Skip to content

Szerelmes

Mivel az életem pillanatnyilag erősen emlékeztet egy igen neurotikus és szenzoros problémákkal terhelt szerelmi történetre, de erről nem akarok beszélni, hát arra gondoltam, összeírom a kedvenc témába vágó filmjeimet. Nincs sorrend.

Jane Eyre

Nem tudom, mennyire szabad ezt is beírnom, de persze kit érdekel, én blogom, hiszen az all time toplistámon is biztos helye van. Bár ezt tartják minden idők egyik legromantikusabb történetének, én pont azért szeretem, mert Jane olyan gyakorlatias és racionális. A pasi meg ugye nyilvánvalóan bolond, még nem vizsgáltam meg, simán lehet, hogy autista, pont az esetem a sok hülyeségével.:)

The Age of Innocence

Hatalmas rajongója vagyok Edith Whartonnak és Scorsese feldolgozását tuti imádta volna a szerző is. Szex alig van benne, mégis az egyik legérzékibb film, amit valaha láttam. Ahogy Daniel Day Lewis megcsókolja Michelle Pfeiffer csuklóját a kesztyű felett, az többet ér egy rakás dugásnál. És ez is racionális, mert nem teszik tönkre magukat a szerelemért, bár megélik. (Winona Ryder egyik legjobb szerepe evör) Wharton egy másik könyvében, a House of Mirth-ben beadja a szerelmet a csaj (ah, Gillian Anderson milyen szép volt már), semmi jó nem sül ki belőle. Egyébként Wharton végül eléggé belehúzott, miután elmúlt 40 és bepótolta, amit korábban kihagyott. Ráadásul különösebb következmények nélkül, de persze addigra Európában élt.

Michelle Pfeiffer Age of Innocence

The English Patient

Próbáltam ezt a filmet nem szeretni sokáig, de aztán elolvastam a könyvet is és képtelen vagyok rá. Minden patetikussága és hatásvadászata ellenére imádom és mára bátran hagyom, hogy hatással legyen rám. Ahogy Ralph Fiennes küzd a hormonok ellen, valami csodálatos. És a gyertyákkal kirakott utakról mindig is Kip fog eszembe jutni. A zenéjét is nagyon szerettem és még azt kell hozzátennem, hogy tavaly rövid, ám annál hevesebb kapcsolatom volt egy igazi tűzszerésszel. Turbánja nem volt, csak istenteste és fegyvere.:)

The Way We Were

Már megint heppietlen vég, bocs.:) De hát ilyen ez, néha nem működik és olyankor el kell fogadni és annak örülni, ami jó volt. Barbra és Redford is tökéletesek voltak, mélyen át tudtam élni a csaj rajongását és ahogy rárepült a pasira. Meg azt is, ahogy nem volt képes befogni a száját, sajnos, az értékrend jóval többet számít hosszú távon, mint az érzelmek.

Notting Hill

Ez az a film, amit valószínűleg a legtöbbször láttam valaha. Annyira aranyos, persze teljesen hihetetlen, de mégis nagyon jókedvem lesz tőle mindig.

The Piano

Ez szerelmes film? Nekem végtelenül romantikus, egyszerűen lenyűgöz, ahogy Harvey Keitel elképesztő szívóssággal megnyeri magának Holly Huntert. Ahogy igazán látja azt a nőt, nem ragad le a külsőségeknél. És hát baromi erotikus is szerintem, ráadásul jó a vége, örültök?:)

the-piano-2

Romeo and Juliet

Mondhatni rányomta a bélyegét ez a film az életemre. Shakespeare sztorijában persze mindenki idegesítően hülye sajnos, ma már egyértelműen látom, de elég jól van hozzá összerakva, hogy mégis sodorjon magával. És a Zefirelli változat kamaszkorom legfontosabb mozija volt.

A Casablanca szerintem inkább vicces, bár persze szeretem azért, de nekem nem elég okos és érdekes. A Brokeback Mountaint elkezdtem nézni, de még nem tudom elviselni Ledgert pont abban a szerepben, nem megy. Franciát is próbáltam, de az Egy férfi és egy nőn kívül nem jut eszembe másik, ami igazán fontos lenne, segítsetek. Mi más maradt még ki?

Depressziós

Néha az az érzésem, fertőző. Az időjárás, persze, a hormonok, a másnaposság. És amikor valaki belehal.

Először akkor akadtam ki nagyon-nagyon-nagyon, amikor Heath Ledger meghalt. Akármilyen ostobán is hangzik, hiszen nem ismertem, csak ültem a monitor előtt és folytak a könnyek az arcomon. Fontosak voltak a szerepei is persze, azóta sem voltam képes egyetlen filmet sem megnézni vele, de láttam, ahogy szerelembe estek Naomi Watts-szal, aztán milyen boldognak látszott Michelle Williams-szel és jött Mathilda. Mindig iszonyú belegondolni, hogy nem létezik már valaki, akit megkedveltem, de ilyenkor egy kicsit azt is megérzem, mennyire végtelenül reménytelen lehetett akkor és ott, amitől persze én is kikészülök.

Tudom, hogy igazságtalan, de a tehetséges emberek halála jobban fáj. Philip Seymour Hoffman túladagolásán is mennyien felhördültek. És pont tegnap tolta az arcomba egy egyébként liberális külsejű csaj, hogy hát azért ha minden nap szív valaki, az tényleg nagyon durva és nem is érti, mit gondolnak ezek. Hát ezt, köszönjük Russell, ha semmi mást nem tettél volna életedben, már ezért is okés vagy.

Én nem vagyok igazi addict, bár vannak rossz időszakaim, amikor semmi másra nem vágyom, mint a dolgok nem tudására és a ködre. A futás sokat segít. A szex is. De láttam aránylag durva dolgokat, és erőteljesen vonzódom a politoxikomán junkie-khoz. Nem azért, mert maga az addikció érdekes, az szar, nyilvánvaló. De ezek a genetikai és idegrendszeri mutációk, amelyek a magas intelligenciát, a gyors gondolkodást, a kreativitást és a szenzoros érzékenységeket okozzák, amiktől egy ember számomra értékes és szexuálisan is vonzó, bizony soha, ismétlem, soha nem hagyják érintetlenül a többi területet sem. Ezt nem én mondom, ezt a kutatási eredmények állítják.

Persze nem tudom, ezek az adatok mennyire vigasztalják például Libby Purves-t, akinek a gyereknevelős könyvei annyi embernek segítettek röhögve túlélni. És akinek az az édes, okos kisfia, Nicholas 23 évesen a családi házban lett öngyilkos sok évnyi klinikai depresszió után. Csodás verseket hagyott maga után, csak hogy a kutatóknak legyen mire hivatkozniuk.

Ma megint nagyon szomorú vagyok, mert Robin Williams sem bírta tovább. Kedves tőle, hogy ennyi erőfeszítést lett mindannyiunk érdekében.

Arckezelés körút – Madison

Megkérdezte a szerkesztőm, van-e még kedvem teszteket írni nem divat témában és hát végül is van. Mivel szeptemberben tényleg el szoktak gondolkodni az emberek a nyári rongálás után, hogy kéne valamit csinálni az arcukkal, feláldoztam magam és bevállaltam három arckezelést elég szuper helyeken.

Legelőször a Madisonba mentem, az ottani üzletvezetőtől, Judittól szoktam szakmai tanácsokat kérni, most is őt hívtam először. Nyitás óta figyelem őket, vissza-vissza járok. Eleve a hely ugye, a szakértelem és az illatok is, bár nem nagyon használok parfümöt, de érdekel a téma. Most, hogy elindultunk a galériára a kezelőbe, rájöttem, hogy voltam már itt, még réges-rég a hvg-be írtam róluk valami luxuspiaci körkép miatt. Akkor is voltam arckezelésen, de érdekes módon semmi nem maradt meg belőle. Na, ez most nagyon másképp lesz.

6

Azt kell tudni rólam, hogy egyáltalán nem járok kozmetikushoz. Kenem magam hidratálókkal, fényvédővel, főleg Alverdét használok, igyekszem kerülni az agresszív cuccokat, de annyira nem izgat az egész. Nyilván könnyű nekem, mert elég szép bőröm van. Azt meg különösen nehezen bírom, ha egy egész órán át nyugton kell feküdnöm. Ma viszont nem hogy kibírtam, de félelmetesen élveztem, amit Orsi csinált.

Azzal kezdte, hogy elmondta, ez a By Terry Signature kezelése, ami alapvetően a relaxálásról szól. Haha, gondoltam, na persze, az én agyammal nyilván végig fogom feszülni az egészet. És bár a körülmények nem voltak mindig tökéletesek, mert sajnos a parfümériában odakint valami rádió szólt (WTF?!) és a benti zene sem volt a kedvencem, tökéletesen el tudtam feledkezni mindenről. Szinte hipnotikus hatással volt rám a masszázs-sorozat, mert hogy ez a lényege a sztorinak.

A kezelés egyfajta moduláris rendszer, amiből Orsi rakja össze ott és akkor a vendég bőrének megfelelő konkrét megoldást, nekem egyébként hidratáló és anti aging jutott, nem meglepő módon. Merhogy nem iszom soha eleget és most már tényleg középkorú vagyok, basszus. A szokásos tisztítás, radírozás, bevezető masszázs, táplálás, maszk, hatóanyag bevitel, végül szérum mind valamilyen masszázs segítségével történik, de egyáltalán nem úgy, ahogy én emlékszem korábbi tapasztalataimból. Néhány dolog  ismerős volt, de a nagy része valami egészen átgondolt, számomra tökéletesen új dolog volt, egy teljes folyamat, amiben úgy tűnt, minden mozdulatnak szerepe van.

Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem, bármennyire is fura, ezt mondanám: érzéki. (Egyébként is imádom ezt a szót, életem fontos része.:)) Hogy milyen lett a bőröm? Érzésre csodálatos. Tényleg sokkal ruganyosabbnak, teltebbnek érzem és a szemem alatti ráncok is kevésbé látszódnak mélynek. Persze azért Orsi ismét elmondta, hogy a folyadék a legeslegfontosabb, úgyhogy mindenesetre iszom még egy pohár vizet gyorsan.

A kezelés ára 23.500 forint.

Jövő héten Omorovicza, nem gyűlöljetek nagyon.:)

574d0d7dc30abf52fcd360ffe211171f61caa66c.inbox1200x630

 

Barátságos

Nemrég Isolde azon aggódott, hogy vajon képes lesz-e még valaha elmélyült beszélgetést folytatni a barátaival, én meg itt vigyorogtam a monitor előtt. Aztán gyorsan megnyugtattam, hogy már csak maximum 8-10 év, ha szül még egy gyereket, akkor kicsit több talán és hip-hop, megint fog tudni nagyon sok ideig mások gondolataira koncentrálni és reflektálni. Asszem, hitt nekem, bár nem tudom, mennyire sikerült megvigasztalnom.

Nekem tudjátok, mi hiányzik? A beszélgetés megvan, de már nem sétálunk közben. Mivel én nehezen tartok szemkontaktust hosszú ideig, és mások személyes terében sem szeretek tartósan tartózkodni (a szex nyilván kivétel), ezért a leghosszabban akkor tudok valakivel beszélgetni, amikor haladunk közben. Nem emlékszem, hogy hívták azt a fiút, akivel egész éjjel róttuk Szeged utcáit kézen fogva, de nagyon szép este volt. Egy másikkal a belvárosból indultunk, át Budára, aztán vissza a Bosnyákig és megint Buda, a Margit-hídnál lévő közérthez kitett zsömléből és tejből reggeliztünk hajnalban. Fura, hogy a személyeknek mennyire nincs is valódi jelentőségük már, csak az érzésnek.

A kamaszkor után egy darabig nem beszélgettem olyan sokat, mert gyerekeket szültem, ami ugye erősen módosítja a körülményeket. Aztán elváltam és hirtelen lett egy csomó szabadidőm, meg belekezdtem új dolgokba, ami új embereket hozott az életembe. És rengeteg bulit, ahol órákon keresztül beszélgettünk, ah, nagyon szórakoztató volt. Némelyik barátság eltartott évekig, a legtöbb elveszett útközben, de egyetlen megmaradt és egyébként pont a gyerekeknek köszönhetően, mivel egyidősek voltak a fiaink. Az is vicces történet, ahogy két nagyon különböző fiúgyerek felnő egymás mellett, folyton versengve, harcolva, hogy aztán később egy osztályba járjanak és jó barátok legyenek egy időre tényleg.

Minden változás új barátokat hoz magával valahogy és ilyenkor néhány régi kapcsolatot is megszakítok. Nem tudatosan, csak így alakul. Most is ez történt a nagy (szakítás, munkahely, autizmus, burjánzó feminizmus) válság után. Lassan, de teljesen átalakult a kör, olyan ember is kikerült, aki pár éve még a legfontosabb volt az életemben. De egyre terhesebb volt az alkalmazkodás, egyre kevésbé szerzett örömöt az együttlét. És nem panaszkodom. Végre egy valóban működő hálózat részének érzem magam, amiben nincsenek titkolt ellentétek, ítéletek. Véleménykülönbségek persze léteznek, néha még talán sértődések is kicsit, de valódi nővériség az alap. Most először érzem azokat a sokat emlegetett női energiákat. Ez persze nem azt jelenti, hogy eddig nem voltak ott, én is más voltam korábban és egyébként is szívesebben töltöttem az időmet pasikkal, egyértelműbbek voltak a körülmények. Meg ugye nagyon különleges hópihe is voltam hosszú ideig.:)

Még arra is képes voltam, hogy összeköltözzem az egyikükkel. Nem volt ez hosszú idő, de megdöbbentően jól sikerült, legalábbis nekem. Azért vagyok különösen büszke rá, mert két dolgot nem csináltam még soha: nem laktam teljesen egyedül és lakótárssal. Persze egy barátoddal együtt élni egy darabig  jóval kisebb kihívást jelent, mint egy idegennel, mégis igen elégedett vagyok, mert nyilvánvalóvá vált, hogy igenis létezik olyan ember a gyerekeimen kívül, akivel működik.

Bevallom, mindig is ott motoszkált bennem, hogy talán azért volt olyan nehéz együtt élni a velem kapcsolatban lévő férfiak számára, mert túlzottak az elvárásaim. Most bebizonyosodott, hogy nem. Létezik olyan, hogy amikor elmegyek futni, semmi bűntudatom nincs, amiért ott hagyok a lakótársamra két gyereket és két kutyát. Nem csak felszólítás nélkül képes nekik reggelit adni, de mire hazaérek, még a mosogatógépet is elindította és összepakolta a konyhát. Az első alkalommal, amikor hazaérve nagyobb rend fogadott, mint amikor elmentem otthonról, majdnem könnyekig meghatódtam. És az is lehetséges, hogy a lakótársamnak eszébe jutok, amikor egy megfelelő boltban jár és megkérdezi, mit szeretnék. Ez utóbbi egyébként még a nem lakótárs barátnőmnél is rendszeres. Elképesztő méretű bűntudattól szabadultam meg ennek az egy hónapnak köszönhetően, most már elhiszem, hogy nem velem van a baj.

Gyakorlatilag azt hiszem, a barátaimnak (és a mára már barátként funkcionáló felnőtt gyerekeimnek) köszönhetően ez életem legjobb nyara. Az asztalcsapkodós visítva röhögések mellett állandó az intellektuális jelenlét és az érzelmi támogatás. Az az érzés, hogy bármikor lehetek egyedül, de velük is, amikor csak szeretném és mindkettő nagyon jó.

Best-Sex-City-Episodes

Gyermekáldás

Bár sokat írok könyvekről és filmekről, valójában nem igazán szeretek ajánlgatni, legalábbis a hozzám igazán közel állóknak nem. Persze ha krimiről vagy valami nyári szórakoztatósról van szó, az nem gond, de azokat a könyveket-filmeket, amiket igazán szeretek, ritkán tukmálom, mert félek a következményektől. Attól tartok, hogy nem fog tetszeni a másiknak és mivel szeretem az illetőt, nekem nehezen feldolgozható. Tudom, hogy röhejes, de amikor az egyik barátnőm azt mondta Az időutazó feleségére, hogy nem tudja elolvasni, hetekre kiakadtam. Hogy lehet, hogy nem látja benne ugyanazt, amit én, amikor pedig olyan nagyon hasonlóak vagyunk egy rakás dologban? Azt, hogy másképp öltözködik, más fajta lakásban lakik, más pasik tetszenek neki, simán feldolgoztam, elfogadtam, de Az időutazó felesége megakasztott. Aztán persze összeszedtem magam és túljutottam ezen a hülyeségen, annyira, hogy az időutazós most a másik barátnőmnél van. Remélem, neki bejön. Ha meg nem, legalább tudom, hogy ki fogom bírni.

716084_5Egy másik, régi barátnőmmel is volt ilyen. Valami szépet akart és a kezébe nyomtam Anna Quindlen Gyermekáldás című könyvét. Nagyon csúnya kötet, szívesen megcsapkodnám a kezét annak, aki terveztette a borítót. Nem tudom, miért vettem meg, de ahogy bekezdtem, azonnal tudtam, hogy szeretni fogom. Azt hiszem, arról szól, hogyan tudják emberek megváltoztatni egymás életét és én nagyon szeretem ezt a témát. Ezért is olyan fontos számomra a gyereknevelés, mert látom, milyen félelmetesen nagy hatással vagyunk egymásra, mennyire más ember lett belőlem az anyaságtól és micsoda csodálatos lényeket hoztam létre azokból a kis férgekből, akik kimásztak belőlem.

És a barátok, szerelmek, de még az ellenségek is nagyon fontosak. Tudom, hogy a válás utáni első komoly pasimnak mennyire hálás lehetek, amiért visszarángatott az életbe, persze ettől függetlenül eszemben sincs beszélgetni vele, mert unalmas pocakos fickó lett belőle. És azoknak az embereknek is megvolt a maguk szerepe, akik kirúgattak annak idején a bankból, aztán meg tízensok évvel később az újságtól, eddig mindig csak jobb lett utána. Nem haragszom már.

Ezeknek az összefüggéseknek a felismeréséről szól a Gyermekáldás, hogy mindenkinek szerepe van az életedben, csak rajtad múlik, mit kezdesz a lehetőséggel. Ez most borzalmasan coelhosan hangzott, elnézést is kérek érte, de nem tudom egyedibben megfogalmazni. Azt külön szeretem Anna Quindlen könyvében, hogy olyan sok generáció jelenik meg, csecsemőtől a 90 éves bácsiig, nagyon tudom unni az ugyanarról a korosztályról szóló sztorikat mostanában. Egyetlen dolgot találtam kicsit túlzásnak, annak a múltbéli titoknak a lebegtetését és aztán a körülményeket, ahogy kiderült, de ez nem volt annyira zavaró, hogy ne szeressem a könyvet továbbra is.

Magyarul ez az egy könyv jelent meg Quindlentől, pedig egy másik történetéből Meryl Streep film is készült, a One true thing. Láttam, de nem nagyon emlékszem rá, bevallom.

Amikor pár éve kölcsön adtam a Gyermekáldást a régi barátnőmnek és olvasatlanul adta vissza, annyira nem tetszett neki, túljutottam rajta. De egy csomó más dolgon képtelen voltam, csak gyűltek, végül volt egy utolsó csepp, ami után nem beszéltünk egy évig. Nemrég rám írt, hogy kár lenne veszni hagyni ezt a kapcsolatot. Azt mondtam neki, hogy túl sok alkalmazkodást kívánna találkozni vele, ami részben igaz is, de rájöttem, hogy nem ez a fő ok. Nincs rám jó hatással. Egy elég rossz kapcsolatban él már évek óta és amikor az enyém is tönkrement, ezért nagyon jól tudott segíteni, hálás is vagyok érte. De ő benne maradt a sajátjában és sajnos képtelen vagyok elviselni a pasiját és még néhány dolgot. Nem mondhatom neki folyton azt, hogy hagyd már ott azt az embert, mert ez az ő élete. De ha nem mondok semmit, nekem az is hazugság, rosszul érzem magam tőle. És én képtelen vagyok tartósan rosszul érezni magam, ez az egyik legnagyobb áldás és probléma az életemben.

annaquindlen

Randis FB utóélet

EK Basszus, most eszembe jutott pár pasi, meg egy lógus ismerős, aki azt mondta, “nem könnyű melletted férfinak lenni”. Szerintem neked is ezt mondta volna. A desszerteken meglepődtem, nem gondoltam volna, hogy az is a férfi szaktudás körébe tartozik. Énblog: egyszer gatyába ráztam egy MA szakdolgozat kezdeményt egy pasinak. Tanulságos volt.

Vaslédi annyira rohogok:) mit meg nem teszunk:)

EK Oh, hát szegény annyira szorongott, muszáj volt neki segíteni. A disszertációm után egy 30-40 oldalas szöveg magyarul nem volt nagy ügy (ez irtó beképzelten hangzik, de tényleg).

Vaslédi dehogy hangzik, basszus, ha szakmába vág, rutinból letolom én is

Live With It (Asperger) blog EK “A desszerteken meglepődtem, nem gondoltam volna, hogy az is a férfi szaktudás körébe tartozik” Ha sokat beszélget az ember férfiakkal, akkor a gender studiesról is kiderülhet

Vaslédi Siman:)

PV esetleg újra lehetne definiálni, hogy férfi az, aki mindenhez jobban ért, és máris könnyebb lenne


 

BM és akkor ezek a felnőtt férfiak, képzeljétek, mit szenvedek a huszonéves kis pöcsökkel

Vaslédi Erdekes modon ha en vagyok az idosebb, mintha kevesbe tolnak. Lehet h tizenevesekkel kene probalkoznod.

BM ehehehe egyebkent azt hiszem, abbol a nevelesi anomaliabol fakad a dolog, h a fiuknak mindenhez erteni kell, es ha egy lany nala tobbet tud mondjuk a 3. szazadi romai katonacsaszarokrol, az minimum szegyen, de rosszabb esetben apokalipszis. meg akkor is, ha a srac konyvelo, en meg romai kori regeszetet tanulok.

FF sokkal jobbak a tapasztalataim a huszonévesekkel. akikkel találkoztam, még kevesebbet vesztettek, még nem kellett annyira bizonygatniuk, és nyitottabbak voltak…nem tudom hogy csak nekem volt-e szerencsém


 

Live With It (Asperger) blog azok a férfiak, akik azt állítják magukról, hogy az okos nőket szeretik, azoknak a túlnyomó többsége azért keres okos nőt, mert egy okos (és ebből következően öntudatos és magabiztos) nőt nagyobb kihívás leuralni, mint egy olyat, aki alapból szubmisszíven viselkedik. általában olyan pasiknál látom ezt, akik kizárólag az intellektusukkal képesek dominálni, más területen esélyük sincs. (pl. fizikailag gyengébbek, mint egy átlagos pasi, ezért férfiak között alapból nem érzik magukat valami magabiztosnak, és okoskodással próbálnak kompenzálni, ha egyáltalán.)

az én vonatkozásomban egyébként érdekes kettősséget látok ezeknél a pasiknál. egyrészt izgatja őket az okosságom és az öntudatosságom, másrészt ez szinte elválaszthatatlanul összefonódik a lenyomás, leuralás igényével. már az interakció elején megjelenik a felülről beszélés életkorra, mérnöki diplomára vagy akármilyen faszságra hivatkozva, ami miatt az illető felsőbbrendűnek képzeli magát.

Vaslédi ó, de nagyon igaz, pont így

FF így így. azok az okos pasik akiket nem zavar az okosság, soha nem deklarálják az okos nőkre vonatkozó preferenciájukat. a választásaikon látszik. az “okos nő” mint kifejezés egy férfi szájából ezekben a szituációkban nekem eleve gyanús, mindig úgy hangzik el, mintha ez valamiféle kivételes dolog lenne, hogy okos nő, ritkaság.

Vaslédi juj, de okos lány vagy te is, F szeretlek:)

FF és mennyi baj van ezzel az okossággal, látod

Live With It (Asperger) blog ahhoz képest, hogy lány vagy, egész okos vagy haha

Live With It (Asperger) blog én a férjemnek szoktam bókolni azzal, hogyha valami különösen okosat mond, hogy “nahát, te intelligencia szokatlan jeleit mutatod”

Live With It (Asperger) blog FF igen, általában az ilyen kijelentést úgy szokták később elaborálni, hogy megdicsér, hogy “nahát, veled olyan témákról lehet beszélgetni, amikről nőkkel általában nem”, majd hosszas tirádákba fog az ostoba, felszínes nőkről, akiket csak a pasik és a rúzsok érdekelnek. a “különleges hópihe” típusú nők, akiknél az internalizált nőgyűlölet úgy jelenik meg, hogy lenézik a többi nőt, akikhez képest felsőbbrendűnek képzelik magukat, azok ilyenkor még rá is kontráznak, hogy nahát, milyen ostoba picsa az összes többi nő, természetesen engem kivéve.

a rossz hír az, hogy aki a többi nőről így nyilatkozik, az valójában a különleges hópihékről sincs sokkal jobb véleménnyel. sőt, a bántalmazó személyiségeknél az egyik fő figyelmeztető jegy az, hogy nyíltan lenézi a nőket.

Vaslédi sötét múltam egyik titka, hogy én is voltam különleges hópihe egy ideig

Live With It (Asperger) blog minden feminista úgy kezdi szerintem

FF hah, “milyen jól lehet veled beszélgetni” ( meglepve). és ehhez járul hogy ha a pasik meg a rúzsok érdekelnek és azér picsulsz is rendessen akkor már nem lehetsz okos

FF Vaslédi, Stockholm szindróma, one of the boys feeling alap, persze

Live With It (Asperger) blog FF naná, ha a külsőségekben hasonlítasz a sztereotípiához (rúzs, bjutizás), akkor nyilván a sztereotípia többi eleme is igaz rád (buta vagy).

FH Az is nagyon jo, amikor a logika szabalyai szerint kozelitesz meg egy problemat – mint a ferfi, akinek ugye veleszuletett attributuma a racionalitas a noi emocionalitas ellenparjakent – a vegen igazad van, lenyomod az utolso ervet es akkor az jon, hogy “te vagy a legferfiasabb no, akit ismerek.”


 

SzD Tudom, azért nevetek. Én is találkoztam a problémával, bár én nem vagyok annyira tájékozott (még). Viszont mivel 21 vagyok találkoztam nálam idősebb, ezért tájékozottabb pasival bőven. Volt, aki konkrétan leültetett, és mint egy tanár oktatni kezdett a szőlőtermesztésről (két randit bírtam), de volt olyan, aki eszméletlen kedves volt, imádta, hogy nem vagyok buta, és mutathat egy csomó dolgot. Én meg ezt nem vettem sértésnek, mert nem felvágásból tette. Meg volt olyan fiúm, aki nem tudta elviselni, hogy okosabb vagyok és rombolni kezdett (itt is gúnyolódás, önbizalom leépítése, gyengepont megkeresése), sajnos a kapcsolatokhoz akkor még nem értettem, de jó tapasztalat volt.

Vaslédi ezért is írok ezekről, mert hátha mások hamarabb jönnek rá ezen keresztül

Live With It (Asperger) blog “Meg volt olyan fiúm, aki nem tudta elviselni, hogy okosabb vagyok és rombolni kezdett (itt is gúnyolódás, önbizalom leépítése, gyengepont megkeresése), sajnos a kapcsolatokhoz akkor még nem értettem, de jó tapasztalat volt.” bántalmazószemélyiség-alert

Live With It (Asperger) blog Vaslédi a sisterek feltöltik a tudásukat a felhőbe

Vaslédi igen, zseniális, nagyon élvezem:)

Live With It (Asperger) blog a férjem azt üzeni, hogy ez a beszélgetés nem ment át a Bechdel-teszten

 

Megint randis

Előrebocsátom, hogy természetesen csak a saját tapasztalataimról beszélek, adott férfiakról, nem általánosítok. De azért a jelenség létezik, nem kétség.

Szóval vannak azok a pasik, akik azt állítják, hogy az okos nőket szeretik. Az ilyen pasik általában maguk is értelmesek, sokszor kiemelkedően intelligensek és valóban fárasztják őket a buta emberek. Engem tehát azonnal vonzónak találnak, mert még ráadásul jól is nézek ki és látványosan tudok öltözni, érdemes velem megjelenni. Ezért elkezdenek nyomulni, amire én is kedvezően reagálok, mivel én is szívesebben töltöm az időmet értelmes lényekkel.

A gond ott kezdődik, amikor az illető rájön, hogy vagy nagyon kevés területen lehet nálam okosabb vagy nincs is ilyen. Régebben hajlamos voltam visszafogni magam az elején, hogy ne legyen túl hamar nyilvánvaló, eléggé szégyellem is magam, ahogy visszagondolok a mosolyogva bólogatásaimra, amikor közben tökéletesen egyértelmű volt, mennyivel többet tudok az adott témáról. Egyszer csak kísérletképpen még azt is kipróbáltam, meddig lehet elmenni a szempilla rebegtetéssel és párás hangon belekérdezéssel. Megdöbbentően sokáig, sajnos 5-6 perc után nem bírtam tovább röhögés nélkül, de így is elég megalázó volt annak a seggfejnek, aki képes volt a szakmai múltam ismeretében tényleg belekezdeni az open source megoldások magyarázatába.

Mindenesetre hasznosak voltak ezek a tapasztalatok, mert most már elég hamar bekapcsol a fejemben a csengő. Nyilván azért is jutunk el néhány alkalom után odáig, hogy a randipartnerem (verbálisan) agresszíven próbál lenyomni és az okos férfiak ősi módszeréhez, a gúnyolódáshoz nyúl, mert a legutóbbi, hetekig tartó ilyen jellegű kapcsolat után eldöntöttem, hogy én aztán soha többet nem vagyok hajlandó úgy csinálni, mintha hülyébb lennék valamihez, mint amennyire. (Más kérdés, hogy nagyon-nagyon jó szex esetén azért még hajlandó vagyok kicsit tartani a szám. Hozzáteszem, hogy az ilyen kekeckedő típusú pasikkal egyáltalán nem olyan jó a szex. Szóval nem is érdemes kussolnom.)

Mindannyiunk okulására azért elmesélem, hogy néz ez ki. Furcsa módon már sokadszorra történik meg, hogy a desszert szakirányú tudásom veri ki a biztosítékot. Nyilván tisztában vagyok vele, hogy sok emberhez képest nagyon is keveset tudok a témáról, technológiában például tökéletesen járatlan vagyok, mivel magam nem sütök, nem is nagyon érdekel, melyik sütemény pontosan hogy készül. A piacról, a szereplőkről, a problémákról, a trendekről, az alapanyagokról viszont aránylag sok információt begyűjtöttem már és nyilván van ezen alapuló erőteljes és megalapozott véleményem is.

Ennek ellenére, amikor azt mondom, hogy a Daubner szar és hogy a Zazzi nem a legjobb magyar cukrászda, akkor kibaszott nagy sértődés van. Miközben én persze senkinek nem fogom megtiltani, hogy az említett helyeken étkezzen, magam is hajlandó vagyok onnan származó termékeket elfogyasztani, de ennek semmi köze a szakmai értékeléshez. De ilyenkor engem ki kell kiáltani sznobnak és gúnyolódni kell azon, hogy te mindenről írtál már cikket? Nem, baszod, atomfizikáról és a magyar fociról még nem írtam, nem is vitázom róluk.

Értem én, hogy amikor valaki egy olyan nőre bukkan, aki egy rakás témában kurva tájékozott, ráadásul pontosan tudja, mi az a felhő, miért jó az open source és milyen feladatokat hoz magával egy folyamatkezelő rendszer bevezetése, akkor az lehet frusztráló. Bár én inkább izgalmasnak érezném fordított helyzetben. Persze én nem vagyok pasi hálistennek.

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.

Join 53 other followers