Skip to content

Szagos

Mostanában nem nagyon használok parfümöt, legalábbis hétköznap nem jellemző. De az illatokhoz való viszonyom gyerekkorom óta erős, egy rakás márka beleégett az orromba rendesen, akár én használtam, akár más.

Az első szagok az Impulse-tól érkeztek, 14-15 éves voltam talán. Ja, nem is, volt még előtte egy másik, a Jet deo, valami ezüstszínű palackja volt és nem is igazán tetszett az illata, de annyira kicsi volt a választék, abból még mindig ez jött be a legjobban. Addigra már évek óta olvastam külföldi magazinokat, képben voltam a nevekkel, szagolgattam az újdonságnak számító illatos reklámokat (tudjátok, amikor fel lehetett tépni egy csíkot az újság szélén és bűzlött tőle az egész lap), de nem tudtam még semmit. Egyedi próbáltam lenni és nem tudom, honnan szedtem az ötletet, de szereztem vanília illóollajat és azzal kenegettem magam, a pasik imádták a táncházban, azt mondták, tejberizs illatom van.

Aztán megismerkedtem az exférjemmel, majd az öccsével és annak barátnőjével, Tímeával. Tímea nem sokkal volt nálam idősebb, atyaisten, huszonegy-két éves lehetett akkoriban, de én olyan komoly, kifinomult nőnek tartottam, azt gondoltam, soha a közelébe sem juthatok. Tímea az elején, ha jól emlékszem, Givenchy III-at használt, teljesen odavoltam érte. Aztán én is vettem magamnak az összekuporgatott kis pénzemből egy spray változatot egy újpalotai trafikban, de legnagyobb meglepetésemre hiába fújtam magamra, nem történt semmi. Eleve nem is olyan illata volt, mint Tímeán, és nem is lettem tőle másik ember. Az exsógornőm másik signature illatával, a Rive Gauche-sal már nem is próbálkoztam, tudtam, hiába.

Yves-Saint-Laurent-Rive-Gauche

Aztán hosszas próbálkozás után rátaláltam a saját szagomra végre. Kislányszagnak szoktam ezt mostanában nevezni, ártatlan, virágos illat, tökéletesen illett a naivitásomhoz. Évekig Anais Anais-t használtam a Cachareltől, a márkához azóta is gyengéd érzelmek kötnek, megdobban a szívem, ahányszor meglátom leírva. Ez volt a házasságom illata is, azt hiszem, ezt ismerték a gyerekeim az anyai parfümként.

648W

Aztán a válás után persze eléggé megváltoztam. Vagy már előtte, és pont azért váltunk el. Nem tudom, hogy került képbe a Shalimar és Cashmere, de sok évig ez a kettő állt a fürdőszoba polcomon állandóan. A Shalimar különösen fontos volt, mert tudtam róla, hogy a Guerlain egyik korai illata, lenyűgözött, hogy évtizedek óta gyártják. És olyan felnőttes, érzéki volt, még most is eléggé tetszik. Emlékszem az egyik kampányára, egy kanadai színésznő volt rajta, érdekes arcú, különleges csaj, I am Shalimar all over, ez volt a szöveg. Sajnos, nem találom, pedig sokkal jobb kampány volt, mint a mostani ezzel az eszetlen orosz libával.

affiche_la_legende_de_shalimar

A legrégebbi barátnőmet húsz éve ismerem. Ez idő alatt végig egy bizonyos illata volt, jellegzetes nagyasszonyos szag, nagyon francia. Persze már nem gyártják, emlékszem, hogy évekig rendelte mindenféle webshopokból, de mostanra teljesen kifogyott a világból az Ivoire sajnos. Nagyon hiányzik, pedig rajtam sose volt.

550W

 

Az utóbbi években az allergiám és egyéb dolgok miatt szinte egyáltalán nem használtam parfümöt. Persze eljártam a bemutatókra, mértékkel szagolgattam, de nagyon kevés dolog fogott meg. A rengeteg sajtóajándékból szinte semmit nem tartottam meg, egyetlen L’Occitane bazsarózsás illat árválkodik a lakásban. Meg a lányom méretes gyűjteményének hagyatéka.:) Azért voltak rám hatással dolgok, például amikor először találkoztam az Etro parfümjeivel, akkor azért felizgultam, hogy igen, Éjféli mise szagú akarok lenni. De nem voltak ezek tartós vágyak.

Most a fehérneműk mellett valahogy megint előkerültek az illatok is, be is mentem a Madisonba, hová máshová?:) És szerencsére pont bent volt Judit, hogy ajánljon. Persze már évek óta ismerjük egymást, ha nem is közelről, de van benne rólam egy kép, hogy milyen lehetek, szóval megbíztam benne. És ugye a múltkori arckezeléses látogatásnál már kicsit rágyógyultam az egyik új nevükre, a Frederic Malle-ra. Korábban Byredo rajongó voltam egyébként, az illatok mellett a design és a pasi nyűgöztek le nagyon. Érthető, ugye?

BenGorhamByredo

Na szóval, most a Frederic Malle izgatott, egyrészt megint csak a minimalista design, másrészt meg mekkora ötlet már szabadúszó orrok illatait megvalósítani? Úgyhogy elsősorban tőlük szerettem volna valamit, bár Judit először egy Kiliannal próbált összeházasítani, az nekem nem annyira jött be, de vicces tapasztalás volt, milyen más illata van az én bőrömön. Viszont a második javaslat az úgy betalált, hogy csak na. Eleve a neve: Portrait of a lady – imádom a könyvet és filmet is. És persze rózsás az alapja, ami tényleg nagyon jellemző rám, de sokkal melegebb, érzékibb, érdekesebb, mint amiket eddig próbáltam. Szóval ez van most.

501782743_product_1

 

Őszinte

Az ember, akivel mostanában rendszeresen találkozom és akivel természetesen nem vagyok kapcsolatban, azt mondta, csak úgy van értelme írni, ha tényleg őszinte vagyok. Próbáltam meggyőzni, hogy az írás a tevékenység jellegéből adódóan már eleve kizárja a tökéletes őszinteséget, de ragaszkodott a véleményéhez. Sajnos nekem még mindig nagyon fontos, hogy jól mutasson, amit leírok, még ha időnként teszek is engedményeket ezen a területen és szándékosan elhagyom a polírozást. És arra sem vágyom, hogy a maga kendőzetlen (ez az egyik kedvenc modorosságom) valójában mutassam meg, mi lakik a fejemben. De egyet most bevallok.

Nem tudok mit kezdeni a tumblr-rel. A legtöbb designtól hányni tudnék, gyakorlatilag fáj ránéznem. A csak képes, esetleg animált gifes tumbliktól tényleg szédülni kezdek, túl sok inger nekem egyszerre. A hazai tumbli szcéna (ez is csodálatos szó) beszélgetéseinek legalább felét nem értem. Egyrészt az ún. kulturális utalások miatt, másrészt meg autistaként egyszerűen nem fogom fel az ilyen típusú vicceket. Bár ugye bizonyos területeken hajlamos vagyok a túlzásokban meglátni a szépséget, de a köcsögséget csak köcsögségnek tudom látni. Ja, és nem érdekel a pornó annyira, bár be kell vallanom, ezen a területen azért láttam már olyasmit, ami tetszett. Még valami, bár ez nem annyira tumblispecifikus: borzasztóan zavarba jövök attól a rengeteg szélsőségesen személyes részlettől, amit néhányan hajlamosak közzétenni.

A legnehezebb feladat az egymás alá rendezett beszélgetések befogadása. Egyszerűen összezavarodok, melyiket ki mondta? Ha éppen egyetértenek a népek, ez nem akkora gond, de ha vitatkoznak, tudni szeretném, melyik érv, beszólás kihez tartozik és a szövegek meg a nevek függőleges vonalakkal történő összekötése túlterheli az agyam.

Egy darabig azt gondoltam, öreg vagyok, de az utóbbi időben rájöttem, hogy ez inkább az idegrendszeri sajátosságaimnak köszönhető. Nyilván nem vesztek sokat és az általam követett három tumbli (dézsa, mástolla, neurodiverzitás) kedvéért erőt veszek magamon. De amint áttévedek valaki máshoz, meg vagyok lőve.

Attól tartok, ezzel nem kerültem közelebb a poszt elején említett elvárásokhoz, de pillanatnyilag ennyi telt tőlem.

 

Arckezelés körút összefoglalás és tanulság

Megjelent múlt héten az arckezelős cikk a Nők Lapja Cafén, itt lehet kérem elolvasni. Ott nyilván a terjedelem komoly gátakat szabott, meg a stílus is, és mivel érkezett néhány kérdés, ráadásul utána is olvastam a témának, hát beszélek még róla kicsinyt.

Szóval a kutatások szerint a bőr öregedésének számos oka van. Bőrtípustól és genetikai háttértől függően a legfontosabbak a nap, a mimika, a gravitáció, alvási pozíciók, a dohányzás. Sokan azt állítják, a legdurvább a nap, de ezzel szintén sokan vitatkoznak is. A megelőzésnél tehát ezekre a faktorokra lehet ügyelni. Én mániákusan napvédek már évtizedek óta, mivel 14 évesen kezdtem a magazin junkie-ságot, úgyhogy hamar beszivárgott hozzám a napsugárzás hirig. (Elég termetes az ezzel kapcsolatos munkásságom, évekig teszteltem ilyen termékeket a hvg-ben.) Meg amúgy is baromi fehér bőröm van, sose bírta a napot. Dohányozni is csak 25 évesen kezdtem el és csak időszakosan csinálom rendszeresen. Most épp eléggé mondjuk. Mimikám van és a gravitációt sem tudok kiküszöbölni.

Egy másik lehetséges megelőzési módszer, hogy mindenféléket kensz a fejedre a napvédőn kívül, amik rugalmassá, meg bársonyossá, meg mindenfélévé teszik a bőrödet, illetve megőrzik azt, ami van. Ugyanez pepitában a kozmetikusnál. Na, én ilyeneket nem nagyon csináltam sose. Csak alap hidratáló krém, oszt csá. Szemkörnyék ápolót is csak mostanában kezdtem el használni, mert a lányom üvöltözött velem, hogy nem lehetek ilyen hülye. Tényleg meglehetős állagromlást sikerült elérni az ezt megelőző két év stresszének köszönhetően, igaza volt. Mindenféléket próbáltam, egy rakás nagyon menőt, amiket tesztelésre kaptam, aztán főleg Alverdét. Végül elővettem a vállról indíthatósat és lenyúltam egy 60 év felettieknek ajánlott cuccost. Na, ez zseniális szerintem, nagyon tudom ajánlani.

me0dia_1-data

Szóval van lehetőség a kialakult ráncok kisimítására is, de csak bizonyos határok közt és csak akkor, ha FOLYAMATOSAN tolod a bevált terméket. Ha arckezelés, akkor azt, ha otthoni buzizás, akkor azt. Az orvosok szerint igazán drasztikus változást egyik kezelés sem hozhat tartósan, akármit is mondanak. Kivéve persze botox és feltöltés. Egyébként direkt rákerestem, és tessék, egy kb. 100 ezer forintos lifting kezelés-sorozat eredménye, én nem vagyok tőle elájulva.

145-3

 

A körút során tapasztalt változások is nyilván elmúlnak/tak a bőrömről, csak akkor maradnának meg, ha rendszeresen járnék ilyesmire, amit nem tervezek. Nem is annyira a pénz miatt, bár nincs nekem annyi, hogy futná rá, inkább mert nem érdekel annyira az egész. Ez egy tavalyi kép, nem is annyira éles, de azért látszik rajta a helyzet. Az állcsontnál a gravitáció, száj mellett mimika és dohányzás, szem alatt meg főleg genetika.

FotoFlexer_Photo

Filmek egy hamarosan 10 évesnek

Már nem tudom pontosan, miről jutott eszembe, de bevillant, hogy össze kéne írni, milyen filmeket nézzen meg a gyerek. Mert folyton azon megy a para, hogy mi legyen és mennyivel egyszerűbb, ha itt van a vinyón és nem az X-Men valamelyik részét nézi meg újra. Nem mintha bajom lenne persze az X-Mennel, de hát azért van néhány érdekes darab még a filmművészetben.

Az ízlése sajátos, mert szereti az olyan lassabb és szelídebb sztorikat, mint A titkos kert vagy a Totoró, de az összes Harry Potterért is rajong. A szerelmes jeleneteket nem bírja. És ne legyen rossz a vége ofkoz. Részemről Az ötödik elem jutott elsőre az eszembe. Jó lenne The Princess Bride, bár nem tudom, annak hogy venné a humorát. Most nézek egy listát és Roger Rabbit tényleg. (A reggeli rádióműsorokban a menyétek a műsorvezetők, ugye?) ez a lista, ha másnak is kéne:

Facebookon az alábbiak gyűltek még össze, most eszembe jutott még az Abigél.

Abigél

Indul a bakterház

Mary Poppins

Keménykalap és krumpliorr, Le a cipőkkel, Jumanji, Szuper haver, Kémkölykök, Kiki a boszorkányfutár, 9, Astetix és Obelix, Chihiro, Végtelen történet

A Jumanji- nak van egy űrhajós változata: Zathura.

Vissza a jövőbe, Willow, Csillagpor, Matrix, Remény rabjai

Utánunk a tűzözön, Sült, zöld paradicsom, Sárkányszív

Addams Family 1-2

Unlike · 1 · September 11 at 11:02pm

Coraline, Spirited Away (Chihiro szellemországban), Végtelen történet, Hook, The Fall

Villám és a varázsló

A holdhercegnő (The Secret of Moonacre)

Big fish

Időtlen időkig

Spiderwick krónikák, Nem férek a bőrödbe, Ötödik elem alap, százszor, Narnia, Arany iránytű, E.T

star wars!!!!

aaaaa491

Verses

Nem gyakran olvasok verseket, de szeretem őket. Nemrég például a lányom mutatott egy nagyon jót Nádasdy Ádámtól, szerettem. Ritka, hogy valakire nagyon rákattanok, mondtam már, hogy bár sok Petőfit tudok élvezni, Ady is rengetegszer bejön, de a többiek nem okoznak igazi örömöt. Ja, R.D. Laign-t, aki nem igazi költő, imádtam sokáig, pedig Tandori fordította, de mintha illene hozzá.

Pusztán dicsekvésből azt is el kell mondanom, hogy az egyik expasim is írt verseket, nekem is egyszer. Sajnos, nem raktam el a papírt, mert kurvára dühös voltam rá a szakítás után, de így kezdődött: “Ma az voltál megint, gyönyörű” és aztán azt taglalta, milyen csodálatos teremtés voltam, miközben kikísértem a kelenföldi buszpályaudvarra.

Szóval nincs bajom a versekkel, de az ilyen össznépi felhördüléseket rosszul tűröm, valahogy inváziónak érzem. Nyilván, mert az is, még ha aránylag pozitív céllal történik is. És valahogy mindig gyanakszom az ilyen emberekre, akik hasonló kezdeményezéseket indítanak el. Ott volt pl. Nyári Krisztián a csodálatos szerelmi történeteivel, amik persze cukik voltak, de én még elég jól emlékszem a fickóra abból az időszakból, amikor a fővárosi önkormányzatnál dolgozott. Aztán nemrég írt valaki egy hihhhhetetlenül őszinte könyvet a drogokról, hónapokig sztárolták, közben meg privátban mesélte egy ismerősöm, mekkora abúzer a csávó. És akkor persze, hogy kiderül arról is, aki a verses dolgot elindította, hogy pszichopata faszkalap, aki borzalmasan bánik a nőkkel. Nem kell ebből semmiféle következtetést levonni, ez itt az én külön bejáratú előítéletem a népszerűségre hajtó emberekkel kapcsolatban.

Oké, nagyrészt szép volt az a rengeteg vers, amit megosztottak a népek a falon, de rohadtul fárasztó ennyi patetikus érzelem és szenvedés egy rakáson ilyen rövid idő alatt. Mondjuk nekem úgy általában is fárasztó, amikor valaki ilyen cizelláltan nyomorult, valószínűleg József Attilánál a szürreális képei miatt nem bánom. Az általános- és középiskolai verselemzés órákon persze nem lennék népszerű az indoklásommal, ahogy sose is voltam, de nem gondolom, hogy ez engem minősít. Magyarságunk egyik legfontosabb kifejezője az alföldi rónaság, ja.

De a ma reggeli csodás futás közben megszólalt a fejemben a Matilda musical változatának egyik dala és akkor rájöttem, hogy a versek nagy részéből is a gyakorlatias probléma megoldó szemlélet hiányzik nekem. Jó, ventilláljunk-ventilláljunk, egy darabig. De aztán szedjük össze magunkat és csináljunk valamit, hogy véget érjen a szarakodás. Tudom én, hogy az áldozatok, meg a hősök érdekesek csak az emberek nagy része számára, figyelmen kívül hagyva, hogy mindkét változat erős szélsőség, nem reprezentálnak valódi tömegeket, legfeljebb úgynevezett eszméket, amiket képtelen vagyok komolyan venni, ráadásul nyilvánvalóan az abnormalitás egyértelmű képviselői. Mármint abban az értelemben, ahogy a “normálist” érteni szokták.

Úgy lenne szép, ha a kedvenc Vonnegut idézetemmel fejezném be: “Please — a little less love, and a little more common decency.”

De nem a szépség a lényeg, úgyhogy idemásolom a Matilda szám szövegét is.

(MATILDA)

Jack and Jill, went up the hill
To fetch a Pail of water, so they say
Their subsequent fall was inevitable
They never stood a chance, they were written that way
Innocent victims of their story

Like Romeo and Juliet
T’was written in the stars before they even met
That love and fate, and a touch of stupidity
Would rob them of their hope of living happily
The endings are often a little bit gory
I wonder why they didn’t just change their story?
We’re told we have to do what we’re told but surely
Sometimes you have to be a little bit naughty.

Just because you find that life’s not fair it
Doesn’t mean that you just have to grin and bear it
If you always take it on the chin and wear it
Nothing will change.

Even if you’re little, you can do a lot, you
Mustn’t let a little thing like, ‘little’ stop you
If you sit around and let them get on top, you
Might as well be saying
You think that it’s okay
And that’s not right!

Cinderella, in the cellar,
Didn’t have to do much as far as I could tell.
Her Godmother was two-thirds fairy,
Suddenly her lot, was a lot less scary,
But what if you haven’t got a fairy to fix it?
Sometimes you have to make a little bit of mischief.

Just because you find that life’s not fair it
Doesn’t mean that you just have to grin and bare it
If you always take it on the chin and wear it
Nothing will change.

Even if you’re little, you can do a lot, you
Mustn’t let a little thing like, ‘little’ stop you
If you sit around and let them get on top, you
Might as well be saying
You think that it’s okay
And that’s not right!
And if it’s not right!
You have to put it right!

In the slip of a bolt, there’s a tiny revolt.
The seeds of a war in the creak of a floorboard.
A storm can begin, with the flap of a wing.
The tiniest mite packs the mightiest sting!
Every day, starts with the tick of a clock.
All escapes, start with the click of a lock!
If you’re stuck in your story and want to get out
You don’t have to cry, you don’t have to shout!

‘Cause if you’re little you can do a lot, you
Mustn’t let a little thing like, ‘little’ stop you
If you sit around and let them get on top, you
Won’t change a thing!

Just because you find that life’s not fair, it
Doesn’t mean that you just have to grin and bare it!
If you always take it on the chin and wear it
You might as well be saying
You think that it’s okay
And that’s not right!
And if it’s not right!
You have to put it right!

But nobody else is gonna put it right for me
nobody but me is gonna change my story
sometimes you have to be a little bit naughty

Esős

Régen nekem is sok bajom volt az időjárással, és évtizedeknek kellett eltelnie, mire rájöttem, hogy az egész tényleg csak hozzáállás és megfelelő öltözködés kérdése. Ma reggel meg konkréten öröm töltötte el kicsi szívemet, amikor esőre ébredtem, mert a következő sport felszerelés teszt cikkem témája a vízhatlanság. Ami egyébként az idei őszi-téli szezon egyik legfontosabb trendje is.

Szóval kipattantam az ágyból és boldogan rángattam magamra egy térdig érő Adidas futónadrágot, egy Kalenji melltartót és egy Nike pólót. Ja, meg Columbia gyapjú zoknit, ami nekem nagyon-nagyon bevált, jobban, mint bármi más. Az esőtől a tesztelés első alanya, egy Helly Hansen dzseki védett, amire nagyon rá voltam már izgulva. Sajnos, nincs kapucnija, úgyhogy béna vászonkalapot vettem fel, mert nem bírom, ha az arcomra esik az eső. Cipőkből a téli Nike-t választottam, mert emlékeim szerint az elég jól bírja a vizet. A gyerek persze mogorva volt és csinálta a balhét, üvöltöztünk egymással, de aztán bement az iskola kapuján, én meg hazahoztam a kutyát és végre nekiindulhattam kicsit rendesebben.

Az iskola oda-vissza kb. 15 perc futva, ennyi idő alatt a kabát természetesen a legkevésbé sem ázott át, viszont kezdett benne melegem lenni. A sapkát nyilván cserélnem kellett. És levettem a pólót, meg a melltartót, helyette felvettem egy Nike topot, ami magában is hordható, hátha így nem sülök meg. Indulás előtt még rájöttem, hogy van a kabáton egy szellőző nyílás is, az egy darabig sokat számított. De aztán tíz perc után már nem bírtam tovább, le kellett vennem a dzsekit. Hozzáteszem, hogy ugye a derekamra kötve is ázott, összesen 50 percet töltött az esőben, a fekete részek még csak nem is nedvesek, a fehér egy picit, de persze áztatom én még ezt egy darabig, csak októberben jelenik meg a cikk, eső meg asszem, lesz elég.

unnamed (12)

Én nem értem, miért nem futnak az emberek esőben. Rajtam kívül összesen két darab kutyasétáltatóval találkoztam, futó egy sem. Ha otthonról indulsz és oda is érkezel, olyan mindegy, hogy csak izzadt a ruhád vagy vizes és sáros is. Szerintem persze. És ma kifejezetten jó idő volt, aránylag meleg, nem túl erős széllel és még nincs annyira felázva a liget, hogy minden csússzon. Ahogy levettem a kabátot, baromira élveztem is a mozgást, közben arra is rájöttem, hogy az sokkal kevésbé zavar, ha a testemre esnek a vízcseppek, mint ha a kabátra, mert az utóbbi zaját nehezen viselem hosszú távon. Egyszer abba is kellett hagynom egy hosszúra tervezett erdei futást, mert kb. kezdtem megőrülni az esőcseppek hangjától a leveleken. Nem könnyű az élet szenzoros problémákkal. Bár persze vannak ellentételezések.

IMG_20140911_085145

A top és a cipő is nagyon jó választás volt, köszi Nike. Egyrészt ugye mindkettő milyen jól néz már ki, ami egyáltalán nem mellékes körülmény. Másrészt az anyaguk tökéletesen működött az esőben. A top dry fit, ezért nem nehezült el a víztől, persze utána nehéz volt levenni, mert tapadt, mint a fene, de ez sima izzadtságtól is ilyen. A cipő meg persze beázott hamar, főleg mert ilyenkor is fűben futok, meg a tócsákat sincs az embernek kedve folyton kerülgetni, de így a gyapjú zoknival együtt még akkor sem volt rossz érzés, amikor már cuppogott. Valahogy elég jól kivezeti a vizet a cipőből a rendszer, nem áll meg benne. Ellentétben például az Asics Gellel, amit ugye szintén szeretek, de esőben kényelmetlen, úgy érzem, elnehezül a víztől, a Nike meg könnyű maradt.

IMG_20140911_083345

Már majdnem azt hittem, hogy a Runkeeper nem mentette el, hogy dögölne meg, és  hogy most már tényleg kell egy kártya az iphone-be, TARTHATATLAN a helyzet. De aztán belekúszott az adat a felhőből, 6:12-es ezreseket mentem, 5.64 kilométert összesen, kutya nélkül, de voltak piros lámpák, cipőt is kötöttem és vizet is ittam. Baromi jó volt.

IMG_20140911_085111

 

Melles

Nem szabadna, hogy a női mellek akkora fontossággal bírjanak, mint amilyennel, de mégis ez van.

Nemrég kitörölték a Facebookról az egyik posztomat és figyelmeztettek, hogy csúnyán viselkedtem, mert mellbimbó látszott az egyik (linkelt) képen. Erika feltette a kérdést, hogy vajon akkor is feljelentett volna valaki, ha képek egy részén nem egy idősebb nő látható?

Én ugyan mindig is elég jó viszonyban voltam a melleimmel, talán azért is, mert olyan korán lett gyerekem és tudtam, milyen klassz dolgokra képesek. De azért a valódi fordulópontot a Kebelbarátnők hozta el az életembe. Na meg persze a közösségi kép adatbázisok. Elképesztően felszabadító volt olvasni, mások hogyan viszonyulnak a testükhöz és látni az rengetegféle cicit. Persze a történetek nem kifejezetten vidámak általában, de így megy ez, ha nőkről van szó. Persze lehet, hogy ha a pasik mesélnének a farkukról, ott is akadna egy rakás negatív sztori, nem tudom.

Laura Dodsworth nemrég megjelent könyvével kapcsolatban is van egy rakás szomorú tényező, de a legdurvább nekem az a reakció, ami a környezetéből érkezett. “One male friend said that I couldn’t do it because my husband’s business partners would see, and one asked how my sons would feel when they grow up [they are seven and nine]. But both arguments were about the men in my life, and I thought they weren’t reason enough to stop me as an artist, a woman and a feminist.”

Mert hiszen a mellünk is a körülöttünk lévő férfiak tulajdona, az ő kedvükért tartjuk, az ő véleményük határozza meg, mire használhatjuk.

breasts

 

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.

Join 54 other followers