyáltalán nem emlékeztem, hogy Effie is ott volt, de nem baj, mert ő volt a vicces főleg

effie+mockingjay+poster

Sokan hiányolják az elegendő akciót a filmből, nekem pont elég volt ennyi, nem szerettem a csicsás viadalokat. Ha már, akkor sokkal jobbak ezek a FPS stílusban forgatott romos rohangálások, bár a bunkeres rész idegesített. Az úgynevezett szerelmi szállal sem volt bajom, pont azért, mert tudom, hogy valójában nem szerelmi szál. Az nekem nem látszik jól, milyen lehet ez azok számára, akik nem olvasták a könyvet, nekem ez az egyik kedvenc részem, hogy Katniss persze kedveli mindkét srácot, különböző okok miatt, de a szerelmet pont olyat elvárásnak érzi, mint a forradalmat és nem annyira van oda érte. Szóval szerintem nézzétek meg.:)

és még Natalie Dormer is működött a kis hipszter segédeivel

the-hunger-games-mockingjay-natalie-dormer-awesome-hairstyle-wallpaper

 

 

Tea time

Nem csak a trend rovat szerkesztőjével van szerencsém, de az nlc-s gasztros emberrel is eléggé egy húron pendülünk. Amikor bedobtam, hogy írok egy cikket az eclair térhódításáról, azonnal fogékony volt, különös tekintettel rá, hogy felajánlottam, ingyen is megcsinálom. Egyrészt ugye ez annyira nem érdekli sajnos a Nők Lapja Café olvasót, másrészt meg hónapok óta pörög ezen a kis agyam, már nagyon ki kellett onnan jönnie. És az sem elhanyagolható tényező, hogy végigkóstolhattam az összes erre érdemes eclairt és megint találkozhattam kedvenc cukrászaimmal. Tekintettel rá, hogy a Greshamben rögtön egy délutáni tea keretében történt a beszélgetés és a kóstolás, azt kell mondjam, ha csak ennyi örömöm származott volna a projektből, már akkor is megérte.

Ez a délutáni tea-kávé és sütemény package elég trendi volt az elmúlt évben, mondhatni végigsöpört a piacon, szinte mindenki bevezette a prémium kategóriában valamilyen formában. Teljesen logikus, az ebéd és a vacsora közti holtszezonban nagyon megéri egy másfajta közönséget becsábítani. Nem tudom, kinek mennyire jött be, különös tekintettel az elképesztően alacsony csomagárakra: a Kempiben, a Meridienben és a Nobuban is 2000 forint körül megy a buli. Csak ugye el is kéne érni a célcsoportot és ez kifejezetten női téma, de hol van valódi minőségi női felület ebben az országban? Bár az egészen szegények is simán képesek elcseszni kétezer forintot a mekiben, a témával kapcsolatban sokat emlegetett Starbucksról nem is beszélve.

A Four Seasons elvárásokhoz méltón a Gresham délutáni teája bár illeszkedik a trendbe, de erősen ki is lóg onnan, gyakorlatilag egy műalkotás a maga nemében. Az utolsó részletig kigondolt élmény-termék, amelynél a környezet, a tálalás, a kiszolgálás pont olyan színvonalú, mint maga az étel-ital. Nem a kávéházban, hanem a lobbi leülős részén celebrálják (igen, elég szakrális jelenség:)) és a folyamat a terítékkel kezdődik. Őszintén szólva nem vagyok hatalmas Herend rajongó, de magát az értéket látom benne és az Evict kollekció, amit egyébként Vilmos és Katalin is megkaptak esküvői ajándékba és használnak is állítólag, sikeresen tálalja kicsit kortárs módon a hagyományos mintákat. Ha kigyönyörködted magad a cuki pillangókban (egy tányér elkészítése 8 óra!!!), odalibben egy elképesztően csinos, kedves és profi tea lady, aki végtelen hozzáértéssel és lelkesedéssel magyarázza el az összes szendvics, sütemény és tea tudnivalóit. Ja, adnak pezsgőt is, illetve persze habzóbort, egy Sauska cuvee-t, elképesztően finom volt. (Most olvasom a menüt, ez plusz 3 ezer forint sajnos.)

3c1a61a35c4881390f32507ba758f2e0

A menü 13 féle választható teából, három pogácsa alapú szendvicsből, két scone-ból, egy madeleine-ből, macaronból és négy magyaros süteményből állt. Kezdjük a teával, annyira hülye vagyok, hogy nem néztem meg, mik vannak! Emlékeztem, hogy nagyon jó a zöld tea a Greshamben, úgyhogy nem kérdeztem, Fanni pedig, az új kommunikációs ember a ház blendjét kérte. Nyilván jó volt a zöld tea, de hát volt Masala Black Chai is, my loss. És egyébként a ház íze valami körtés aromás volt, amit én ugye óvatosan kezeltem, de megint csak tévedtem, mert megkóstoltam és zseniálisan finom volt. Szerényebbnek kéne lennem tea ügyben, az van.

Térjünk rá a scone-okra, mert olyat én még nem ettem és nagyon vártam. Pont olyan volt, amilyennek Agatha néni leírásai alapján elképzeltem, benne volt a vaj rendesen. Volt sima és sütőtökös, ez utóbbi igen jól sikerült koncepció volt. Adtak hozzá kétféle házi lekvárt és clotted creamet. Na, amilyen hülye neve van ennek a cuccnak, annyira finom, utána még napokig ábrándoztam róla. Szerintem a tejzsír a világ egyik legcsodálatosabb dolga. Csak hogy kiegyensúlyozott legyek: a madeleine felejthető volt.

3390a1dbefb9b0f78b97031db7038d22

Várjunk, hát először a szendvicseket ettük meg, rossz a sorrend. Nyilván azért rontottam el, mert bár nagyon kíváncsi voltam a régóta tervezett Gresham pogácsára, de fél szemmel már a sütiket néztem és kicsit kötelességből toltam le a sós részeket. Pedig nem ezt érdemelték, de hát nem szabad nekem előre megmutatni a desszertet, mert elveszi az eszem. Ha jól emlékszem, a lazacos volt a kedvencem, micsoda meglepetés. A pogácsa egyébként nem pont olyan volt, amilyennek gondoltam, jóval tömörebb, elég olaszosra sikerült, de jó volt.

Na szóval a sütik! Volt Rigó Jancsi, flódni verzió, képviselőfánk és szilvás rétes. Látatlanban azt mondtam volna, hogy a képviselőfánk lesz a befutó, gyerekkorom óta rajongok érte, az eclair uncsitesója, biztos odaleszek érte. Az van, hogy nem emlékszem rá. Biztos, hogy tökéletes volt, mert a flódni értelmezés nekem nem annyira jött be, és az tisztán itt van az emlékeimben. A rigójancsinak rémlik az állaga és a croquant az alján. De ami egyszerűen lehengerelt, az a szilvás rétes volt.

Már sokszor viccelődtem rajta, mennyire ostoba látványt nyújthatok sütievés közben, de ugye általában viszek magammal valakit, úgyhogy legalább van társam a perverzióban. Most egyedül voltam, illetve ugye Fannival, akivel rég találkoztunk, kíváncsi voltam, hogy érzi magát az új helyen, hevesen érdeklődve beszélgettünk. És akkor egyszer csak azt veszem észre, hogy Fanni kicsit aggódó arccal hajol felém és azt kérdezi, hogy finom-e? Nyilván mondat közepén abbahagytam a beszédet, amikor beleharaptam a szilvás rétesbe és a semmibe meredő szemmel rágtam. Megnyugtattam, hogy semmi bajom, ez a normális állapotom, ha valami jó nekem, néha még morgok is közben, attól most megkíméltem.

Félelmetesen csodálatos élmény volt az egész, csak azt sajnálom, hogy nem ettem-ittam lassabban és nem tartott még sokkal tovább. Ha kipróbáljátok, szánjatok rá akár 2-3 órát, élvezzétek ki minden percét. Egyébként 6500 forint és nem akarok egyetlen hörgést sem hallani. Ez egy fullos étkezés nagyon magas minőségben, legalábbis nekem, aznap már nem ettem semmit. És akkor még az élmény részét nem is számoltam.

forrás: http://folio.tealeaves.com

és a hengeres a rétes:)
6a8de6bf9df1b3fee3811cf779fe2201

Gonosz

Szeretem, hogy ennyi okos ember van körülöttem, jó velük beszélgetni, vitatkozni, egy csomó dologra rájövök és még fizetnem sem kell érte, mint a pszichológusomnál.

Az úgy volt, hogy elmentem feminista olvasókörbe. Több szempontból is csodálatos élmény volt, például mikor rögtön az elején többen is mindenféle gátlás nélkül felvállaltuk egy szenzoros érzékenységünket, ami akadályozta az adott helyszín használatát. Aztán ahogy minden érintett képes volt ezen mégis csak túllendülni a közösség érdekében, viszont a többiek igyekeztek könnyíteni a helyzetünkön és együtt érezve érdeklődtek, bírjuk-e még. Nem tudom, voltam-e már ennyire figyelmes és őszinte közegben valaha.

A könyvről mondjuk nem olyan sokat beszéltünk, meg amúgy is igyekeztem befogni a szám, tekintettel rá, hogy nem rajongok Virginia Woolfért. Tényleg remek stílusa volt és elképesztően korán mondott ki nagyon feminista dolgokat, de sajnos oly mértékben elitista, hogy azt én nem tudom elviselni. És még ha úgy lenne elitista, mint én, hogy agyra, de nem, képes valakit a gyári nyakkendője alapján leírni. Hozzáteszem, hogy valószínűleg azért van ez a bajom Woolffal, mert magamat látom benne sokszor. Szóval én inkább az emberekért mentem és az meg jó volt.

De persze a beszélgetés folytatódott utána is és az egyik nővérrel épp a párkapcsolati tapasztalatainkat egyeztettük, amikor ismét belefutottam egy érdekes véleménykülönbségbe. Már ott az olvasókörben is próbáltam jelezni néha, hogy bár életem és vérem a patriarchátus lebontásáért, és egyébként Woolfban az is szimpatikus, hogy próbálja megérteni a dolgok okát, de hogy engem az érdekel igazán, hogy MIÉRT vannak ezek a dolgok?

Nyilván ez az én szerencsés, az átlagtól eltérő működési formám, hogy gyakorlatilag bármit elviselhetőbbnek érzek, ha tudom, mi okozta. Nem vagyok nagyon jó ebben a felgöngyölítésben, sok időre van szükségem, hogy megértsem a hátteret, néha kicsit bele is magyarázok. Például mikor Emma meghalt, akkor ugye azt mondtuk, hogy az egyetlen értelmes következménye, hogy megmenthetünk egy másik kiskutyát. Aztán végül kettőt mentettünk meg, mert Palkót is odaszámítom, akkor is, ha csak egy hétig volt velünk. Mangónál meg túlvagyunk a tíz hónapon. De amikor azon gondolkodtam, miért rúgtak ki a HVG-től, illetve nem pont ezen, hanem hogy miért utáltak ott annyira és annyian, akkor sikerült egész rendesen tisztáznom, mi is történt. És látom a saját felelősségemet is, de azt is, hogy bizonyos emberek mindig is rühellni fognak, akármit csinálok. És hogy ez nem az én hibám.

A szexizmusnál már nem csak annak van számomra jelentősége, hogyan működik a rendszer, az volt az első lépés a számomra. Legalább ilyen lényeges, hogy az egyes alanyok, akik engem bántanak szexista indíttatásból, miért teszik ezt? Nem névtelen kommentelőkre vagy érdektelen seggfejekre gondolok, akik csak érintőlegesen vannak jelen az életemben, hanem olyanokra, akiknek hiszek, akiket beengedek, tehát kvázi képesek megtéveszteni. Olyan is akad, akiről egészen biztosan tudom, hogy jó ember különben, és mégis.

A nővérem szerint, akivel a privát beszélgetést folytattuk, azért csinálják ezt, mert gonoszok. Egyrészt ugye évek óta küzdök ez ellen a szó ellen, már a Harry Potterben is felkúrt az egész ellenségkép jelenség, oké, hogy az egy mese, de azért ezen jussunk már túl. Vannak az emberek, akiknek vannak tulajdonságaik. Ezek a tulajdonságok néha pozitív, máskor negatív módon nyilvánulnak meg számunkra. Vicces módon a párkapcsolatokban szerintem pont azok a tulajdonságok tudnak a legjobban idegesíteni, amikért a legjobban odavoltunk az elején. Meggyőződésem, hogy gyermekeim apjai rendkívül vonzónak tartották eleinte, hogy milyen határozott és talpraesett, vagy ahogy álláshirdetésben szokták mondani, agilis vagyok. A végén meg természetesen a szememre vetették, hogy mennyire erőszakos vagyok és hogy kihasználom az embereket. Hozzáteszem, ez fordítva is igaz volt.

Szóval az emberek ilyenek is, meg olyanok is. Jó, léteznek a pszichopaták is, de amióta elolvastam a pszichopatás könyvet és rájöttem, hogy magam is rendelkezem számos pszichopátiás tulajdonsággal, már azt sem tartom annyira egyértelműnek. Gonosznak meg feltétlenül sem, bármennyire is próbálják őket annak leírni, hiszen a világnak számos képességükre szüksége van. (Oké, kérdezzetek meg újra, ha valamelyik csinál velem valami rosszat. De lehet, hogy nem lesz miről kérdezni, mert simán megölöm, nem volt rossz a pontszámom.) De ennél sokkal nagyobb bajom van a gonoszság, mint ok, mint motiváció elfogadásával.

Hinni abban, hogy létezik gonosz, amit nem lehet/kell megmagyarázni, olyan, mintha elhinném, hogy valamiféle isten irányítja az életem. Ebben az esetben nekem nincs semmiféle ráhatásom a másik viselkedésére, a gonosz csak úgy van, jön néha és bánt. Ha van valami, amit gyűlölök, akkor az a kiszámíthatatlan fájdalom. Ha tudom előre, hogy fájni fog, a Bene Gesserittől tanult technikákkal elég jól kezelem a helyzetet szükség esetén, de akkor is jobban örülök, ha van oka, még ha csak utólag tudom is meg.

Nekem is voltak már kifejezetten bántalmazó kapcsolataim, persze csak verbálisan. Illetve előfordult, hogy a kifejezetten nem annak indult kapcsolatban voltak bántalmazó jelenetek, periódusok. Ez általában a kontrollvesztés időszaka volt, a vége felé, amikor látszott, hogy nem fog ez menni. Ott és akkor persze nem tudtam én ezt, csak azt láttam, hogy hiába zokogok és kérlelek és panaszkodom, a másik leszarja, viszont ha a legkisebb erőt is mutatom vagy megpróbálok értelmesen beszélni, akkor meg erőszakos lesz és igyekszik bizonyítani, hogy én micsoda egy ostoba, rosszindulatú ribanc vagyok.

Akit éppen bántanak, annak talán mindegy, miért csinálják. Akit ver a férje, azt nem vigasztalja, milyen komplexusok állnak a háttérben. Akit megerőszakolnak, nem azon töri a fejét, mit kompenzált az elkövető. A pedofil áldozata sem a lelki okokra kíváncsi. És talán egyszerűbb azt mondani, hogy a gonosz beszélt belőlük, ütött a kezükkel. De akkor hol van az elkövetők felelőssége? Hol a lehetőség a javulásra/változtatásra? Hogyan tanulom meg elkerülni ezeket az embereket, helyzeteket?

 

Délibáb

A fél családom dolgozott benne, napról-napra követtem az új Hajdú Szabolcs film készülését, nagyon vártam már, milyen lesz. Jó volt, de picit zavarban vagyok.

Kezdjük azzal, hogy a fiam aránylag keveset látszik benne és ez jó, mert nehezen tudtam másra figyelni, amikor ő is a képen volt. (Pedig nem is igazán hasonlított saját magára.) Az is befolyásolt némileg, hogy ismertem azt a rengeteg sztorit, melyik jelenetben kivel-mi történt, mit rontottak el, miért az a nadrág van rajta. De egy idő után azért berántott rendesen. Azt hiszem, a gödrös jelenetnél történt, az nekem annyira drámai volt, ott kezdtem el másnak látni a főszereplőt, mint egy színésznek, aki sokat izzadt a faházban. Onnantól izgultam, bár nem mindig hagytak.

mirage04-760x371

Azt hiszem, nem pont ez a film volt Szabolcs fejében, amikor nekilátott. Persze lehet, hogy eleve sok film volt a fejében és végül mindegyikből lett egy kicsi a végleges változatban, ezért nem értem teljesen a koncepciót. Mert ugye van egy egzotikus sztori csodás látványvilággal, ami néha nagyon erős. Van egy dráma az erőszakról és a kiszolgáltatottságról, még a börtönkísérlet is eszembe jutott közben. Van egy szociálisan érzékeny riport a magyar vidékről és a szegénységről. És van a klasszikus megmentős cowboy mese. Illetve ugyanezek paródiája is néha.

dsc_3014_med

Ez volt a bajom, hogy reagáltam én érzelmileg, csak egymás után túl sokféle érzelmet produkáltam és ettől összezavarodtam. Csodáltam a tájat, féltem a gonoszoktól, drukkoltam a hősnek és a hősnőnek és közben néha röhögtem. Hol kínomban, annyira abszurd volt a történés, hol meg egyértelműen Szabolcs mondta, hogy tegyem, például, amikor először mutatja meg a női főszereplőt és annak hasizmait.

Nem mondom, hogy nem volt jó, mert jó volt. De biztos vagyok, hogy ennél sokkal több volt benne.

6762170_b05c58f81a7209623bd6b6528fccb248_q

 

Egészséges

A héten megint volt nálam egy kisebb lánybuli, ahol többek között a magyar egészségügyről beszélgettünk. Meg persze a feminizmusról, ennek kapcsán némi vita is történt, a konkrét témáról majd még beszámolok, mert elég érdekes. Az egészségüggyel kapcsolatban nem volt vélemény különbség. Ahogy valszeg az olvasóimmal is kb. ugyanazt gondolhatjuk, de pusztán tanulságként leírom, hogy nézett ki a kutya legutóbbi betegsége.

Reggel még nem volt semmi baja, reggeli után vidám séta során pisi-kaki. Majd 11 óra körül elkezdett remegni. Erre már volt példa, azonnal ugye nem akadok ki. Amikor már egy órája csinálta megállás nélkül, felhívtam az orvost. Kikérdeztek részletesen, hogy mi történt, hogy néz ki, felsoroltak néhány okot és azt mondták, figyeljem meg és ha nem múlik, vigyem le. Kb. 40 perc múlva rájöttem, hogy tuti lázas, mert forró a teste. Megmértem, 40,3, megint hívtam az orvost. Na, ez már komoly, de a délelőtti rendelésnek mindjárt vége, a délutáni meg csak 3-kor kezdődik. A mi csodálatos Tamásunk azt mondta, adjak be neki egy negyen algopyrint, itassam és mindenképpen vigyem le a rendelésre.

Itthon persze nincs algopyrin, sose vagyunk lázasak, elindulok körbe a házban, hálistennek az alattam lakó szomszéd ad egy szemet, a kutya beveszi egy kis kenőmájassal, áldassék az úr neve, hogy mindig van itthon. Hívom az exem, jön kocsival, persze a fél délelőttöt átbőgtem, főleg, amikor a kutya majdnem eldőlt a gyengeségtől.

Na, lemegyünk 3-ra a rendelésre, kicsit várni kell persze, de az állat sokkal jobban van. Bemegyünk, lázmérés, 40,5, kanül, vérvétel. Ha egyikünk elmegy a vérrel az állatkórházba, fél órán belül megvan az eredmény és ki lehet zárni a kullancsfertőzést. Oké, közben egy hátsó szobában a kutya infúziót kap, mert nem iszik, illetve további lázcsillapítót. Az ölemben fekszik, az asszisztens rendszeresen odajön megnézni, hogy van, nagyon kedves. Időnként valami szuperfinomnak látszó roborálószert ad az állatnak tubusból. Az ex elviszi a vért, elmondása szerint csak az orvos nevét kellett megmondani, adatbázisból töltötték be a további infót és az ő mailcímét is felírták faxni nélkül. Nem kellett 30 perc, hogy megérkezzen az eredmény minden kért címre. 1900 forintba került összesen. Az asszisztens azonnal jön, hogy nincs kullancsfertőzés, megnyugodhatunk.

Vége az infúziónak, kiküldenek minket pisiltetni és begyűjteni egy kis terméket. Siker, ott helyben megvizsgálják az állat vizeletét, nincs gond. Viszont a vérkép szerint nagyon maga a fehérvérsejt szintje, ami a többi tünettel egyértelmű belső gyulladásra utal. Előkapják az ultrahangot, megnézik – nincs semmi gond, tehát valszeg fertőzés. Kap antibiotikumot vénásan, meg valamit a gyomrára. Hazamegyünk, másnap reggel vissza.

Következő nap újabb adag infúzió, már valamivel kevesebb. Ismét vénás antibiotikum, illetve némi tabletta is. Az állat tökéletesen jól van, mindenki nagyon-nagyon kedves és hatékony volt. Minden vizsgálat és gyógyszer összesen nem került 12 ezer forintba. Így néz ki, amikor egy rendszer fizetősen működik.

unnamed20

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.

Join 63 other followers